Reméljük rémálmok is lesznek.
„Kedden szinte egész nap a pályán voltam. Ébredés után autóba pattantam, a stadionba mentem, és ott megkaptuk a magunkét: a délelőtti edzésen alaposan leterhelt bennünket a szakmai stáb. A konditeremben kezdtünk, a súlyzók csak úgy repkedtek, felülés, fekvőtámasz, húzódzkodás, gyakorlatilag minden szerepelt a programban. A benti gyakorlatokat futás követte, fél órán át váltakozó iramban száguldoztunk. Hűvös volt az idő, de megizzadtunk a végére.
Jól is esett az ebéd, a tusolást és az átöltözést követően közös ebéd volt a klubépületben, és a konyhás néni jó járt, sokat nem kellett takarítania, szinte mindent felfaltunk a tányérokról. A két edzés között kint maradtunk a pályán, ilyenkor nincs kedvünk autóba ülni, fél kettő is elmúlt már, mire az ebéddel végeztünk, háromnegyed háromkor pedig már ismét az öltözőben volt jelenésünk. A délutáni foglalkozáson szerencsére a labdáé volt a főszerep, a Ferencváros elleni taktika még nem volt terítéken. Szóba sem került, hogy ki játszik, és ki kap helyet a kispadon.
A tréning után Balajcza Szabival beszélgettünk a hétvégi derbiről, meséltünk egymásnak az élményeinkről, nagyon várom már a vasárnapot. Kifejezetten szeretem az ilyen kiélezett hangulatú mérkőzéseket, a teltház engem fölöttébb feldob, már most beleborzongok, ha a meccsre gondolok. Na de van még idő felkészülni, túlpörögni nem szeretnék vasárnapig…Este otthon maradtam a párommal, a két edzés alaposan kivette az erőmet, alig vártam, hogy ágyba kerüljek.”
(ujpestfc.hu nyomán)
