A mezőkövesdi támadót, Kerékgyártó Balázst Cseri Tamást a ferencvárosi múltjáról és esetleges ferencvárosi jövőjéről is kérdezték.

-… Győri gyerek lévén az ETO-ban kezdtem, tizennégy évesen kaptam meg életem első ajánlatát. Remek csapatunk volt, de azt a korosztályt gyakorlatilag szétszedték, Németh Krisztiánnal, Lencse Lászlóval és Nikházi Márkkal az élen a legtöbb játékost az MTK vitte el. Engem a kék-fehérek nem hívtak, a ferencvárosiak és az újpestiek viszont igen. Végül az döntött a Fradi mellett, hogy Kaszás Pali bácsi meggyőzött, náluk leszek a legjobb helyen. Nem csalódtam, valóban jó edzők foglalkoztak velem. A klub a beiskolázásomat is segítette, két tannyelvű gimnáziumba jártam, angolul és németül tanultam. Az sem jelentett gondot, hogy kollégiumban laktam, a Nagy ikrek, Sándor és József mellett Kulcsár Dávid volt a szobatársam. Jó brigád volt.

– Az FTC U19-es együttesében még pályára lépett, a felnőttcsapatban azonban már nem. Miért nem?
– Hírverő meccseken azért játszottam… Akkor kerültem fel a felnőttekhez, amikor a klubot kizárták az NB I-ből. Csank János lett az edző, és róla azt lehetett hallani, hogy inkább a rutinosabb játékosokban bízik. Egy hétig dolgoztam vele, mit ne mondjak, alaposan megfuttatott minket, fiatalokat. Az idősebbek már kiszállhattak, amikor mi még mindig róttuk a köröket. Félreértés ne essék, ez nem rémisztett meg, a munkának sosem voltam az ellensége, ugyanakkor mindig annak a híve voltam, hogy inkább játsszak egy gyengébb csapatban, mint hogy ne jusson nekem szerep egy erősebben. Focizni szeretek, nem a kispadon ülni. Kapóra jött Soós Imre hívása, aki az NB II-es Mosonmagyaróvárhoz vitt.

– Sosem bánta meg, hogy otthagyta a Fradit?
– Bárhogy is határoztam eddigi életem során, egyszer sem bántam meg. Ha akadtak is rosszabb időszakok, okultam belőlük. Ha saját káromon, akkor azon, de legalább abból is tanultam.

– Ha már Fradi… A minap arról írtunk, hogy a zöld-fehérek már a télen ajánlatot tehetnek önért. Ami tizenkilenc évesen nem jött össze, az túl a harmincon sikerülhet?
– Nem tudhatom, mit tartogat számomra a jövő, nem is foglalkozom azzal, mi lesz velem hosszú távon. Pillanatnyilag csak arra összpontosítok, hogy Mezőkövesden olyan teljesítményt nyújtsak, amilyet elvárnak tőlem. A szerződésem ráadásul még másfél évig érvényes.

– Hallottunk már arról, hogy valakit kivásároltak a szerződéséből.
– Ahogy mondani szokás, mindenkinek megvan az ára.

– Vajon ön most mennyit ér?
– Ezt nem nekem kell megítélnem. Én csak teszem a dolgom, a találgatásokat meghagyom másoknak.

(nso)