Volt játékosunkat már szinte semmi se köti Clubunkhoz.

– Mit gondol, mi volt az örökrangadó fordulópontja?

– Egyértelműen az a pillanat, amikor Nagy Tibor teljesen feleslegesen szabálytalankodott Holmannal szemben a tizenhatoson belül, és ezzel 11-eshez jutott a Fradi. Jogos volt a büntető, és azzal a góllal bizonyossá vált, hogy nekünk kell rohannunk az eredmény után. Egyenlő felek küzdelme volt az a meccs, mert benne volt a pakliban, hogy kiegyenlítünk, de sajnos az újabb védelmi hiba megpecsételte a sorsunkat.

– Hullámvölgyben van az MTK?

– Igen, lehet ezt kisebb hullámvölgynek nevezni. Ugyanakkor az igazság az, hogy a nyári átigazolási szezonban kilenc játékosunk távozott, és így meglehetősen szűkös a keretünk. Lelkesedünk, csináljuk a dolgunkat, még gólhelyzetig is eljutunk, ám azok kihasználásával nagy bajban vagyunk. Ez történt szombaton este is, bár azt mondom, hogy a Ferencvárostól az örökrangadón ki lehet kapni, mert ez az évszázados párharc a két klub között mindig háromesélyes találkozókat hoz.

– Játszott a Fradiban is, jelent még önnek valamit a korábbi klubja?

– Nagyon régen volt, amikor a Ferencvárosban játszottam, azóta nagyon sok minden megváltozott. Számomra már csak a név maradt meg, az, hogy Ferencvárosi Torna Club. Senkit sem ismerek már a egyesületből közelebbről személyesen, a vezetők is változtak, az egykori edzőmmel, Garami Józseffel pedig most az MTK-nál dolgozom együtt.

– Ebben a bajnokságban az MTK mire lehet képes?

– A tavalyi szezonban meglepetésre a negyedik helyen végeztünk úgy, hogy sokáig esélyünk volt a dobogóra is felállni. Most az a lelki teher már nincs rajtunk, játékosokon, hogy az első három hely valamelyikén kell végeznünk. A most következő fél év nagyon nehéz lesz, de aztán meg kell erősíteni a csapatot annak érdekében, hogy az MTK a régi hagyományaihoz híven szerepeljen.

forrás: MH