A dózsás Tóth Andrást kérdezték a lila-fehérek 8-3-as győzelméről és a 7-1-es visszavágóról, utóbbiról nem beszélt.

– Azt mondhatjuk, hogy a legnagyobb élménye a pályafutásában a ’76-os 8-3 volt a Fradi ellen?
– Ha az NB I-es meccseimet nézzük, akkor feltétlenül. No de annak a mérkőzésnek különös előzménye volt!

– Azt hittem, arról a 8-3-ról már mindent elmeséltek!
– Mindent azért még nem. Tudja, Várhidi Pál és Dalnoki Jenő, a két edző, országos cimborák voltak, összejártak kisfröccsözni az Ipoly presszóba, és folyton zrikálták egymást. Egyszer Jenő bácsi odaküldött Pali bácsihoz egy szerencsétlen srácot, aki születésétől fogva húzta a lábát, azzal, hogy hallom, Pali, jobbszélsőt kerestek… Na mindegy, ez kicsit morbid volt, de a 8-3 előtt is találkoztak az Ipolyban, és Várhidi azt mondta Dalnokinak, hogy elég volt ezekből az unalmas 0-0-kból meg 1-1-ekből, játsszunk már egy látványos meccset, hadd szórakozzon a közönség és a sajtó is! Dalnoki hitte is meg nem is, Pali bá viszont a taktikai értekezleten azt mondta nekünk: „Ide figyeljetek, ma három védővel, két fedezettel és öt csatárral állunk fel, mint régen, és nekik megyünk!” És úgy is történt. Papíron ugyan három középpályással kezdtünk, de valójában a Fazekas, Nagy, Törőcsik, Tóth, Fekete ötös fogat rohamozta Hajdú kapuját. Dalnokiék ledöbbentek, de gyorsan reagált a Fradi, 3-3-ig mindig egyenlített, 4-3 után Magyar Pistának volt egy üres kapus gólhelyzete, azt kihagyta, és onnantól Fazék kitömte őket. Egyébként abban az évben a Fradi lett a bajnok, és a 8-3 előtt is meg akartak félemlíteni minket, nagyképűek voltak a bemelegítésnél, a Népstadion szoborkertjében a Nyíl és az Ebedli Zoli a nyakán meg a vállán trükközött a labdával. Aztán rúgtunk nekik egy nyolcast, és a meccs után Bene Feri, aki sérült volt és pontosan emiatt játszhatott Törő, szóval Bene Feri odasomfordált Nyilasihoz és érdeklődött nála: „Te, Nyíl, megmutatnád, hogy is kell csinálni azt a trükköt?”

– Rosszul emlékszem, hogy három év múlva viszont kaptak egy hetest a Fraditól?
– Valami rémlik, de csak nagyon halványan.

– Melyik volt Fazekas legszebb gólja az öt közül azon a 8-3-as meccsen?
– A hetedik, de azt nem ő rúgta, hanem Törőcsik. Tizenöt méterről átemelte a kint álló Hajdú fölött. Törőnek mindegy volt, hogy Hajdú vagy Iribar, a világ akkori legjobb kapusa, bárkivel megcsinálta ezt a mutatványt.

Teljes beszélgetés: Magyar Nemzet