Jégkorongosaink lemásolták az előző év eredményét.
Ferencváros ’78/’81 12-4 Újpesti Dózsa ’78/’81
Ismét összejött a két remek korosztály a Kisstadion sátras pályáján, hogy Karácsony reggelén megmérkőzzön egymással. Ezúttal bő kerettel érkeztünk, a mezőnyben tizenketten vártak bevetésre, valamint játékra jelentkezett Budai Krisztián és Szuper Levente is, ők testvériesen megosztoztak a jégidőn, tízpercenként cseréltek. A rutin is képviseltette magát, hiszen Kiss Tibor és Kovács Zoltán edzők is beöltöztek. A lila-fehérek is hasonló létszámban jelentek meg, tizenegy mezőnyjátékost – köztük a még ma is aktív Borbás Gergelyt – és egy kapust vonultattak fel a dózsások, viccesen meg is jegyezték a bemelegítés alatt, hogy a kapusokat körbe kellene cserélgetni folyamatosan.
A kupa újkori története során talán első alkalommal történt meg, hogy a játék három harmadon át tartott, amit végig mértek is, igaz, hogy futó órával, de ennyi könnyítést megérdemeltek a jégre lépők. Az első játékrészben hiába kezdtünk jobban, Kocka-góllal, azt a Fradiból a a válogatottba kerülve az A-csoportos VB-n is helytálló Jánosi Csaba gyorsan egalizálta. Sőt! A vezetést is átvették, ám ez pünkösdi királyságnak bizonyult, az első szünetig megfordítottuk az állást, a harmadik gólunkat ismét Kiss Gábor jegyezte. A lilák hevesen reklamáltak is, hogy nem volt bent, de a sasszemű Incze – Léber duó hajthatatlan volt.
A második harmadban Kiss Tibor, alias Golyó adott remek gólpasszt, majd Bontovics ütött óriási kapuvasat, ami gyanúsan a hátsó volt, ám nem adták meg a gólt. Ennek örömére rögtön az ellentámadásból jött a szépítés, Krinót bőrözték be az újpestiek, majd több alkalommal is közel jártak ahhoz, hogy egyenlítsenek, ám nem jártak sikerrel. Aztán átvettük a kezdeményezést, előbb a Kiss Tibor – Kovács Zoltán duó passzolta ki az ellenfél teljes védelmét és hozta kihagyhatatlan helyzetbe Hoffmann Attilát, aki viszont kihagyta a ziccert, a túloldalt Budai bravúrral hatástalanította Jánosi lövését, majd egy Kiss Gábor elleni szabálytalanság után büntetőt kaptunk, amit a sértett értékesített is. Újabb ziccereket szórakoztunk el, de azért a gól is sikerült, 6-3 volt már az állás, amikor még egyet villantak a lilák, Szuper mellett kilőtték a hosszút, Levente elismerte a hibáját, elmondta, hogy úgy látta, mellé megy, ezért nem hajolt rá jobban, Szepi bá’ meg is említette neki, hogy tavaly jobban hasznunkra volt a mezőnyben (akkor nagy gólt is lőtt). A pihenő előtt azért még lőttünk egyet, ha bajnokin esik ilyen gól, hetekig mutogatnák, szép korongkezelés után fonákkal lőttünk a kapus közelében a felső sarokba.
A záró játékrészben Golyó szabálytalansága után ellenünk is büntetőt ítéltek a zebrák, ám az kihasználatlanul maradt, hála Budai Krisztiánnak, aki magabiztosan fogta azt. Érezhetően fogyott már a szufla, ami nem is csoda, mindkét oldalt kisebb esés is volt a fáradtság miatt, ami nagy derültséget okozott a kispadokon. Az utolsó erőtartalékokat mi tudtuk jobban a jégre tenni, ennek köszönhetően még ötször mattoltuk az újpestieket és beállítottuk a 12-4-es végeredményt – az örökmérleg: 5-2 ide!
Ezután elkészültek a közös fotók, célba értek az első zrikák is, majd mindenki hazatért, hogy családjával eltöltse a Karácsonyt.
A korábbi évek eredményei: 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016.
Fotó: Peno
