A világ legjobb edzőjével beszélgettek.

Az mennyi időbe telt, amíg feldolgoztad a sorozatban jövő sikereket, a két Euro-kupa-győzelmet, majd az első bajnoki címet?
Ehhez meg kellett tanulni kezelni a pofonokat. A 2017-es Euro Kupa-elődöntőnk után nem sokkal 14-2-re kaptunk ki Szolnokon. Egy iszonyatosan nehéz meccsen ejtettük ki a Jadrant, aztán 10-10-es döntetlent játszottunk egy szerdai napon a Szegeddel, majd a következő hétvégén jött a szolnoki kiütés. Kúsztunk hazafelé, annyira megalázó volt a vereségünk. De ez is olyan volt, amiből gyorsan fel kellett állnunk. Ez a tapasztalat is segített nekem abban, hogy amikor a 2018-as bajnoki döntő harmadik meccsén kikaptunk hazai medencében 14-6-ra szintén a Szolnoktól, két nap alatt felálljunk. Gyorsan kellett reagálni rá, utat mutatni. Bennünk maradt, mert idegenben aztán 0-5-tel kezdtünk, de 8-7-re fel tudtunk jönni. És tulajdonképpen a következő, mindent eldöntő ötödik meccset innen, 8-7-ről tudtuk folytatni. Ezek mind kellettek a győzelmünkhöz.

Az előző idényben mind az öt kupát megnyertétek, amiért harcba indultatok. Ráadásul téged tavaly ilyenkor a világ legjobb edzőjének választottak meg. Ilyen előzmények után ezeket hogyan dolgoztad fel?
Amikor tavaly láttam az e-mailt arról, hogy a világ legjobb edzőjének választottak, azt hittem, valaki viccel velem. Néztem, ez hogy lehet? Még hiányérzet is volt bennem, hogy miért nem a BL-győztes edzőt díjazták, hiszen a Bajnokok Ligája erősebb, mint az Euro Kupa. Helyre kellett rakni magamban. Nagy megtiszteltetés volt, örültem neki, hiszen az edzőkollégák döntöttek így, de nem billentett ki annyira. Talán inkább utólag sikerült bebizonyítanom, hogy jó választás voltam. Ezt is helyre kellett tenni gyorsan, mert se a lebegés, se a pincében való üldögélés nem jó. A kibillenés a középpontból nem vezet sok jóra.

A Ferencváros eljutott oda, hogy egy működő gépezet, ahol két-három játékos beépítésével ugyanúgy működnek a fogaskerekek. Biztosan jóval előbb láttad, mire lehet képes ez a csapat, mint a kívülállók. Zsinórban kilenc trófeát nyertetek, mikortól számítottál ilyen eredményes szereplésre, ha egyáltalán?
Ezt előre látni nem lehet. Annyi körülményen múlik ez, hogy nehéz jósolni is. Ha visszagondolunk a tavalyi szezonunkra, komoly mélypontjaink is voltak. De minden évben volt ilyen. Viszont, ha van egy tervünk, arra könnyebben tudunk támaszkodni. Amikor abban a fázisban vagyunk, hogy nem megy a játék, fájdalmas ezt átélni, mert semmi nem működik. Tavaly is csak keresgéltük magunkat a Brescia, a Barceloneta, a Recco ellen. Könnyebb visszamenőleg beszélni a történtekről, hogy mi volt a BL, a Magyar Kupa, vagy a magyar bajnokság története, mint ezeket egy teljes folyamatban látni. Ami viszont észrevehető, hogy két oldalról megközelítve is máshogy dolgozunk. A szárazföldi edzéseken is változtattunk, mert felismertem azt, hogy az a fajta edzésmetodika, ahogy az elmúlt évtizedekben dolgoztunk, miszerint: kondi, víz, víz, már nem működik. Már olyan mennyiségű terhelést kapnak a játékosok, hogy ha ezt csinálnák, akkor egyszerűen nem épülnének. Szét kellett bontani úgy az edzésmunkát, hogy ha kondi van, akkor csak az van, és este van csak víz maximum. A tradícióktól valamennyire el kell szakadni, de nem teljesen. A vízben is módosítottunk a munkán, a centereknek is sokszor specifikus felkészülésük van, inkább csoportokra bontom még az állóképességi munkát is.

Folyamatosan dolgozol szerb játékosokkal, ráadásul világklasszisokkal. Az ő képzettségükből át tudtál venni valamit általános szinten?
Nálam például a lábmunka kiemelten fontos. Le tudtam mérni, hogy a nálam dolgozó szerb játékosok és a magyar pólósok lábmunkája miben különbözik. 15-20%-kal erősebb a szerbek lába, bármelyiküké. A Fradinál kitaláltunk egy erőmérő gépet, amit összeraktunk, hogy legalább egyfajta szintjét tudjuk mérni a különbségnek. Sokáig csak arról beszéltünk, hogy erősebb a szerbek lába. Na, de mennyivel? Abban a pillanatban, hogy megfoghatóvá tesszük a választ, egy sokkal építhetőbb terület lesz ez is. Onnantól kezdve meg tudom beszélni a szárazföldi edzővel, hogy kinél mit kell építeni. Nálam nem ritka, ha valaki 50 perc lábas edzést csinál egyben. Általában a sérültek ezt csinálják. Vannak ilyen extrém dolgok, amelyekben hiszek. Az edzésmennyiséget már nem tudjuk növelni, csak specifikus munkával tudunk dolgozni.

Ha már itt tartunk, a vízilabda mennyire mérhető sportág?
Nagyon nehezen mérhető. Nem tudjuk lemérni, hogy mi történik egy mérkőzésen, hogy milyen pulzusszámmal dolgoznak a játékosok, mennyit és milyen ritmusban úsznak. Csináltattam ilyen felméréseket is, de azokból hiányzott például a szívfrekvencia. Csak a sebesség és a méterek voltak bennük. Megdöbbentő eredmények jöttek ki azt illetően, hogy milyen lassan úsztak a játékosok. Érdekes volt látni, hogy például amíg az edzéseken úsznak 4000 métert, addig egy mérkőzésen 1000 méter jön ki. Hol a francban van a különbség? Ha nem tudunk mérni valamit, akkor nem tudjuk, hogy fejlődtünk-e. Azt is leszámoltattam egyszer, pont a Szolnok egy BL-meccsén, hogy mennyi specifikus munkát végez mondjuk Varga Dumi, Aaron Younger vagy Andrija Prlainovic. Milyen mozgásokat végeznek mondjuk 23 percnyi játék alatt? A legmagasabb szinten lévő játékosok csinálnak 140 féle mozgást. Elindulást, megállást, blokk felé menetelt, irányváltásokat. A centerek könnyebben mérhetőek, mert van mondjuk 35 támadás egy meccsen, akkor azt elfelezzük, 17 akcióban való birkózás elöl, 17 darab védekezés hátul. De hogy ki mennyi mozgást végez, azt gyakorlatilag soha senki nem nézte meg. Pedig az egy nagyon fontos adat, hogy mondjuk 23 percnyi játék alatt van 140 féle mozgásfajta. Pedig ebből tudunk kiindulni az edzéstervek kialakításakor, és innen tudjuk, hogy miben kell fejlődni. Sajátos mutatók alapján kell dolgozni, területekre specifikusan lebontva. Én ebben hiszek.

A szakosztály-elnöke, Madaras Norbert azt mondta a nyáron, hogy úgy próbáltok igazolni, hogy néhány százaléknyit sikerüljön emelni a csapat erősségén, és ezzel a játékotok színvonalán. A magyar mezőnyből ezúttal Zalánki Gergő jelentette ezt a pluszt, míg Ioannis Fountoulis Stefan Mitrovicot, Nicolas Constantin-Bicari pedig Slobodan Nikicet pótolja, többnyire remekül. Elégedett vagy velük?
Zaleszt ismertük a válogatottból, pontosan láttuk a képességeit. De azt mondtam neki, hogy még úgy 4-5 kilónyi izmot fel kell tennie magára. Már most benne van a világ legjobbjai között a posztján, de ahhoz, hogy ténylegesen ő legyen a legjobb, ez kell. Meg az, hogy stabilitás legyen a játékában. Úgy gondolom, hogy tök jól beleillik a Fradiba, eddig maximálisan pozitívak a tapasztalataim vele kapcsolatban. Bicari sokat játszott külföldön, egy nyitott, jó hangulatú srác. De azt látom rajta, hogy az a munka, amit csinálunk, nagyon szokatlan neki, sok rétegében szenved tőle, de gondoltuk, hogy így lesz. Neki talán több idő, akár nyolc hónap is kell, hogy mindenhez hozzászokjon. Fountoulisnál is van egy adaptációs időszak, ami lehet, hogy picit hosszabb, mint másoknál. De nagyon pozitív a hozzáállása, abszolút profi.

Voltak döcögős meccseitek az idény elején, októberben a bajnokságban például a Miskolc lepett meg majdnem titeket. Hogyan fogadtad ezeket a döccenőket?
Amikor először nyertünk magyar bajnokságot, néztem a mutatókat, hogy mennyi gólt lövünk fórból, mennyit akcióból, mennyi gólt kapunk hátrányból és akcióból. Nagyon érdekes, ahogy telt az idő, egyre több gólt lőttünk fórból, ami a szervezett játék egyértelmű jele, illetve egyre kevesebbet kaptunk hátrányból, tulajdonképpen egyre hatékonyabb lett a játékunk. A szezon eleje most azzal telt el, hogy tíz kapott gólos meccseket játszottunk. Alig bírtuk az ellenfeleket tíz gól alatt tartani, kvázi a gyengébbeket is. Ez a gólmennyiség sok. Kielemeztük, hogy hátrányból, akcióból, lefordulásból mennyit kaptunk, ahogy azt is, hogy miből fakad az, hogy elöl nem mindig értik meg egymást a játékosok, amiből az ellenfél le tud fordulni. Ezekből látszódott a szervezett játékunk hiánya, hiszen a világbajnokság után kevés időnk volt együtt készülni, át is alakult a csapat, mindez visszaköszönt a teljesítményünkben. A munka legfontosabb jele azóta az, hogy szervezettebb lett a védekezésünk.

Az Európai Szuperkupáért játszott mérkőzésen pedig 3-7-ről fordítva győztétek le a Marseille-t. Ilyen hátránynál mit érzel, gondolsz a parton? Folyamatosan a megújuláson jár az eszed, a fordításon?
Ott például szerencsénk volt, hogy előtte a Miskolccal vívott meccsünk is hasonló forgatókönyv szerint alakult. Így tudtam nekik közben is mondani, hogy “figyeljetek, ezt már ismerjük, tudjuk, hogy az első két negyedben ilyen játék is adódhat, most jön a másik két nyolc perc, ahol viszont menni kell, mint az állat, a támadásokat pedig higgadtan kell befejeznünk”. Mivel volt előtte egy ismerős élethelyzet, arra tudtunk mentálisan támaszkodni. Edzőként nyilván ilyenkor keresem a megoldásokat, hogy mi az, ami nem működik, amiből kapjuk a gólokat, illetve mi az, amit elöl nem csinálunk jól. Ilyenkor egy nagyon egyszerű dolgon kell változtatnunk. 3-7-ről fordítani nagy siker, én abszolút annak értékeltem. Ott már nagyon vékony volt a jég, ha még egy gólt kapunk mínusz négynél, onnan már nagyon nehéz lett volna visszajönni mentálisan. A szünetben rápihentünk, fújtunk egyet, majd tényleg óriási ritmusban három perc alatt följöttünk a harmadik negyedben 8-7-re, újra nyitott volt a meccs.

Már decemberben fogadtátok az előzetesen a legnehezebb őszi hazai meccseteknek titulált Mladostot, korábbi klubodat. Ehhez képest 14-5-re nyertetek. Ott te is megkönnyebbültél kicsit, vagy valami hasonlót vártál?
Nagyon jó meccseket játszottak előzetesen, a Recco ellen és a Horvát Kupában is. Nyilatkozták is, hogy nagy önbizalommal a három pontért jöttek. Mi egész jól fel tudtunk rájuk készülni taktikailag. A BL-szereplésünk szempontjából az a hazai három pont nagyon fontos. Jól működtek azok a stratégiák, főleg a hátrányos védekezésben, amelyeket kidolgoztunk. Jól megfogtuk a centereiket, nem tudtak akciógólokat lőni, Soma nagyon jól védett, jól összeálltunk, támadásban meg nagyon hatékonyak voltunk, lendületesen átszaladtunk rajtuk.

A Magyar Kupa négyes döntőjében előbb a Szolnokot, majd nem jó játékkal a végig vezető OSC-t győztétek le, megvédve címeteket. Itt bizonyosodott be, hogy olyan erős ez a Fradi, hogy gyengébb játékkal is felül tudja múlni a közel a legjobbját nyújtó riválisát is. Egyetértesz?
Igen, én is ezt tartottam a mérkőzés legnagyobb értékének. Egy gyengébb játékkal, sokat hibázva is meg tudtuk őket verni. Vannak ilyen mérkőzések, amelyeken nem a taktika dönt, hanem a szív, az állóképesség, az akarat. Azt a meccset nagyon akarta az OSC is, éreztem rajtuk a maximális hitet, ők nagyon régóta készültek a Magyar Kupa döntőjére.

Hat nappal később a BL-ben is összefutottatok, ahol mindkét fél vezetett két góllal, 10-10-es döntetlen lett a vége úgy, hogy nálatok nem játszott Zalánki Gergő és Mezei Tamás. Mennyire érezted a fáradtságot a csapatodon?
Én is ezen gondolkodtam utána. Voltak olyan jelei a mérkőzésnek, ahol én is éreztem és láttam is, hogy a fáradtság kezd megmutatkozni a döntésekben. Főleg az emberelőnyős megjátszásokban mutatkozott ez meg, nem tudtuk jól megjátszani a helyzeteket, de ezeket abszolút el tudtam fogadni. Az OSC revánsot akart venni, be akarták bizonyítani az év végén, hogy idén már van esélyük ellenünk. Nekünk meg maximálisan benne volt a fejünkben az, hogy a Magyar Kupa megnyerése után van egy pici kiengedés. Ezért is mondtam a meccs után, hogy büszke vagyok a csapatomra és köszönöm nekik, mert egy nagyon nehéz mentális helyzetben is helytálltak.

Nagy lendületben vagytok, viszont fáradtnak is tűntök. Nektek mennyire jön jól most ez a másfél, két hónapos bajnoki szünet?
Ez attól is függ, hogy milyen mérkőzéseink lettek volna még, és hogy mennyi idő jutott volna pihenésre. Ha egymás után jött volna még két ilyen nehéz mérkőzés, az már sok lett volna. Egymás után volt sok év végére: Mladost, Szolnok, OSC, OSC. A következő másfél hónap nagyon megtöri az idényt. Én is átéltem, és látom a játékosainkon, hogy gyorsan átállnak a válogatottra. Elkezdenek alkalmazkodni egy másik környezethez, egy másik csapathoz, más edzőhöz, ami normális. Gyakorlatilag olyan, mintha két bajnokságban szerepelnének. Ha három napra mennek el a válogatottak, akkor is mindig fáradtan jönnek vissza. Ez a legkiemeltebb mentális esemény, valahogy kezelnünk kell majd azt a fáradtságot, amivel sokan visszatérnek jövő év elején a klubhoz. Benne van a pakliban, hogy nem fogunk jól játszani eleinte, de ez egyenes következménye lehet a januári terhelésnek. Ezek a játékosok szinte nem is pihennek, ráadásul február elején újra találkozunk az OSC-vel a BL-ben.

Teljes interjú: Hosszabbítás