A Kolozsvári Vasutashoz igazolt a második csapatunknál nem hosszabbító középpályás, az itteni évekről is kérdezték.
Hodgyai László
Détári Lajos volt a tréner, az első csapattal edzettem. Hat hétig teszteltek, mindennap óriási feszültség volt bennem, rettegtem, hogy hazaküldenek, és elúszik életem esélye. Tizenhárom játékost figyeltek velem együtt, akadt, akinek már szerelése volt, mégis elutasították, egyedül én maradhattam.
Emelt fővel mehettem el a Fraditól, Magyarországról, meghatározó periódus volt az életemben és a karrieremben egyaránt. Elképesztő lemaradással érkeztem négy évvel ezelőtt: az edzőm, Lipcsei Péter már 18 évesen bemutatkozott az NBI-ben, én 16 esztendősen Csíkszeredában még kézi- és kosárlabdaedzésre is jártam a foci mellett.
21 voltam, amikor a Fradinál először tapasztaltam, milyen az igazi futball. Nem keseregtem, felfogtam, hogy ez van, nekem ez jutott, igyekeztem pótolni a lemaradást. Hát így alakult, és most sem bánkódom, amiért nem játszhattam az élvonalban. Az pedig valamelyest kárpótol, hogy a Csepel elleni NBIII-as meccsen 10.000 néző előtt léphettem pályára.
NS
