Női kéziseink korábbi kiváló kapusa, Berzsenyi Mária ma ünnepli 80. születésnapját, Isten éltesse!
– Boldog születésnapot kívánunk az egész Fradi család nevében! Hogyan telik a nyolcvanadik születésnapja?
– Köszönöm szépen! Nem érzem magam szerencsére nyolcvanévesnek. Azon kívül, hogy a két térdem egy kicsit fáj, abszolút jól érzem magam. Tegnap már többen felköszöntöttek, ma is jönnek még, úgyhogy úgy telik a nap, mint a többi születésnap. De a legnagyobb ajándék az lenne, ha este legyőznénk a Győrt hazai pályán. A Ferencváros a család mellett mindig is az életem központja volt, és az is marad. Mindent Elek Gyulának és a Ferencvárosnak, a válogatottban pedig Török Bódognak köszönhetek.– Melyik a legkedvesebb emléke a ferencvárosi pályafutásából?
– Hála Istennek, sokat ki lehetne emelni, mert sikerekben gazdag volt az itteni pályafutásom. A legszebb mégis a KEK-győzelem volt. A döntőt magyar pályán, a Körcsarnokban játszottuk, de szerencsére tényleg sok nagy győzelmet arattunk. A Fradi közönsége mindig nagyon szeretett minket.– Edzőként többek között Pádár Ildikó és Szarka Éva tehetségét is korán felismerte. Mi alapján látta meg egy fiatal játékosban a lehetőséget?
– Az a színtiszta igazság, hogy a Jóisten akarta így, hogy meglássam a tehetséget a játékosokban, mert akiben bíztam, végül senki sem cáfolt meg. Szarka Évához és Pádár Ildikóhoz is többször elmentem a vidéki faluba vagy városba, beszéltem a szüleikkel és a játékosokkal, majd elhoztam őket a Ferencvárosba. Ők is igazoltak engem, és az idő is igazolt engem. Meg lehet érezni, ha valakiben megvan a tehetség mellett a kitartás, a megbízhatóság és a szorgalom. Abból az emberből biztosan hasznos játékos lesz.– Hogyan látja, mennyit változott a kézilabda az aktív pályafutása óta?
– Néhány szabály változott, de alapjában véve ez még mindig ugyanaz a játék. A pályán tehetség, kitartás, jó fizikai állapot, megfelelő körülmények és jó edző kell. Talán azonban a legfontosabb, hogy a játékos higgyen magában. Az sem változott, hogy az edzőktől eredményt várnak. Ha a játékosok hisznek az edzőjükben, az edző pedig a játékosaiban, akkor együtt elérhetik a bennük rejlő lehetőségek csúcsát. Ez soha nem fog megváltozni.– A mai napig követi a kézilabdát?
– Hát hogyne! Természetesen. Napi kapcsolatban vagyok a volt csapattársaimmal, akik már a barátnőimmé is váltak. Mindig megbeszéljük a mérkőzéseket.– A mai csapatból van kedvenc játékosa?
– Nagyon szeretem a kapuban Böde-Bíró Blankát és a balátlövőt, Emily Vogelt, aki ráadásul nagyon szépen megtanult magyarul. Simon Petrát pedig csillogó tehetségnek tartom, akit érdemes lenne minél többet játszatni. Szerethető csapatunk van, úgyhogy még egyszer hangsúlyozom, a legszebb születésnapi ajándék az lenne, ha legyőznénk a rivális Győrt az esti mérkőzésen.
