Korábbi csatárunk elszántan dolgozik és küzd „lányaiért”.

Hogy mennyit számít, ha egy fiatal befogadó közösségben sportolhat, azt saját tapasztalatából tudja. Báder Jánost gyerekként fedezte fel a Fradi, ahol hét évig futballozott, és nem mellesleg az olimpiai válogatottságig is eljutott. Visszavonulását követően utánpótlás neveléssel kezdett foglalkozni. Ma már egyszerre három együttest irányít. A Kápolnai Kis Sasokat, a Nógrád megyei női kispályás labdarúgó bajnokságban szereplő Neo24-Hevesi LSC-t – vagy ahogyan ő hívja őket, a „Hevesi Brazil Csajokat” –, valamint a Heves megyei U16-os korosztályban szereplő Recsk FC-t, azaz a „Kis Brazil Csajokat”.

– Őszintén szólva a lányokban sokkal nagyobb potenciált látok, mint a fiúkban. Megbízhatóbbak, jobban odateszik magukat, jobban akarják a sikert, és jobban örülnek is neki. Persze velük is vannak problémák, nem egyszerű személyiségek. Különösen akkor, amikor belép az életükbe egy fiú – sorolta Báder a női foci szépségeit.

Az egész akkor kezdődött, amikor kislánya, Szabina azzal állt elé, hogy ő is szeretne focizni. A Fradival az 1990/91-es szezonban Magyar Kupát nyerő klasszis egy pillanatig sem habozott, és azóta is hajthatatlan abban, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsa lánya és társai számára. Az S.N.A.F., azaz a „Soha Ne Add Fel” ma már a csapatuk mottója, még ha az élet gyakran kihívások elé is állítja őket.

– Nagyon nehéz körülmények között dolgozunk. Van, hogy szombaton az U16-tal játszunk, vasárnap hajnalban pedig már indulunk a felnőttmérkőzésre. A csapat utaztatását a lányommal két autóval, saját költségünkre oldjuk meg. Előfordul, hogy oda-vissza 400 kilométert teszünk meg, a gázolaj pedig egyre drágább – mondta a szakember, aki még az igazolásokat is egyedül intézi.

A legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy nincs biztos otthonuk.

– Hevesen kezdtünk, de hiába értünk el dobogós helyezéseket, megszüntették az U16-os korosztályt. Így jött szóba Recsk, ahol nem volt lánycsapat. Mivel azonban túl messze van, Hevesen edzünk, amiért hatalmas hálával tartozunk Heves LSC-nek, a hazai mérkőzéseinket pedig Tarnaörsön játsszuk. Csoda, hogy eddig csak egyszer fordult elő, hogy Recsken várt ránk az ellenfél – mesélte Báder, aki a kihívások ellenére mindkét csapatával versenyben van azért, hogy november végén dobogón zárja az őszi szezont.

A kétszeres bajnoki ezüst- és bronzérmes korábbi támadót a hétköznapokban is komoly kihívások elé állította az élet. Kilenc évig dolgozott hegesztőként, mígnem egy leépítés során egyik pillanatról a másikra megköszönték a munkáját. A munkaügyi központban vette észre, hogy lakhelyén, Kápolnán iskolaőrt keresnek. Ha pedig gyerekekről van szó, természetesen új munkahelyére is magával vitte szeretett sportágát.

– Amikor megtudták, hogy futballoztam, a szülők megkértek, hogy szervezzek edzéseket a gyerekeknek. Nem feltétlenül a klasszikus utánpótlás-nevelés a legfontosabb, hanem az összetartó közösség megteremtése, hogy a lányok és a fiúk egyaránt megismerjék a sportban rejlő lehetőségeket – idézte fel a Kápolnai Kis Sasok megalakulását.

Bár néha már érzi, hogy túlhajszolja magát, a gyerekek arcán látott öröm mindenért kárpótolja.

– Négy óráig dolgozom, utána összepakolok, és indulok az edzésekre. A hétvégéim is a futballról szólnak, a szombatom és a vasárnapom is rámegy. De végül is ez nem rólam szól, hanem a gyerekekről. Amíg látom bennük a lelkesedést, amíg látom a szemükben a tüzet, addig biztosan csinálni fogom valamilyen formában – tette hozzá.

forrás: blikk.hu