Hírek szakosztályunk felnőtt és utánpótlás sportolóiról. A korcsolyások közösségi oldalát ide kattintva tudjátok bekövetni.

Galéria: válogatott edzés @ NSO

Bánhidi Ákos

Bevallom, kicsit belehaltam John-Henry Kruger sérülésébe, de kár visszafelé tekingetni, hiszen megkezdte a rehabilitációt, és merem remélni, az EB-n már velünk lesz. Ha olyan váltó lép a jégre, amelyikben ő is benne van, mindenki másnak fel kell kötnie a gatyáját… Az EB-ig persze igyekszünk a VK-sorozatban is bizonyítani, és érezzük is a terhet a vállunkon, hiszen az elmúlt évek eredményei után már mindenki várja, sőt elvárja tőlünk az újabb sikereket.

Liu Shaoang

Egyelőre a Világkupa-viadalokra fókuszálok, mert azok jönnek előbb, ugyanakkor egyértelmű, hogy az Európa-bajnokság kapja majd a legnagyobb figyelmet, hiszen hazai rendezésű versenyről van szó. Izgalmas lesz, és magasan van a léc, hiszen januárban nagyot futottunk Dordrechtben, de ettől még simán benne van a pakliban, hogy megismételjük. Ráadásul mindig van min javítani, ott például a bátyámmal kicsit elrontottuk az ezerméteres távot…

Liu Shaolin Sándort a sportnapilap kérdezte:

Már sok minden a januári, debreceni Európa-bajnokság körül forog, ám önökre addig még vár néhány feladat – lehet egyáltalán ennyire előretekinteni?
Én még elsősorban a Világkupa-sorozat első négy állomására koncentrálok, hiszen időben megelőzik a debreceni versenyt, de egyértelmű, hogy az idényben a hazai rendezésű Európa-bajnokság kapja majd a legnagyobb figyelmet.

Jó magasra tették a lécet januárban a dordrechti kontinensviadalon, amelyen minden idők legjobb magyar szereplését produkálták a négy arany-, négy ezüst- és egy bronzéremmel.
Azért fejlődni mindig lehet, és mindig akad javítanivaló is, mi készen állunk a feladatra. Debrecenben is megtesszük, amit kell, amihez legjobban értünk, és hozzuk a legjobbunkat.

Április végén elkezdték a felkészülést, szombaton elindulnak a Világkupa-sorozat első két versenyére a tengerentúlra: ilyenkor a sportoló már alig várja, hogy a monoton edzések után végre elkezdődjön a szezon?
Ilyenkor azt várjuk, hogy végre utazzunk, versenyezzünk, aztán amikor valójában elkezdődik a menetelés, mindenki arról beszél, hogy menjünk már haza és pihenjünk. Én ezúttal kicsit másként állok hozzá ehhez, hiszen februárban eltört a kezem, így a sérülésem miatt nekem több pihenő jutott, vagyis még inkább várom már a rajtot, van bennem jócskán bizonyítási vágy, szeretném hozni azokat az eredményeket, amelyeket az előző szezon elején, a sérülésem előtt.

Számít valamiféle meglepetésre a mezőnyt illetően?
Mindig feltűnhet egy-egy új tehetség, vagyis folyamatosan figyelnünk kell mindenre és mindenkire, de azért is vannak profi és nagyon jó edzőink, hogy felkészítsenek minket erre is. Ők nemcsak a mi edzéseinket elemzik rögtön, hanem például a Világkupa-versenyek estéin az ellenfeleket is, így aztán bár tisztában vagyunk azzal, hogy érhetnek minket meglepetések, mégsem érnek, az edzőink ugyanis figyelnek mindenre.

Ha már az edzőket említi: Bánhidi Ákos úgy fogalmazott, határozottan érzi, hogy a short track-válogatott jó felé menetel.
Reméljük, ez tényleg így van. Bár azt azért el kell mondanom, hogy ez a felkészülés mindannyiunknak jóval nehezebb volt, mint vártuk. Viszont Szemjon Jelisztratov ittléte jó hatással volt ránk. Az, hogy az oroszok olimpiai, világ- és Európa-bajnok korisa június óta velünk készül, mindenkinek csak pluszmotivációt adott. És ugyanezt elmondhatom John-Henry Kruegerről is, aki mostanra csapatunk oszlopos tagja lett. A sérülése viszont nem gátol meg minket abban, hogy eredményesek legyünk.

Milyen hatással volt a csapatra a fiatalabbik Krueger sérülése?
Amellett, hogy sajnáltam a történteket, különösebben nem foglalkoztam vele. Tudom, hogy ez durván hangzik, de a sportban sajnos előfordulnak balesetek, az én sérülésem is ilyen volt. Ezt el kell fogadni, John-Henrynek pedig fel kell épülnie.

Változott valami a felkészülésükben? Az előző idényben többen megjegyezték, hogy olyan sok a munka, hogy nincs idő regenerációra.
Sokat dolgozunk most is… Én sokkal jobban szeretem, ha több a jeges edzésünk, hiszen mégiscsak a jégen versenyzünk — a szárazedzések nem éppen a kedvenceim, ám ha az edzők úgy tartják jónak, hogy úgy és azt kell csinálnunk, csináljuk, hiszen megbízunk bennük százszázalékosan.

Így aztán reggelente mindig úgy indul el a Gyakorló Jégcsarnok felé, hogy tudja, aznap is nagyon sokat kell dolgoznia?
Épp ellenkezőleg! Úgy kelek fel, hogy egyáltalán nem készülök kemény munkára, aztán a jégen mindig kiderül, hogy de, mégis az vár rám. És akkor ezzel párhuzamosan jön a másik gondolat, hogy na, akkor most tényleg meg kell tolni!

Az eredmények köteleznek, és az ember azzal is szembesül, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a short trackesek – Liu Shaoang kiváltképp. Ezt hogy viseli, hogyan kezeli?
Azért ez hatalmas motiváció tud lenni, ha jól állunk hozzá! Annyi az egész, hogy az életünket nem arra kell építeni, hogy úristen, minden fiatal lány szerelmes belénk — ehelyett inkább mindennek a jó oldalát kell nézni, például azt, milyen jó, hogy megmozgatjuk az embereket, hogy foglalkoznak velünk, hogy a hatásunkra figyelik a sportágunkat. A rövid pályás gyorskorcsolya
egyre népszerűbb itthon, erre bizonyság volt az idei országos bajnokság, hiszen telt ház előtt zajlott a verseny.

Azt is érzik, hogy példaképek? S hogy mindez felelősséggel jár?
Igen, ezzel tisztában vagyunk. Ráadásul kaptunk olyan iskolai matekfeladatot, amelyben mi szerepeltünk! Az olimpiai aranyéremmel történelmet írtunk, így már a könyvekben is szerepelünk, nem csak a rajongók életében.

Erre állandóan figyelni kell? Amikor megy az utcán, az van a fejében, hogyan kell viselkednie?
Általában figyelek erre, és mégsem, hiszen a személyiségemből fakad, amilyen vagyok – ha magamat adom, azzal nem botránkoztatok meg senkit. Azért, ha elmegyek valahová, nyitott szemmel járok, azt például mindig észreveszem, ha valaki rám néz vagy éppen utánam fordul. Különösebben nem zavar, hogy mindig meg kell felelni, mert példaképek vagyunk, úgy is kell viselkednünk.

9.tv, FradiMédia, NS nyomán.