A legidősebb élő magyar válogatott labdarúgó, Raduly József nem léphetett pályára szeretett csapatában, a Fradiban.

1951-ben ő is bekerült a hazatérő transzportba, hat év után, 24 évesen 1951 decemberében került vissza Magyarországra. Hadifogoly priusza miatt itthon egy ideig rendőri felügyelet alatt állt – de legalább futballozhatott, s nem csak tojásért. A Bp. Postás NB I-es csapatához került 1952-ben, amelynek Baróti Lajos volt az edzője. A jobbszélső 1952-ben az első bajnokiján rögtön gólt lőtt, 24 mérkőzésen öt gólt szerzett, ez a mutató egy évvel később 25/5 volt. Baróti vitte volna a Vasashoz, csakhogy Raduly a Kinizsit preferálta. „Gyerekként a Fradi-pályától nem messze laktunk egy Ceglédi úti szükséglakásban. Nekem mindenem volt a Ferencváros. Olyan nagyságoknak szedtem a labdát, mint Rudas Ferenc, Sárosi doktor, Toldi Géza vagy Gyetvai László. Apám viszont nem rajongott érte, hogy a tanulás háttérbe kerül.” Az akkor éppen Kinizsi néven működő klub iránti szimpátiája felnőttkorában is megmaradt, oda szeretett volna szerződni, ám Száraz István elnök nemet mondott az átigazolásra. Baróti megneszelte, hogy az Üllői úti klubbal megrekedt a tárgyalás, a Vasas lépett, s jól tette. „A Postás a hazai bajnokijainak egy részét a Fradi előmeccseként az Üllői úti stadionban rendezte. Eleinte nem tudták, ki vagyok. Honnan is tudták volna, hogy a hadifogság volt az ‘edzőtáborom’? Gyors voltam, egymást kérdezgették: ‘Ki az isten ez?’ Ha szabad ezt mondanom, itt fényeztem a nevemet. Tényleg gyors voltam, pontosan adtam be, be-bekiabáltak a nézők: ‘Raduly, gyere át hozzánk!’” Amikor Szárazzal tárgyalt, az elnök kérdezte, mit kér. Mondta, egy öltönyt, hogy legyen rendes ruhája. „‘Mást nem?’, kérdezett vissza, de látszott, nemigen akarja, hogy odakerüljek. Mondtam, nem, itt szedtem gyerekként labdát, fradista vagyok. Lerázott, neki olyan kell, aki szívből jön. El is keseredtem, mert hát én szívből jöttem. De Baró­tiék megkerestek. Ennyi év távlatából némileg megértem Szárazt: volt baja elég, mert ez már a Kinizsi-korszak volt, nem kellett neki egy Hunyadi-páncélos.”

Bővebben Raduly József életéről: NSO