Pétert kérdezték a derbiről, a szép emlékeket videón is felidézhetjük.

Felteszem: amíg él, el nem felejti, hogy az első bajnoki mérkőzését a Ferencvárosban Újpesten játszotta.
Persze, hogy nem. Ha el is felejteném, a fiaim megtalálják a neten az összefoglalót, és nevetnek: apa, milyen hosszú hajad volt, és milyen rövid nadrágod! Ma már viccesnek hat, mi volt akkoriban a divat, tényleg a combunk tetejéig ért csak az a gatya… 5-0-ra győztünk Újpesten, felejthetetlen délután volt.

Sok derbin játszott, tele lehet emlékekkel.
A napokban tudtam meg, hogy a bajnoki és a kupameccseket is figyelembe véve harminchat Fradi-Újpest részese lehettem a pályán. Amikor ’92 tavaszán volt az emlékezetes menetelésünk, amely aranyéremmel ért véget, tizenegy év szünet után bajnok lett a Fradi, akkor is őrületes meccset játszottunk az Újpest ellen. A lilák vezettek, szegény Fodor Imre, már nem lehet itt velünk, hatalmas gólt lőtt szabadrúgásból, majd Milisits Imre öngóljával győztünk 3-2-re. Felrobbant a stadion, Wukovics László meg a védőt vigasztalta: ne búsulj, nézz körül, húszezer embert boldoggá tettél… A zrika is belefért a nagy meccsekbe, a játékosok között mindig is jó volt a kapcsolat. Néha az ellenfelekből lettek a legjobb barátok.

Nocsak.
’97 őszén Hrutka Jani fejesével vezettünk Újpesten, amikor tizenegyesből egyenlített az ellenfél. Akkor újra Nyilasi Tibor volt az edzőnk, és a kispadról mondogatták: essünk el mi is, visszaadja a bíró a tizit. Visszaadta, igaz, Albert Flórit nagyon felrúgták, és nem sokkal a vége előtt be is rúgtam a büntetőt, Szűcs Lajosnak. Aztán úgy alakult, hogy Lajossal éveken át egy csapatban küzdöttünk.

A 100. gólját a Ferencvárosban…
…az Újpestnek lőttem, igen. Gera Zoli góljával vezettünk és rögtön utána Zoli kiharcolt egy tizenegyest, azt pedig belőttem a Springer-szobor felőli kapuba. Jó kis jubileum volt, minden pillanatra emlékszem.

A fájóakra is?
A 6-0-ás vereség úgy is fájt, hogy éppen előtte hagytam abba a játékot, és már a második csapatnál dolgoztam edzőként. Barcson nyertünk, elindultunk hazafelé, amikor hívtak: egy oda. Hívtak, és úgy vettem fel: egy-egy, de nem, mondták, hogy már kettő. És aztán még négyszer csörgött a telefon… De egyszer sem Fradi-gól miatt, keserves dolog volt azt átélni. Számomra persze fontosabb a legfrissebb emlék, a napokban az U21-es bajnokságban 7-1-re vertük a lilákat. Az első félidőben egy piros lap miatt emberelőnybe kerültünk, és nagyon jó mentalitással a srácok végigdarálták a meccset, nem álltak meg akkor sem, amikor biztos volt már a győzelmünk.

Említette Gera Zoltánt, aki vasárnap főszereplő lehet. Nem irigyli, hogy még játszhat?
De, nagyon. Annak idején ugratott: mi van, nyugdíjas? A napokban lesz 36 éves, most mondtam is neki: Zolika, látod, elszaladtak az évek, te is nyugdíjas leszel lassan! Jó, hogy visszatért, mondom is a játékosaimnak, nézzétek őt meg Hajnal Tomit, hogy edzenek, hogy készülnek, mennyire odafigyelnek magukra, tőlük rengeteget tanulhatnak.

Nemzeti Sport