Marco nem került be az osztrák válogatott szűk keretébe.

Marco Djuricin egy év szünetet követően ismét meghívást kapott az osztrák válogatott bő keretébe, ahova a Fradiban mutatott teljesítménye alapján invitálták meg. A góllövőlista negyedik helyén álló támadó egyre jobb formába lendül, azonban a közelmúltban szörnyű csapás érte, hiszen november másodikán elvesztette nagypapáját, akivel gyerekkora óta szoros kapcsolatban állt. A Fradi légiósával a szerdai edzést követően beszélgettünk.

– Nehezen lendültél formába a Fradiban, azonban szépen lassan a bajnokság egyik legeredményesebb csatára lettél. Hogy érzed magad most a Ferencvárosnál?
– Remek érzés, hogy az edző és a csapat is hisz bennem, öröm ilyenkor a játék. Ennek ellenére a legutóbbi mérkőzésünkön semmi sem jött össze… Számomra sem volt egyszerű, hiszen a mérkőzést megelőző szerdán hunyt el a nagypapám, akivel remek kapcsolatot ápoltam. Nehéz volt így játszanom, de eszembe se jutott, hogy lemondjam a szereplést. Remélem a listavezető Vasas ellen tudunk javítani a következő fordulóban.

– Az egész Fradi Család nevében hadd fejezzem ki részvétemet… A nagypapádért is küzdöttél?
– Persze, ilyenkor megpróbálom ezt a rám törő fokozott érzelmiséget a jó irányba terelni, bár a Paks ellen még túl friss volt az élmény, akkor még nem tudtam teljesen átszellemülni. Főként, hogy rengeteg időt töltöttem kettesben a nagypapámmal, szoros kapcsolatban álltunk. Kezd enyhülni a fájdalom, de még bőven dolgozik bennem.

– Jelenleg a negyedik vagy a góllövőlistán, de sokak szerint akár az első helyen is lehetnél. Miben kell fejlődnöd ahhoz, hogy hatékonyabb legyél a kapu előtt?
– Az, hogy a bal szélről indulok, egy kicsit új még nekem, de van egy remek csatárunk Böde Dani személyében, aki sokat segít és a gólokat tekintve is szépen termel. Remek fickó, úgyhogy nem jelent problémát számomra, hogy egy új rendszert kell megszoknom. Talán az átállásból fakad, hogy még csak hat gólt szereztem. Mindenesetre remélem, hogy még több gólpasszal szolgálhatom ki Danit, na meg azt is, hogy én magam is többször leszek eredményes. Számomra és szerintem a Fradi-szurkolók számára viszont úgyis a bajnokság megnyerése a legfontosabb, úgyhogy ha bajnokok leszünk, akkor nem fog különösebben érdekelni, hogy hány gólt szereztem.

– Kivel szeretsz a leginkább együtt futballozni?
– Így, hogy a bal szélről indulok természetesen nagyon szeretek Ramírezzel összejátszani, volt is szerintem pár jó meccsünk. De hát olyan játékosaink vannak, mint Gera, Böde, Hajnal vagy épp Trinks, mind remek futballisták, úgyhogy élmény a Fradiban futballozni. Nem játszottam még egyébként ilyen remek karakterű srácokkal, tényleg remek érzés a Fradiért futballozni.

– Egy év szünetet követően ismét behívtak az osztrák válogatottba, végül azonban nem sikerült a szűk keretbe is bekerülnöd. Ez csalódás a számodra, vagy inkább extra motiváció?
– Szerintem minden futballista vágya hogy a nemzeti csapatban futballozzon, de persze csak 23-an kerülhetnek a szűk keretbe, ami így is van rendjén. Mindenesetre remek, hogy a Fradiban megkaptam az esélyt arra, hogy megmutathassam magam és újra felhívjam a válogatott stáb figyelmét a játékomra, úgyhogy már ez is öröm. Most ráadásul minden meccsen még inkább meg akarom majd mutatni, hogy a válogatottban a helyem, úgyhogy remélem, hogy sok győztes találkozó következik a bajnokságban.

Fradi.hu