Érzelmekről és piszkos anyagiakról, álomnak tűnő tervekről és kőkemény tárgyalásokról egyaránt beszélgettünk a Fradi elnökével nagyinterjúnkban.

Még egy utolsó pillantást vetünk a gyep nélkül is impozáns stadionra, majd behúzódunk, hogy nyugodtan beszélgethessünk. „Nagy dolog ez” – állapítjuk meg mindketten. „No igen, távolról, szabad szemmel is jól látható.” – teszi hozzá az elnök. Egyszerre büszkének és nosztalgikusnak látom az út ezen határkövénél. Ezért ezzel is kezdem, hogy milyen érzés itt állni?

„Napok óta ez jár az eszemben, hogy érdemes álmodni, érdemes megvalósítani az álmokat, mert nekem ez volt az. Emlékszem, amikor már több mint 10 éve egy Fradi meccsen azon bosszankodtam, hogy nálunk miért nincsenek normális körülmények, egy tiszta mellékhelyiség. Amikor 3 éve elnök lettem a pálya egyes részein meg már fű se volt. Azt mondtam magamban, hogy ez így nem mehet tovább. És most itt állunk, ez valami nagyon jó érzés.”

De vajon mindez csak holt kő és beton? Vagy van valami köze csapatnak az arénához.

„Amikor ezt az építkezést kigondoltuk, már akkor is azt gondoltam, hogy a csapatépítés és az infrastruktúra elválaszthatatlan, sőt! Németországban és a Juventus-nál az utóbbi években az ingatlanfejlesztést összekapcsolták a csapaterősítésekkel és ez vezetett a sikerhez. Érdemes tehát erre az útra lépni.”

De vajon lesz-e elég néző? Nem csak Nyugat-Európában, hanem Lengyelországban is emelkedett az új stadionokban a nézőszám, de így lesz ez nálunk is?

Most is mi vagyunk az egyetlen csapat szinte, amelyik előrelépett, 9.000-es az átlagnézőszámunk, de én azt szeretném, ha ez 15.000 lenne. És természetesen a rangadókon telt ház. Ez az első lépés, de titkon abban reménykedem, hogy állandóan telt ház előtt játszunk, hogy a Fradi meccsre nincsen jegy.

De vajon mindenben követni kell a nyugati példát? Nem lesz-e itt is színház, mint a Premier League-ben? Mert nem nekünk való a csendben üldögélés. Azt a szenvedélyt, amit a nyugati játékosok és edzők is elismernek érdemes lenne megőrizni.

Ott komoly hibát követtek el, brutálisan felemelték a jegyárakat. A szenvedély ott is megvan, de csak az alsóbb osztályokban. Kemény tárgyaláson vagyunk túl, de ragaszkodtunk hozzá, hogy olyan árak legyenek, ahol nem szorulnak ki azok sem, akik eddig hóban-fagyban kitartottak a Fradi mellett. Az árak az itteni fizetéseket figyelembe véve lesznek csak emelve. Nem akarunk urizálást. A stadion műszaki megoldásai is azt szolgálják, hogy Fradihoz méltó legyen a hangulat. A tetőszerkezetnél például gondolkodtunk abban az anyagban, amit Debrecenben használtak, de az nem veri vissza a hangot, mert lényegében egy vászon. Így döntöttünk a fém mellett.

Természetesen azoknak is lehetőséget kell teremteni, akik tudnak és akarnak is itt sok pénzt elkölteni és támogatják ezzel a Fradit. A VIP részből ugyanannyi bevételünk lesz, mint a stadion többi részéből.

De vajon nem lesz féloldalas a stadion, van erre fizetőképes kereslet?

Azt gondolom, hogy van, meg kell próbálnunk behozni őket, hiszen itt nemcsak arról van szó, hogy megveszik a VIP jegyeket, hanem, hogy potenciális szponzoraink lehetnek. Ha az üzleti élet szereplőinek találkozóhelye lesz a stadion, akkor nem lesz gondunk a szponzorációval.

Volt egy álom a stadion, már a befejezés határán vagyunk, de vajon mit jelent a Lagerdere-megállapodás. Ezzel a céggel, amelyik egy kis családi vállalkozásból mára Franciaország egyik legnagyobb cégévé nőtte ki magát, óriási hatalommal maguk mögött. Eljő végre az idő, amikor a Fradi finanszírozása se egyik napról a másikra történik és magunk mögött hagyjuk az elmúlt negyed század zűrzavarát?

Másfél éves, komoly partnerkeresés és tárgyalás után vagyunk. Akkor is volt már egy stadionüzemeltetési tárgyalás, de akik akkor képben voltak egyszerűen rosszabb ajánlatot adtak. Kemény tárgyalások voltak, de látszott rajtuk a profizmus, a tapasztalat. Látják a nemzetközi struktúrákat és a szponzorkeresésben is segítenek. Ezt úgy képzeljük el, hogy ők megjelenési felületeket adnak el nagy cégeknek és ebbe a csomagba benne lesznek a sztárklubok, de most már benne leszünk mi is. Ezek az emberek pénzt szeretnének keresni és mi is ebben vagyunk érdekeltek. Látni kell a korlátainkat, mi most még nem tudunk ilyen színvonalon stadiont üzemeltetni, mert ez is egy szakma, amit meg kell tanulni.

Ez egy olyan anyagi stabilitást hozhat el, ami rég volt. A szerződés összege nem nyilvános, de legalább annyit fogunk keresni, mint az eddigi költségvetésünk, azaz tíz évre ezzel biztosítva van a Fradi működése. Mindenki érti az elmúlt évek után, hogy ez mekkora dolog. De természetesen, ésszerűtlen, felelőtlen gazdálkodással ezt is el lehet herdálni. De azt elmondhatom, hogy lehet bárki más az elnök, a működés úgy van biztosítva, hogy a Fradi a magyar bajnokságban az első 5 hely valamelyikéért küzdjön.

A tervek szépek, aki átélte a csődveszélyt annak különösen. Nehéz is visszaszállni a mostani időszakra, de tudom, hogy nem lenne kegyelem az olvasóktól, ha nem kérdeznék rá a közelebbi tervekre, így efelé terelem a szót.

Az erősítéseket illetően nevek nélkül azt elmondhatom, hogy folyamatosan keresünk. Thomas Doll rendkívül szorgalmas ember. Nagyon jó vele együttdolgozni, tág látókörű, Zumdickkal nagy erősítést jelentenek nekünk. Folyamatosan utazik és keresi azokat a játékosokat, akik erősítést jelenthetnek nekünk. Természetesen lehetnek próbajátékosok, de ő szeretné saját környezetükben megnézni, beszélgetni velük, hogy mit tudnak, hogy valóban erősítést jelentsenek nekünk és ideillenek-e.

Olyan, magasabb futballkultúrájú helyekről származó játékosokat szeretnénk hozni, akik még nem a pályájuk végén vannak. Az utánpótlásról sem feledkezünk el, ezért fejlesztettük a Népligetet és a következő évben már Thomas Dollék felügyelik az utánpótlást is, tehát ott sem tétlenkedünk.

De a Nemzet Csapatánál nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy vajon mit jelent ez az építkezés az hazának, hiszen korábban az ilyen nagyobb projektek mindig elúsztak, most pedig a küszöbén állunk egy rekordsebességgel elkészült aréna befejezésének.

Amikor elkezdtünk építkezni sok volt a kétely. De jó szerződéseket kellett kötni és persze kellett egy olyan cég, amelyik büszke a munkára, amelynek a vezetője korábban is sokat segített a Fradinak, anélkül, hogy ezzel kérkedett volna. Amikor a német szakemberek itt jártak meglepődve mondták, hogy még ilyen szervezett munkát, ilyen betonöntést nem láttak. A nemzeti büszkeségünkhöz az is hozzá tartozik, hogy a magyar ember igenis tud egy ilyen stadiont építeni.

Ezzel kapcsolatban is van egy álmom, hogy amikor egy taxis hoz be egy turistát a Ferihegyről tudja azt mondani, hogy itt van a Népliget, ami Budapest legszebb ligete – ezért még sokat kell dolgoznunk az elkövetkező években, de meglesz ez is, – aztán itt a Fradi Stadion, Európa legmodernebb stadionja, ott a Ludovika és azután ez a gyönyörű város már úgyis beszél önmagáért. Persze az ember eltölt ezzel éveket, évtizedeket, hogy ez így legyen és egy kicsit beleöregszik, de nem baj, úgyis a gyerekeinknek építettük elsősorban ezt a stadiont is, azt akarom, hogy ők büszkék legyenek ránk.

Mit lehet erre még mondani? Így legyen! Hajrá Fradi!