A focival kapcsolatos emlékeiről kérdezték az MTI korábbi vezetőjét, aki a KEK elődöntőt tartja a legnagyobb élményének.

Szülőhelyén, Zákánytelepen, egy Dráva-parti kistelepülésen volt igazolt futballista, majd a Gyékényesi Vasutas Sportkört és a nagykanizsai NTE-t erősítette ifistaként, de a későbbiekben legfeljebb kispályán focizott és a Dunántúli Napló külsős munkatársaként volt köze a labdarúgáshoz Belénessy Csabának, a Magyar Távirati Iroda nyugalmazott vezérigazgatójának. Tántoríthatatlan Fradi-szurkoló, ugyanakkor lelkes pécsi lokálpatrióta, de egyelőre – mivel a PMSC csak most került fel az NB II-be – nem fenyegeti az a veszély, hogy egy FTC–Pécs bajnoki mérkőzésen állást kelljen foglalnia.

Nyilván nem tudja, de az én pályafutásom ott kezdődött, ahonnan ön nyugalomba vonult: az MTI-ben. A legendás Hoffer József volt az első főnököm 1981-ben a sportrovatban.
Hofferre újságírói és szövetségi kapitányi minőségében is emlékszem, az előbbiben volt sikeresebb. Talán nem tudja, de vezérigazgatóként én tettem ingyenessé 2010 után az MTI híreit, és erre a mai napig büszke vagyok.

Hogyan jut el valaki egy somogyi falucskából egy ilyen kulcspozícióba?
Tizenhárom évig a Zsolnay gyárban dolgoztam, közben a Dunántúli Napló külső munkatársa lehettem, mígnem főállásban a Pécsi Rádióhoz kerültem. A labdarúgó-pályafutásomról még annyit, hogy egykori klubom, az NTE Magyarország legrégebbi, még ma is működő – MÁV NTE – sportegyesülete, Ebenspanger Lipót 1866-ban alapította! Ott, az NTE-ben fordult elő, hogy egyszer a huszadik perc táján rúgtam egy gólt, majd – számot vetve karrierlehetőségeimmel – elkezdtem bandukolni az öltöző felé. „Hová mész?”, ripakodott rám az edzőnk, Horváth Kálmán. „Megyek zuhanyozni, Tanár úr. Rájöttem, a csúcson kell visszavonulni.

Ezt később is betartotta, hiszen az MTI vezérigazgatói székéből ment nyugdíjba.
Igen, de a sporttól egy pillanatra sem szakadtam el. Még vezérigazgató koromban is rendszeresen jártam futball- és kézilabdameccsekre, sőt, amikor a Fradit az NB II-be száműzték, úgy gondolkoztam, az, hogy a Fradi gyengélkedik, az még nem indok arra, hogy ne menjek meccsre.

Pécsen megélhette a Pécsi Dózsa és a PMSC fénykorát!
A legendás, Bryan Robsonnal felálló Newcastle United elleni kettő nullás győzelmet és a tizenegyesekkel kivívott továbbjutást a VVK második fordulójában 1970-ben sajnos nem láthattam, mert éppen dolgoztam a porcelángyárban, de az összeállítást ma is fújom: Rapp – Hernádi, Maurer, Kincses – Kocsis I, Konrád – Daka, Bérczesi, Máté, Rónai, Tóth Jokka. Néhány évvel később kiesett a csapat az NB I-ből, azt suttogták, hogy szándékosan, mert mindenki el akart igazolni a pesti nagy klubokhoz, de csak az NB II-ből lehetett.

Úgy tudom, dolgozott a Népsportnak is!
Én voltam a pályaszéli interjúkérő, Kovács Imrétől Lakat Károlyig a szakma óriásaival volt alkalmam megismerkedni. Kovács Imre óriási fazon volt, gyűjtötte a papír húszforintosokat. Egy alkalommal együtt utaztunk a vonaton, és megszólalt: „Meghívom egy whiskeyre!”. Amikor hozta a pincér az italt, egy köteg húszforintost vett elő. „Mit csodálkozik, a fizetésemet is húszasokban kérem. Nagyon tetszik ez a bankjegy.

Egyszer Rátgéber László társaságában láttam. Véletlen volt?
Nem, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia közéleti és kommunikációs igazgatójaként segítem a munkáját. Azon vagyunk, hogy újra nagy legyen a pécsi női kosárlabda. És közben a Pécsi Labdarúgás Nagyjai Alapítvány kuratóriumi elnöke is vagyok.

Nem is kevés egy nyugdíjastól.
Még nincs vége. Régi álmom megvalósításán dolgozom az FFT főszerkesztőjével: egy sportrádiót próbálunk gründolni. Megvan a szlogen is. „Hazai pálya”. Nem rossz, ugye?

VILLÁMKÉRDÉSEK

1. Kinek drukkolna egy PMFC–FTC meccsen?
Bár már ott tartanánk! De az az igazság, hogy nagy gondban lennék.

2. Mi volt a legnagyobb futballélménye?
Amikor a Fradi 1975-ben Belgrádban, száztízezer néző előtt kettő kettőt játszott a Crvena zvezdával, és ezzel bejutott a KEK-döntőbe. Magánemberként voltam ott, Árok Ferenc, az újvidéki Magyar Szó főszerkesztője szerzett belépőt, és a tudósításomat lehozta a Dunántúli Napló.

3. Ki volt a legjobb labdarúgó, akit élőben látott játszani?
Varga Zoli! Elfogult vagyok, nem tagadom, de Zoli akkora hatást gyakorolt rám, hogy őt kell az első helyre tennem.

forrás: fourfourtwo.hu