A volt szövetségi kapitány értékelte a mérkőzést.
Glázer Róbert
Nagyon vártam ezt az összecsapást, hiszen a Debrecen a Videoton FC elleni augusztus végi összecsapás óta – amely meccsen ellenőr voltam – ki sem kapott. A Fradit pedig azért nem temettem volna, mert a múlt heti, MTK ellen elveszített bajnokijuk nekem nagyon tetszett a játékuk. Három-négy kapufát rúgtak, egyszerűen nem mentek be a helyzetek – ez természetesen semmit nem von le az MTK érdemeiből. Ma 4-1-4-1-es hadrendben játszottak az első játékrészben, míg a Loki 4-3-3-mal állt fel, Sidibe pedig gyakran visszalépett a bal oldalt. Az első félidőben is több helyzete volt a Ferencvárosnak, gólokat szerezhettek volna. Hajnal, Gera, Nagy Ádám és Ramírez voltak a hazaiak legjobb játékosai. Kissé hiányoltam a jobb oldali támadásvezetéseiket; ennek ellenére nemzetközi szintű futballt láthattunk. A Debrecennek is megvoltak a lehetőségei, elsősorban Bódi és Szakály révén; Balogh pedig jókora helyzetet hagyott ki, amikor jócskán Sidibe mellé passzolt. A félidőben felmerült bennem, hogy vajon melyik csapat fog elfáradni. A Ferencváros rendkívül kemény 60-70 percet szokott nyomni, amiben teljesen lefárasztja ellenfelét. Úgy érzem, most is ez történt. Bár a második játékrészben is voltak helyzetei a Debrecennek, csak idő kérdése volt, mikor kapnak gólt. Varga kényszerű behozatalával az FTC jobb oldala is veszélyessé vált, Dilaver véleményem szerint korábban nem mozgott előre eleget. Ramírez és Radó is csodálatos gólt rúgott, ezekkel pedig eldőlt a találkozó. Összességében egyértelműen ellenfele fölé nőtt a Ferencváros és megérdemelten győzött.
