A volt válogatott középhátvéd idézte fel pályafutását.
– Ki volt az első olyan szakember, aki foglalkozott veled, mint edző?
– Sajnos már nem él, Szabó Béla bácsi volt az, aki egy délutáni, a centerpálya melletti foci alkalmával szúrt ki és jött oda hozzám, hogy ha úgy gondolom, másnap már tudnék játszani a Ferencváros ellen! Ez nagyon meglepett, mondanom sem kell. Tápiószecsőn, tőlünk 15 km-re szervezettebb keretek között zajlott az utánpótlás, ott volt csapat. Végül hamis igazolással – mivel nekem még nem volt sajátom – és szülői hozzájárulással bevállaltam a meccset. Így aztán elmondhatom magamról, hogy szó szerint egyik napról a másikra a gyerek hobbifociból az utcáról hivatalos meccsen a Fradi pályán találtam magam a Népligetben. Nyilván vannak idősebb olvasók, hallgatók, akik el tudják képzelni, mekkora élmény lehetett az nekem 11 évesen, hogy vidéki kissrácként egy ötezres kis településről másnap már a Fradi pályán a fővárosban játszhattam. Abban a szezonban még pár mérkőzés volt, ezeket még végigjátszottam hamis igazolással, de utána már kaptam saját igazolást is. Addig arról szóltak a meccsek előtti utak, hogy amíg odaértünk az ellenfélhez, gyakoroltam az aktuális személyi adataimat, a nevem, születési adatokat, stb, de ezeknek is megvolt a maga szépsége.forrás és teljes interjú: fmc.hu
