Csodálatos vízilabda csapatunk a magyar és európai Szuperkupa, a Magyar Kupa és a magyar bajnokság behúzása után a BL-győzelemmel tette fel a koronát a szezonbeli teljesítményére.

Férfi vízilabda, Bajnokok Ligája, Final8, döntő
Olympiacos Pireusz 10-10 (bü.: 3-4) Ferencváros
Negyedek: 1-3, 4-5, 2-2, 3-0
Gólok: Mitrovic 3, Vámos 2, Younger 2, Mezei 1, Nikic 1, Varga 1
A büntetőket belőtte: Sedlmayer, Younger, Jaksic, Jansik

A 2018/2019-es szezon Bajnokok Ligája győztese a Ferencvárosi Torna Club! Az MVP-nek csapatkapitányunkat, Varga Dénest választották meg. „A Magyar Vízilabda Szövetség minden munkatársa nevében ezúton is szívből gratulálok az FTC minden játékosának, edzőjének, vezetőjének, mindenkinek, akinek része volt ebben a káprázatos magyar sikerben!” – fogalmazott Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke.

Varga Zsolt a mérkőzés napjának délelőttjén már csak regenerációs gyakorlást tartott (fotók), persze aki szeretett volna egyet-kettőt lövöldözni a labdával, az megtehette. A bemelegítő medencétől ezúttal is busz szállította a fiúkat az uszodához, ahol egy nem túl kedves ismerős is várt ránk: a román játékvezető, Adrian Tiberiu Alexandrescu ismét ott volt a parton, mint játékvezető, végigkísért minket, hiszen a Jug Dubrovnik és a CNA Barceloneta elleni találkozón is ő fújta az egyik sípot, társa ezúttal a szlovén Margeta volt.

Csapatunk a negyeddöntőhöz hasonló remek kezdést mutatott be, Sedlmayer elhozta a labdát, majd az első támadásból Mezei remek gólt csavart Pavic hálójába. Ezután mindkét oldalon egy-egy kettős emberelőny jött, nem tudtak élni a lehetőséggel a felek, utóbb mi rontottunk, kapufát találtunk csak, az ellentámadásból pedig fórból egyenlítettek a görögök. Utána viszont állva hagytuk őket, előbb Mitrovic talált be, majd Vogel védése után Varga megúszásból növelte az előnyünket. A második negyed még ennél is szebben alakult, bár kapaszkodott az “Oly”, nem hagytuk, hogy egyenlítsenek – eközben pedig igazán pazar találatok estek: előbb Younger, majd Vámos lőtt egy-egy hálószaggatót, később pedig egy emberelőnyt játszottunk ki gyönyörűen, a végén a kapufánál álló Nikic húzta be az átívelt labdát a gólvonalról. A szünet előtt pedig Vámos balja ismét elsült, közte hárommal mehettünk pihenőre.

A harmadik nyolc percben sikerült tartanunk a különbséget, de érezhető volt a ránk nehezedő egyre nagyobb nyomás, amit nem is a Pireusz tett ránk, hanem a játékvezető duó, a lehető legrosszabbkor érkező kontrák, kiállítások megtörték a játékunkat, nem is beszélve arról, hogy tíz perccel a vége előtt kipontozták csapatkapitányunkat, Varga Dénest – Dumit nagyon nyugtatni kellett a kispadnál, érthetően fel volt dúlva, hiszen a három hibájából kettő a piros-fehérek színészi tehetségének volt köszönhető… Varga Zsolt viszont nagy önuralmat gyakorolva tűrte a helyzetet, végig magabiztosságot, erőt sugárzott, szükség is volt erre. Minden hátráltató tényező ellenére majdnem lezártuk a nyitott kérdéseket, ám a negyed végén Jansik elrontotta az ejtést, ha az bement volna… De nem ment be. Jöhetett a záró játékrész, ahol Vogel és a kiváló védekezés tartotta bennünk a lelket, mert támadásban igencsak akadozott a gépezet, Jaksic például kétszer is a kapufát találta el. Így nem is volt sajnos nagy meglepetés, hogy feljöttek egyre a görögök, az már annál inkább, hogy két perccel a mérkőzés vége előtt Vámost is kipontozták, egy ártalmatlan szituációban visszaúszásnál, “bombázónk” sem konstatálta örömmel a dolgot… Ezt az előnyt pedig gólra is váltotta a címvédő. A hajrában még Vogel védett egyet és az esélyt is megkaptuk, hogy rendes játékidőben megnyerjük a döntőt, de Jaksic keze megremegett a korábbi kapufák után, így helyzetből inkább passzolt, Kállayt pedig már szorította az idő, nem tudta jól helyezni, jöhetett a szétlövés.

Amely az előjelek szerint nem nekünk állt, hiszen részünkről a meccs alatt Younger már hibázott egy ötöst, míg Geniduniasz értékesített egyet Vogel ellen. A kipontozódások miatt a lövőket is meg kellett kavarni. Ami mellettünk szólt, az a védési hatékonyság, Vogel Soma 50% felett állt, míg kollégája, Pavic alig volt túl a 30%-on. Ennek ellenére a görögök kapusa egyből megfogta kezdésnél Jansik lövését, játékostársa pedig nem hibázott, így “futhattunk” egyből az eredmény után. Sedlmayer nem hibázott, ellenben párja a kapufát találta el, Younger belőtte, Milonakisz pedig ismét a kapufát találta el – érezhető volt, hogy a pireusziak tartanak Vogeltől, bennük lehetett még a Szuperkupa emléke és a Final8 során nyújtott 58%-os hatékonyság (!) is tiszteletet parancsolt. Kállay ezúttal nem dönthetett, ő is kapufát lőtt, párja pedig egyenlített. Jaksic magabiztos volt, ahogy ellenfele is, az újraindult körben Jansik ezúttal már belőtte, Argiropulosz viszont hibázott, ami azt jelentette, hogy az ötöspárbaj hirtelen halál részében megnyertük a Bajnokok Ligáját!

Jöhetett a csobbanás, az érem- és kupaátadás, az ünneplés, volt is mit, hiszen kvázi újoncként – közel két évtized után szerepeltünk újra a legjobbak között! -, a selejtezőből indulva, a csoportunk utolsó továbbjutóhelyén végezve, végül a sorozat címvédőjét legyőzve hódítottuk el a legrangosabb klubtrófeát, ezzel a világ vízilabdás trónján elhelyezve szeretett clubunkat! Szép volt, fiúk!

Pólósaink Varga Zsolt vezetésével gyakorlatilag mindent megnyertek, amit lehetett a szezonban, szép fricska volt ez a “szakértő újságíróknak”, akik még az Év edzője tízes listájára se találták méltónak… – persze az igazi szakmai elismerést, az edzőkollégák által kiosztott címet besöpörte. Bajnokok Ligája győzelmünk egyúttal azt is jelenti, hogy ismét ott leszünk az európai Szuperkupában, ezúttal már BL-címvédőként, ellenfelünk az Euro Kupa győztese, a francia CN Marseille együttese lesz majd.

MVP!

Vogel Soma

A meccs elejétől kezdve mi vezettünk, de kipontozódtak a kulcsjátékosaink, amely után felzárkózott az Olympiakosz. Szerencsére az ötméteresek után ismét mi ünnepelhettünk. Ha valaki azt mondja a csoportmeccseket nézve, hogy BL-t nyerünk, nem hiszem, hogy bárki elhiszi, még én sem. Olyan erőket mozgattunk meg, ami ehhez a fantasztikus sikerhez vezetett.

Varga Zsolt

Ezekben a pillanatokban csak annyit tudok mondani, hogy nagyon hálás vagyok a játékosaimnak és a szurkolóinknak, hogy ilyen csodás lett a szezonunk vége. Végig hittek, még a legnehezebb időszakokban is, nagyon büszke vagyok rájuk. Az elmúlt hónapokban voltunk fent is, lent is, a Bajnokok Ligájában nem játszottunk olyan jól, de végig az volt a terv, hogy a végjátékra legyünk a legjobb formában, hogy eljuthassunk addig, ameddig csak lehetséges. A sorozat “újoncai” nem túl gyakran jutnak fel egyből a csúcsra, de csapatként küzdöttünk és ez megadta számunkra azt a pluszt, amire szükségünk volt!

Az FTC kerete a hannoveri Bajnokok Ligája Final8-en:

Gárdonyi András, Vogel Soma – kapusok

Aaron Younger, Gór-Nagy Miklós, Jansik Szilárd, Kállay Márk, Mezei Tamás, Német Toni, Nikola Jaksic, Pohl Zoltán, Sedlmayer Tamás, Slobodan Nikic, Stefan Mitrovic, Varga Dénes, Vámos Márton – mezőnyjátékosok

Varga Zsolt (vezetőedző), Nyéki Balázs (másodedző), Katona Norbert (technikai vezető), Soós Tamás (masszőr), Madaras Norbert (szakosztály elnök)

Fotó: MTI