A magyar vízilabda válogatott a Szőnyi úton tartott keretedzést.

Vogel Somának fájt az ujja, elővigyázatosságból nem állították a kapuba” – olvasható a szövetség weboldalán, tekintettel voltak arra, hogy a hétvégén komoly bajnoki rangadó áll csapatunk előtt.

Tőled is azt kérdezem, hogy milyen volt ez az edzés, mennyiben volt más, mint a korábbi keretedzések?

– Nagyon jó volt, ugye, én már elég rég vettem részt felnőtt válogatott edzésen, nagyon régóta küzdök, hogy behívót nyerjek, hogy jöhessek. Fárasztó volt, jó két órát voltunk a vízben. Jó edzés volt, volt benne úszás, passzolás, lövés, center-bekk gyakorlatok és emberelőny-emberhátrány gyakorlás.

Ha a múltba visszatértél kicsit…: amikor ez az új csapat, Märcz Tamás csapata kialakult, akkor te éppen küszködtél, hogy a betegség után visszatérj a “rendes kerékvágásba”, hogy jól tudj edzeni és játszani. Most már kicsit más a helyzet, milyen a viszonyod a válogatottsághoz, mit remélsz?

– Így van pontosan, akkor még küzdöttem, nem volt biztos az sem, hogy folytathatom-e magát a profi vízilabdát. Ahogy elmondtam, örülök, hogy most kaptam meghívót a bő keretbe. Ez egy lépcsőfok, de a reményem az, hogy bekerülök majd a csapatba. Mindenki ezért küzd – amellett, hogy a saját klubjában jó teljesítményt igyekszik nyújtani, a szíve mélyén mindenki válogatott akar lenni, a hazáját akarja képviselni, azt gondolom, hogy ez a csúcs. És ezen felül még persze nyerni a válogatottal! Szóval, küzdök és nagyon bízom abban, hogy benne lehetek nem is olyan sokára egy utazó csapatban.

Az a furcsaság is van, hogy közben a Fradinál ugyanarra a posztra keveredtél, hátra, ahol a testvéred is játszik. Ez mennyire okoz problémát?

– Igazából saját magammal foglalkozom. Játszunk egymás ellen mostanában elég gyakran, kemény meccseket fogunk most vívni. Azzal foglalkozom, hogy én ott jól teljesítsek, azért én szoktam játszani a szélén is, tehát annak örülök hogy több helyen bevethető vagyok. Ahogy mondtam: küzdök…

További interjúk: VLV