Tomori Zsuzsa a kézilabda EB-ről.

… a franciák elleni főpróbáról:
„Pozitív volt, hogy jól kezdtünk, utána ugyan következett egy hullámvölgy, ám ki tudtunk belőle jönni. Az első időszakban a védekezésünk nagyon jól működött, aztán támadásban belassult a játékunk, lehet, hogy a védekezés miatt nem maradt annyi energiánk. A franciák gyors gólokat lőttek, de hasznos lehet még a későbbiekre nézve, hogy egy erős válogatottal játszhattunk jó meccset.”

… a csapatkapitányi szerepkörről:
„Megtiszteltetésnek vettem, hogy Németh András rám gondolt. Az a szerencsém, hogy Görbicz Anita azért sokat van velünk, meccs előtt is benn van az öltözőben, és bár nem játszik, így is sokat tud segíteni a csapatnak. Ha lehetőségünk volt rá, a meccsen is próbáltunk figyelni az észrevételeire, amit kívülről látott. Nem fogok tudni minden meccsen tizenöt gólokat lőni, én abban szeretném átvenni a helyét, hogy a csapat egységét megtartsam, hogy tudjunk egymásra támaszkodni. Senki ne lehajtott fejjel menjen a pályán egy-egy elrontott lövés, vagy rossz védekezés után. Az a lényeg, hogy ezen az Eb-n adjunk ki mindent magunkból – ebből kisülhet, hogy nagyon rosszul játszunk, de mégis nyerünk, mert akarjuk és csináljuk. Én ebben látom a szerepemet, hogy a többieket is hajtsam előre. Ha összetartóak leszünk, sok mindenre képes ez a csapat.”

… a rutinosabb és fiatalabb játékosok elegyéről:
„Mindenki hozzászokhatott a klubjában, milyen, amikor felkerül a felnőttcsapathoz, majd ott egyre több szerephez jut, így ez nem jelenthet újdonságot senkinek a válogatottban sem. Bódi Bernivel és Temes Bernivel beszéltük, akikkel egy korosztály vagyunk, hogy anno milyen volt, amikor még mi számítottunk fiatalnak a nemzeti csapatban. Most meg lassan mi leszünk azok az „öregek”, akiknek vittük korábban a kulacsot, akikre felnéztünk. De azon nevettünk, hogy ezt a helyzetet is élvezzük…”

… a közösségről:
„Nagyon jó volt, hogy a stáb belecsempészett csapatépítő programokat is a felkészülésbe, így nem csak a kézilabda volt mindig főszerepben. Egyszer Bécsben voltunk az adventi vásáron, máskor színházba mentünk Budapestre, vagy éppen közös vacsoránk volt. Kicsit ki tudtunk kapcsolni, és felszabadultak lehettünk.”

… a saját formájáról:
„Nem vagyok rossz formában, de még nem érzem, hogy a topon lennék. Fizikálisan érzem, hogy rendben vagyok, mentálisan ott vagyok, és abban bízom, ahogy jönnek a csoportmeccsek, nő a tét, öt-hatezer szurkoló biztat, ennek lesz olyan hatása, hogy a maximumot hozza ki belőlem és a csapatból is.”

… az elvárásokról:
„Azt várom magamtól, hogy a legjobbamat nyújtsam, ezért mindent meg fogok tenni. A csapattól pedig azt remélem, hogy sikerül eljutnunk Budapestig. Ha ez összejön, ott akár meglepetést is szerezhetünk.”

… arról, hogy a játékvezetőktől számít-e megkülönböztetett figyelemre:
„Két éve már nem vagyok olyan vehemens a pályán, mint korábban, próbáltam rajta változtatni. Nem foglalkozom a játékvezetőkkel: ha mindig arra gondolnék, hogy mit csinálnak, ha valakit megfaultolok, valószínűleg senkit nem állítanék meg. Teszem a dolgom a legsportszerűbben, és elválik, a bírói felfogás ezt mennyire engedi.”

… a kiélezett pillanatokról:
„Valakinek el kell vállalnia a lövést a kiélezett pillanatokban is. Ezekkel mindig úgy vagyok, hogy persze érzem a felelősségét, de ha soha nem próbáljuk meg, úgy nem lehet nyerni. Két oldala van: ha sikerül, nagyon jó, ha esetleg nem, azt a kudarcot is fel kell tudni dolgozni. De sokkal rosszabb, ha a meccs után azon rágódnék, hogy meg sem próbáltam.”

… a jobbátlövő posztról:
„A Fradiban az évek során már hozzászokhattam ehhez a szerepkörhöz. Eleinte nagyon nehéz volt vele megbarátkozni, most már azt mondom, egész otthonosan mozgok ezen a poszton is. Azért jobb kézzel jobb oldalról sokkal nehezebb érvényesülni, mint a saját oldalamon, de ebből is megpróbálom kihozni a maximumot.”

… a hazai Eb-ről:
„A csapat nevében is mondhatom, hogy nagyon várjuk a kezdést. Már a nyári találkozó óta erről beszélünk, hogy milyen lesz majd decemberben. A szurkolók jelenthetik azt a pluszt, amivel a magunk javára fordíthatunk egy-egy meccset. Az elmúlt két hétben éreztük, mennyien figyelnek ránk, mennyien számítanak rá, hogy ez a csapat jó lesz. Reméljük, vissza tudjuk adni ezt a sok szeretetet!”

… címszavakban a Németh András-féle válogatottról:
„Egységes, fegyelmezett, tudatos, és talán a meglepetés szót mondanám még”.

… a csoportellenfelekről:
„Most csak az első ellenfelünkre koncentrálunk, így vasárnapig kizárólag az oroszokkal foglalkozunk, egy nyitó meccsen aratott siker nagy lökést adhat a folytatásra. A lengyelekre és a spanyolokra majd a későbbi szünnapokon készülünk.”

… üzenete a szurkolóknak:
„Szeressenek minket és szurkoljanak nekünk, mert mi mindent meg fogunk tenni, hogy minél jobb eredményt érjünk el!”

Németh András
Azért esett Zsuzsira a választásom a csapatkapitány kijelölésénél, mert vezéregyéniség az együttesben, akire felnéznek a többiek, és olyan ember, aki vállalja a felelősséget, amellyel ez a poszt jár.

NSO