Kenny beszélt visszatéréséről és a Paks elleni győzelemről.
Kenneth Otigba
Hosszú idő telt el a Fehérvár elleni meccs óta, az utóbbi másfél évben több időt töltöttem az edzőteremben és a fizioterapeutákkal, mint a gyepen. Keményen dolgoztunk a visszatérésért, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki kicsit is hozzátett a gyógyulásomhoz. Elsőre nem kívánhattam többet, győzelemmel kezdtük a tavaszi szezont, négy gólt szereztünk és egyet sem kaptunk. Természetesen mindig van feljebb, Szergej Rebrov nyilván megmutatja, melyik szituációkban hibáztunk, mi kellett volna ahhoz, hogy több gólt szerezzünk, de összességben elégedettek vagyunk, mert végig mi irányítottuk a meccset. A jövőben is igyekszünk mindig száz százalékot nyújtani, de tudjuk, hogy ez nem sikerülhet mindig. Ilyen hosszúra nyúló sérülések után mentálisan sokkal megterhelőbb a kihagyás, mint fizikailag, ugyanakkor a nehezén már korábban túlestem. Nem a meccs előtti héten dől el, hogy valaki talpra tud-e állni, hanem a szürke hétköznapokon, amikor egyik kezelés követi a másikat. Az volt a legnehezebb időszak, de ha ilyen hosszú kihagyás után sikerült utolérnem magam, jöhet bármi, eléggé megerősödtem ahhoz, hogy kiálljam az újabb próbát is. Amikor kimentem a pályára, már nem a megpróbáltatásokra gondoltam, hanem igyekeztem harci üzemmódba állítani magam. Ami a magabiztosságot illeti, nem az első passznál vagy az első szerelésnél nyugodtam meg, hanem sokkal előbb. Ha az ember az edzőtáborban és egész héten úgy készül, hogy képes megoldani a feladatát, már a kezdő sípszó pillanatában duzzad az önbizalomtól.
