„Süni” a nyáron a felnőtt nemzeti csapathoz munkájában is részt vesz. Gratulálunk!
Nyéki Balázs
Egy jó ideig kergettük egymást Märcz Tamással, mert vagy én tartottam edzést, vagy neki volt valamilyen tárgyalása, aztán egy idő után rövidre zárta és megkérdezte telefonon, hogy segítenék-e neki a belgrádi Világliga szuperdöntőjén. Természetesen azonnal igent mondtam neki, mert ez nem csak egy lehetőség, hanem óriási megtiszteltetés. Fantasztikus érzés volt, amikor Tomi feltette nekem ezt a kérdést.
A válogatottnak dolgozni a legnagyobb dolog a magyar vízilabdában és a sportban, ezért hatalmas büszkeség számomra, hogy itt lehetek. Azt érzem, hogy a munkámnak az elismerése, de mindenképp szeretnék köszönetet mondani két embernek, akik nélkül az edzői pályafutásom nem indult volna el. Gerendás Györgyről és Varga Zsoltról van szó. Tudom, hogy nem ez a csúcsa a vízilabdának, de nekem ebben a pillanatban ez a csúcs, ahová eljuthattam két éven belül.
Varga Dani rögtön fel is hívta valamire a figyelmemet: a hannoveri indulásunk előtt együtt készült a férfiválogatott és a Ferencváros, a kapu mögött pedig a serdülő játékosaim tempóztak, tehát összesen hatvan játékos tartozott hozzám és az egész uszoda. Egészen speciális helyzet volt, de ugyanakkor nagyon jó érzés. Kíváncsi vagyok a válogatottat körülvevő miliőre és légkörre, másrészt pedig az új szabályokra, hiszen jövőre már a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is alkalmaznunk kell.
A nyárnak az első részére szól a megbízás, a Világliga végéig, mert utána folytatódik a munka a Fradiban. Gyakorlatilag a nyár első tornájára tehermentesítem a válogatott másik két segédedzőjét, Németh Zsoltot és Mátéfalvy Csabát. A Világligán ott leszek majd Tomi mellett hasonlóképp, mint Varga Zsolt mellett szoktam a klubcsapatnál. A feladatkör gyakorlatilag teljesen ugyanaz és ismerős lesz számomra.
