Csank János egykori állandó pályaedzője nyilatkozott a tegnapi meccs taktikájáról.
Úgy jöttem el a stadionba, hogy egy könnyű évzáró mérkőzése lesz a Ferencvárosnak a helyezések és az utóbbi hetek eredményei alapján. Arra számítottam, hogy a Fradi könnyed győzelmet arat. A könnyed győzelem megvolt, de a jó játék változatlanul elmaradt a Ferencváros részéről. A Pápa igazolta „jó” hírét, tökéletesen visszaállt saját térfelére, és ezzel megnehezítette a Fradi támadójátékát.
Kicsit részletesebben: az FTC a 3-5-2-es alapfelállást választotta, akárcsak a múlt héten, a Kecskemét ellen. Ezt az alapfelállást azzal „cifrázta”, hogy a három védő közül nem egyszer Dilaver is fellépett a támadójáték segítésére. Maradt Batik és Nalepa. A két belső támadóhoz a szélére feltolódtak, így négy támadó volt egy vonalban, a mögöttük lévő Dilaverrel kiegészülve négy középpályás, akik nagyon sok elmozgást, néha érthetetlen helyre való elmozgást alkalmaztak, ezáltal kialakult egy labda előtti betömörülés, ami azt eredményezte, hogy a Pápa és a Ferencváros játékosai harminc méteren belül nagyon sokan voltak, és ebből következett az, hogy nagyon kevés helyzet alakult ki a Lombard kapuja előtt.
A Fradi nem tudott kialakulni, nem volt meglepetés a játékában, nem volt átlövés, nem volt széleken való egy az egyezés, annak ellenére, hogy két gólt értek el, nem volt támadójátékuk. A Pápa teljesen feladta az előre-játékot, egyedül Popin tartózkodott elöl, ő is többször harmincon belül védekezett. A második félidőben a Lombard váltott, és a Benkő, Popin kettős került támadópozícióba, ami azt jelentette, hogy többször tudták felpasszolni a két ék felé a labdát.
A játék ellaposodott, a Fradi nem tudott váltani, talán csak akkor, amikor visszaállt a „REND”, ugyanis Bönig beállításával 4-4-2-es rendszerre váltottak, ami jobban működött mint az előző. Bönig előretörései és Somalia lendülete a jobb oldalon (véleményem szerint az a posztja) lendített a hazaiak játékán, de a bal oldali szélső középpályás Kukuruzovics volt, akinek nem az a posztja. Ezután újabb meglepetés volt a Ferencváros cseréjénél: Busai jött be, és Lauth lett a balszélső középpályás, ami szintén nem a posztja. Majd Busai került a szélére, Lauth vissza középre. Rendezetlen volt a Ferencváros játéka, talán Csukics és Gera volt igazából a helyén. Ezekkel a módosításokkal fejezték be a mérkőzést, ami számukra az utolsó hazai bajnoki megnyerését jelentette, számomra viszont azt, hogy egyáltalán nem volt megnyerő a Ferencváros előre-játéka, nem csak ezen a találkozón, hanem az egész szezon alapján sem.
A Pápa becsülettel küzdött. Ami meglepő volt: Popin fejét csak kétszer tudták pontosan megjátszani, amiből egy gólhelyzet alakult ki Csizmadia előtt. Összességében ha a Pápa nem tud igazolni, nagyon nehéz helyzetbe kerül a tavasz folyamán.
forrás: rangado.hu
