A szakértők szerint Nagy Ádám teljesítménye egyre kellemetlenebb kérdést vet fel Marco Rossi számára – az EL-meccsünket elemezték.
Az utolsó bő negyedórát emberhátrányban játszó Ferencváros 2–0-ra győzött csütörtökön az olasz AC Milan vendégeként a labdarúgó Európa Liga alapszakaszának negyedik fordulójában. A nemzetközi porondon idén, a selejtezőket is figyelembe véve, mind a 12 mérkőzésén veretlen, a főtáblán pedig százszázalékos Ferencváros a november 26-i ötödik fordulóban a szlovén Celjét fogadja.
Egyöntetű vélemény volt, hogy a zöld-fehérek letámadásukkal és futómennyiségükkel meglepték a hazaiakat, akik egyáltalán nem erre készültek. „Sokat birtokolta a labdát a Milan, de a legtöbbször teljesen veszélytelen területeken. Azt is mondhatnánk, hogy ott, ahol a csapat hagyta, szinte csak a védőzónában. De ahogy onnan megpróbálták kihozni a labdát, már gondban voltak. Ezt jól mutatja, hogy kétszer annyi labdát veszítettek a védőzónában, mint bármelyik mérkőzésükön az elmúlt tíz találkozó során, és ebben az Európa Liga meccsek is benne vannak” – mondta a Fradi letámadásának lényegéről Hegedűs Henrik, a klub vezető adatelemzője, az M4 Sport állandó szakértője.
„Az látszott, hogy a labdakihozataluk sebezhető, de más dolog azonosítani egy gyengeséget vagy támadható pontot, és megint más, hogy megvannak-e a képességeid ahhoz, hogy azt a magad javára fordítsd. Mert ez pont az a meccs, amikor te is kaphatsz öt gólt, ha elkezdesz ötven méteren védekezni a Milan ellen. Ez akár a teljes kudarc receptje is lehet” – tette hozzá.
Úgy véli, ezt az edzőnek kell mérlegelnie: mit kér a csapatától, és azt meg is tudják-e valósítani a játékosok. „Attól, hogy tudod, hogyan kell zavarba hozni a Milant, még nagyon messze van az, hogy meg is próbálod, és még messzebb az, hogy meg is valósítod” – összegzett Hegedűs. Hozzátette, hogy a letámadás sikerességét jól mutatja, a Milan két belső középpályásának összesen egy sikeres progresszív passza volt az egész mérkőzésen.
M4 Sport – a teljes adás: MédiaKlikk
A Ferencváros 2–0-s győzelme az AC Milan ellen a San Siróban olyan eredmény, amelyet történelmi távlatban kell értelmezni. Nem egyszerűen azért, mert egy magyar klub legyőzte az olasz futball egyik legnagyobb intézményét, hanem mert ahogyan tette, az talán még az eredménynél is fontosabb.
Borbély Balázs csapata nem túlélni ment Milánóba, nem a szerencsében, a kapusbravúrokban vagy az ellenfél hibáiban bízott, hanem futballozni akart. Magasan letámadni, intenzíven párharcokat vívni, labdával kezdeményezni, és amikor lehetőség nyílik rá, kontrollálni a mérkőzést. Ez a fajta bátorság és az ebből fakadó magabiztosság harminc-negyven éves távlatban is szokatlan jelenség a magyar klubfutballban. A legfontosabb különbség talán nem is a taktikai táblán, hanem a játékosok fejében keresendő: a Ferencváros nem hitte el, hogy kevesebbet ér az ellenfelénél.
Ennek a csapatnak Kristoffer Zachariassen a lelke. Nem feltétlenül a leglátványosabb futballista, nem köré épülnek a legnagyobb marketingkampányok, de az a mentalitás, amelyet képvisel, tökéletesen megtestesíti az idei Ferencvárost. Folyamatosan dolgozik, alkalmazkodik, kiszolgálja a társait, és a saját szerepét minden körülmények között a csapat érdekeinek rendeli alá. Borbély Balázs egyik legzseniálisabb húzása ezért talán nem is taktikai természetű. Hanem emberi és vezetői. Felismerte, hogy Zachariassenre nem egyszerűen játékosként, hanem a csapat kultúrájának egyik legfontosabb hordozójaként lehet támaszkodni. A professzionális futballban az edző nemcsak játékrendszert, hanem öltözői hierarchiát és közös viselkedési normákat is épít. Zachariassen pedig pontosan azt a szolgáló, önfeláldozó és versengő mentalitást képviseli, amely nélkül a San Siróban mutatott futball elképzelhetetlen lenne.
Gómez és Raemakers teljesítménye után egyre nehezebb kizárólag a magyar bajnokság vagy az Európa Liga szintjén értelmezni a képességeiket. Ez a belsővédő-páros a Serie A-ban is képes lehetne meghatározó szerepet betölteni, különösen együtt. Nem pusztán két jó egyéni teljesítményről beszélünk, hanem egy rendkívül értékes kapcsolatrendszerről. Egymás mozgásának ismerete, a kilépések és biztosítások időzítése, a nagy területek védése, valamint a labdás játékban mutatott nyugalom együttesen teremti meg azt a biztonságot, amelyre Borbély egész futballfilozófiája épül. Magasan letámadni ugyanis csak akkor lehet igazán bátran, ha a mögötted maradó játékosok képesek megvédeni a nagy területeket. Gomez és Raemakers nem egyszerűen végrehajtói ennek a rendszernek, hanem lehetővé teszik annak működését.
És akkor ott van Nagy Ádám, akinek teljesítménye egyre kellemetlenebb kérdést vet fel Marco Rossi számára. A magyar középpályás válogatott formában futballozik, ráadásul éppen azokban a játékelemekben nyújt kiemelkedőt, amelyekben a nemzeti csapatnak az elmúlt időszakban komoly problémái voltak. A labda felvételének időzítése, a testhelyzetek kialakítása, a nyomás alatti passzjáték, a ritmus kontrollálása és a labdakihozatal megszervezése mind olyan képességek, amelyek nemzetközi szinten különösen értékesek. A San Siróban mutatott teljesítménye után a kérdés már nem az, hogy Nagy Ádám képes-e ezen a szinten futballozni, hanem az, hogy miért nincs ott a magyar válogatott keretében. Rossi döntéseit természetesen számos szempont befolyásolhatja, de a jelenlegi forma és a válogatott taktikai szükségletei között egyre nehezebb megtalálni azt az érvet, amely indokolná a mellőzését.
A Ferencváros milánói győzelmének legnagyobb jelentősége végül mégis túlmutat az egyéni teljesítményeken. Borbély Balázs olyan csapatot épített, amelynek játékosai nemcsak elfogadják, hanem láthatóan élvezik is a rájuk bízott felelősséget. A bátorság nem marad meg az edzői nyilatkozatok szintjén, hanem letámadásban, intenzitásban, labdabiztonságban és egymásért végzett munkában jelenik meg. A magyar futball nemzetközi történetében sokáig az volt a visszatérő kérdés, hogyan lehet túlélni a nálunk nagyobb klubok ellen. A San Siróban a Ferencváros egészen más kérdést tett fel: miért ne lehetne ellenük is a saját futballunkat játszani? És ez Borbély Balázs munkájának eddigi legfontosabb eredménye.
