Marcóval beszélgettünk a mai sajtócsütörtökön.

Úgy gondolom, hogy most már jó formában vagyok. Itt a Fradinál nagyon nagy a nyomás, amit én korábban már megtapasztalhattam, hiszen Ausztriában és Németországban is egy-egy nagy klubban szerepelhettem. Lehet, hogy ezzel nem tud mindenki jól megbirkózni, és persze az is ott lehet a fejekben, hogy tavaly óriási előnnyel nyerte a bajnokságot a csapat. Emellett el kell mondani, hogy a Videoton erős kerettel rendelkezik, a Vasas pedig remek játékot játszik, nem könnyítik meg a dolgunkat.

Már az érkezésem előtt kicsit képbe kerültem az NBI-ről, Emir Dilavernek köszönhetően, tőle hallottam dolgokat. Hasonlít az osztrák bajnoksághoz, van pár kiemelkedő csapat, de a kisebbek is többnyire focizni szeretnének, kivétel, amikor eljönnek hozzánk, akkor inkább beállnak védekezni.

Hogyan kezdődött a karrier? Édesapám korán befejezte az aktív pályafutását és edzőnek állt – most éppen a Rapid Wien másodedzője -, de azért nem volt teljesen egyértelmű, hogy focista leszek. Aztán egy szép nyári napon dőlt el a dolog végérvényesen, lent a téren fociztunk gyerekek, lejött oda, látta, hogyan mozgok, elkezdtünk gyakorolni is, aztán ment minden a maga útján. Mindig azt mondta, hogy a kemény munka kifizetődő, ezzel lehet célt érni, a pályán is így próbálok teljesíteni mindig.

Ha szabadidőm engedi, akkor általában a családomat látogatom meg, nagyon családcentrikus vagyok, ezért is jó dolog, hogy a Fradi játékosa vagyok, viszonylag gyorsan hazaérek. Sajnos most nehéz időszakban vagyunk, a közelmúltban hunyt el a nagyapám. Itt Budapesten pedig szerintem azt csinálom többnyire, mint az átlagemberek, amikor kikapcsolódnak: videójáték, sétálok a városban, vagy átjönnek Emirék vendégségbe, esetleg elmegyünk egy étterembe.

Idén a személyes célom az csatárként, hogy minél több gólt, gólpasszt jegyezzek, meg akarom nyerni a bajnokságot, a Magyar Kupát. Ezeket most sem akarom feladni, ha összeszedjük magunkat és kicsit rálépünk a gázra, akkor a 33. játéknap után ott lehetünk az élen. Korábban még nem igazán gondolkoztam el azon, hogy mi lesz később, hiszen kölcsönjátékosként vagyok itt. Egy-két héttel ezelőtt kérdezte édesanyám, hogy mi a helyzet, itt leszek-e még jövőre is Budapesten, azt válaszoltam neki, hogy természetesen. Nincs akadálya ennek, nagyon jól érzem magam itt, családias a hangulat, jó a csapat, jó a stáb, az összes ember a klub körül, mindenki nagyon segítőkész.

Marco Djuricin