Mi is benéztünk a Sport Forum Hungary 2026-os „kiadására”.

A délelőtt kezdődő eseményre csak délután 3-kor érkeztünk, ez talán magyarázza, hogy a Fradi-szentély első emeletére kitelepült kiállítók standjainál csak elvétve volt érdeklődő, a kiállítók malmoztak, vagy a szomszéd standnál kávéztak. Kitelepült a Debreceni Egyetem, néhány nyomda, a Google a Cloud szolgáltatását prezentálta, volt aki darts táblát próbált eladni, de az egész szinten rajtunk kívül ekkor volt talán négy érdeklődő – a legtöbb a büfé pultnál.

A rendezvény neve azt sejtetné, hogy fórumok, viták lesznek, vélemények ütköztetése, ilyen persze nem volt. Unalmas prezentációk és gyenge podcasttal felérő kerekasztalok annál inkább, mi láttuk az állami MOL szponzorációért felelős vezetőjének, Fettner Balázsnak az előadását, amiben kifejtette, hogy reklámértékkel a szponzorációik nem bírnak, mert ki kíváncsi a röplabdára, de azért adjanak vissza valamit a szponzoráltjaik, egy molinóért ma már nem adnak pénzt. A következő beszélgetésben, amit láttunk, három játékosügynök – egy foci (Esterházy Mátyás), egy kosár (Patonay Ádám) és egy kézi (Bognár Nándor) – mondta fel a begyakorolt reklámszöveget Csisztu Zsuzsának. Patonay Ádám arról beszélt, hogy az amerikai sport színtiszta üzlet, azt kihagyva, hogy ott is komoly közpénzek áramolnak az élsportba – a modern arénákba az elmúlt években 3700 milliárd Ft-nak megfelelő összeget adtak az adófizetők, az NBA-arénákhoz 820 milliárdot…

A következő beszélgetést, amibe belenéztünk, Dénes Ferenc moderálta, itt is felbukkant a MOL-os Fettner Balázs (orwelli pillanat volt, amikor Dénes Ferenc örömét fejezte ki, amikor az állami cég vezetője kérdésére azt mondta, hogy ő nem vár semmit az államtól), a DVSC kéziseinek vezetője, Ábrok Zsolt (ő várna azért dolgokat az államtól, leginkább azt, hogy november közepén lehessen tudni, hogy alakul majd a sportfinanszírozás januártól) és a PriceWaterhouseCooper adóügyi tanácsadója, Deák László, aki elmondta, az adóügyi kérdésekben nagyot lépett vissza a sport, mert a most bevezetendő társasági adókedvezmény úgy működik, hogy tízmilliós utánpótlás- vagy amatőrsport támogatás után 180.000 Ft-ot írhat jóvá egy cég. És elmondta, tévhit az, hogy az állam nem vesz részt a sportfinanszírozásban nyugaton, legyen szó akár Angliáról vagy Franciaországról, illetve kifejtette, szeretné, ha szurkolói tulajdonszerzéssel finanszíroznák a magyar sportot. Az állami céget vezető Fettner Balázs legérdekesebb megjegyzése az volt, hogy azért vették meg a Dózsát, mert a Fradi nem volt eladó, illetve hogy ő nem bánja, hogy Szoboszlai nem a Fradiban játszik.

Az általunk leginkább várt beszélgetés sajnos már a kezdete előtt vesztett vonzerejéből – Kele János lett volna a moderátora a játékosértékesítésről szóló beszélgetésnek, de a 24.hu propagandistája beteget jelentett. A helyét Gaál Tamás, az NBI.hu újságírója vette át. A beszélgetés leginkább azért volt érdekes, mert ordítóan egyértelmű volt, az MLSZ sportigazgatója, dr. Barczi Róbert mennyire nincs tisztában a magyar futball valóságával, hogy miért rossz a magyarszabály és a személy szerint általa is forszírozott fiatalszabályként elhíresült ösztönzőrendszer. A magyar focival kapcsolatban téves adatokat ismertetett (szerinte az NBI kevesebbért értékesített az elmúlt két évben, mint a Fradi egyedül), de a példaként hivatkozott dán bajnokság (ahol nincs pályára lépésnél fiatal- és magyarszabály, csak az UEFA-keretkialakításnak megfelelő rendszer) kapcsán is légből kapott számokra hivatkozott: szerinte a dánoknál az U21-es vagy fiatalabb játékosok 35%-a 21 éves, a többi 20 vagy fiatalabb – a játékperceket tekintve a magyarnál kevesebb U21-es dán perc 62%-a U21-es, nálunk 54%. Hozzátartozik, hogy a dán bajnokságban valóban nagyon sok U21-es játszik, az U21-es játékpercek 44%-a azonban légiós – a dán bajnokságban 20%-kal kevesebb a dán játékperc-arány, mint nálunk a magyar és 5%-kal kevesebb a hazai U21-es és 25%-kal kisebb a hazai U-20-as játékperc-arány.

A leginkább ott lógott ki a lóláb, amikor az OH Leuven magyar sportigazgatójára, Csepregi Györgyre hivatkozott, hogy neki a 16 millió eurós költségvetéséből 15 milliót minden évben játékoseladásból kell előteremtenie. Ez egy kocsmában elmegy, a valóság természetesen más – a Leicestert is tulajdonló King Power mögött álló thai oligarchacsalád (akik egy 36 éves duty free monopóliumot üzemeltetnek Thaiföldön) vette meg a belga klubot is, az elmúlt 4 évben 55 millió eurót toltak be a veszteségek fedezésére. A belga klub egyébként kevesebbért értékesít, mint mi és kisebb volt a profitjuk is – többért igazolva. A költségvetésük egyébként több, mint a duplája a Barczi által emlegetettnek (34 millió euró, több, mint a mi idei költségvetésünk) és többet költenek fizetésekre is, 27 millió eurót (10 milliárd Ft-ot). A klub még csak a felsőházban sem végzett ebből a pénzből, nemhogy az Európa Liga tabella első helyén állna. De Barczinál Csepregi a bezzeg, épp Hajnal Tamás mellett ülve…

A beszélgetés üde színfoltja volt az MTK-t képviselő Polyák Balázs, aki kiemelte, hogy a foci sehol nem üzlet, a Premier League 1.1 milliárd eurós veszteséget termel, de van ahol egy arab állam, vagy a spanyol királyi bank állja a veszteségeket. Máshol a tulajdonosnak kell, így van az MTK-nál is, ott tudja, neki kell betolnia pénzeket, „a fenntartható klubmodell, amit hangzatosan szoktunk mondani, azon múlik, hogy a tulajdonos mennyi pénzt tud ebbe invesztálni”. Tudta, hol van, minket rendre kiemelve dicsért: „a Ferencváros olyan magas polcra rakta föl magát Európában, hogy ők a felnőtt csapatból komoly eurómilliókért is tudnak már játékost értékesíteni. Én azt gondolom, hogy a magyar bajnokság erősebb, mint bármelyik környező bajnokság. A magyar játékosok jó helyeken futballoznak, nem futballoznak jobb helyen a szerb játékosok sem, sem a szlovákok. A Ferencváros jobb eredményeket ér el az utóbbi öt évben, mint a Red Bull Salzburg, amelyet egyébként mindenki szeret példaként felhozni.”

A Győr „tulajdonosa”, Világi Bálint jól hozta az oligarchagyereket, de nála is mi voltunk a jó példa, csak Barczinál nem: „Nekünk Magyarországról arra kell koncentrálnunk, hogy minél több csapatunk tudjon bejutni a főtáblákra. A Ferencváros erre egy nagyon-nagyon jó példa, és ez egy nagyon nagy érték, ezt egyre többen és egyre hosszabb távon kellene folytatnunk. Itt a játékos értékét növelnünk kell, és utána értékesíteni.”

Ahogy a beszélgetés után haza indultunk, a nem túl magas létszámú közönség nagy részét adó huszonéves irodisták izgatottan sustorogtak arról, hogy milyen lesz a rendezvény legfontosabb eleme, az afterparty.

Magánál a Sportfórumnál rosszabb nehezen lehetett.

További beszámolók az elhangzottakról: Csakfoci, Fradi.hu, NSO