Az olasz edző, Eugenio Sena mellett a Milan legendája, Alessandro Costacurta is beszélt a múlt heti EL-meccsről – a milánóiak a hétvégén a Genoa ellen nyertek a Serie A-ban.
Eugenio Sena, a görög Iraklisz olasz másodedzője, a korábban az Intert és a Napolit irányító Walter Mazzarri segítője
Imponált, ahogyan a Ferencváros védekezett és letámadott. Már a Milan kapuskirúgásainál igyekezett nyomást helyezni az ellenfélre, s mindezt egységesen, szervezetten csinálta. A 4–4–2-es felállás jól működött, a játékosok pontosan tudták, mikor kell kilépniük, mely területet kell lezárniuk, miközben a magas és a középső blokk között is megfelelően váltottak. A taktikai analízis során különösen fontosnak tartom a csapatrészek közötti távolságokat, mert ettől lesz hatékony a letámadás. A San Siróban ilyen felfogásban futballozni bátorságra vall – ezt a vezetőedző munkájának is tulajdonítom, hiszen elhitette a játékosaival, hogy a Milan ellen is kezdeményezhetnek. Ugyanakkor az olasz csapat feltűnően sok hibát követett el, több futballistája könnyelmű volt, a hozzáállással is akadtak gondok. A Ferencváros ezt kihasználta, és tíz emberrel is megőrizte a szervezettségét, fegyelmezetten védekezett, összességében pedig érettebb csapat benyomását keltette, mint a Milan.
Taktikai szempontból kevés kifogásom lehet, sokkal inkább a támadóharmadban hozott döntések és a helyzetkihasználás terén maradt hiányérzetem. Már az első félidőben több lehetősége volt a Ferencvárosnak a gólszerzésre, akár nagyobb előnyt is kialakíthatott volna. Ilyenkor három részletet érdemes külön vizsgálni: az utolsó passz pontosságát, a beadás kivitelezését és a kapu előtti befejezést. A játékosnak pillanatok alatt kell felismernie, melyik megoldással teremtheti a legnagyobb veszélyt, mielőtt az ellenfél rendezné a sorait, főként olyan stadionban, amelyben hatalmas a nyomás. Lenny Joseph több ígéretes akció végén hibázott, több lehetőséget ugyanakkor éppen a gyorsaságának és a mozgásának köszönhetően teremtett.
Talán nem meglepő, hogy a duplázó Lenny Joseph keltette fel leginkább a figyelmemet. Már az első félidőben kitűnt a mozgásával és az intenzitásával. Labda nélkül ugyanolyan készségesen vett részt a letámadásban, mint a társai, míg labdaszerzés után rendre felismerte, hová érdemes beindulnia. Jó ütemben támadta a szabad területeket, megfelelő testhelyzetben vette át a labdát, így sokszor egyetlen mozdulattal a kapu felé tudott fordulni. Kiemelkedő a sebessége és a gyorsulása – ha látnánk a GPS-adatokat, szerintem a sprintek és a gyorsítások terén a legjobbak között lenne. Több nagy helyzetet elpuskázott, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor az erényei révén maga is sok lehetőséget alakított ki, két gólt is lőtt. Az ilyen mérkőzésekre a játékosmegfigyelők is felkapják a fejüket, különösen, ha valaki a San Siróban mutatja meg, mit tud. A kapu előtt kíméletlenebbnek kell lennie, ám huszonhat évesen is sokat ér, ha az erejével és a robbanékonyságával képes újra meg újra veszélyes helyzetekbe kerülni.
Bővebben: NSO
Alessandro Costacurta
Nehéz lett volna az Inter ellen látott intenzitást megismételni, de végső soron éppen ez különbözteti meg a győztes csapatokat azoktól, amelyek nem tudnak nyerni. Egy olyan nagy siker után, mint az Inter elleni 3-1, négy nappal később előfordulhat, hogy egyesek már azt gondolják magukról, hogy igazán erősek. Ez súlyos hiba. Azt hiszik, már elértek valami jelentőset, és ez végzetesnek bizonyulhat. Úgy gondolják, könnyedén is elvégezhetik a feladatukat, és minden körülmények között sikerrel járnak. Ezt a hibát azonban nem engedhetik meg maguknak. Musah már a mérkőzés elején könnyelműen elveszítette a labdát. Diawara középső védőként, magabiztosan vezette előre a labdát, majd eldobta magát. Cissé úgy várta, hogy a lábára kapja a labdát, hogy közben egyszer sem indult be a védők mögé. És még számos apróság volt, amelyből egyértelműen látszott a felszínesség. Ezt a három játékost emeltem ki, de természetesen nem kizárólag az ő hibájuk volt a vereség. Az viszont egyértelműnek tűnt, hogy nem megfelelő mentalitással léptek pályára.
