Bemutatjuk mai ellenfelünket, a Torreense együttesét.

A Torreense otthona a Lisszabontól mintegy ötven kilométerre északra, Portugália egyik legnyugatibb pontján található húszezres kisváros, Torres Vedras (kb. Öregtornyok) múltja remek fekvése miatt sokezer évre, a rézkorig vezethető vissza, ekkorra datálható a városkától három kilométerre található, 1932-ben felfedezett földvár, a Castro do Zambujal – amely közepén a korban fejlettnek számító rézkohászati eljárások nyomait találták – a kalkotikum egyik legfontosabb régészeti lelete. A települést a római korban is lakták, azóta is folyamatosan, a területet a móroktól a 12. században szerezték vissza, ekkor már elsősorban a terület mezőgazdasági szerepe volt fontos – a mai napig szőlő- és olivatermesztés, valamint a borászatok határozzák meg a környéket, Torres Verdas a 30 portugál borrégió egyike.

A mai várat 1140-ben építették újra, 1293-ban a város vásárjogot kapott, a 15. században híressé vált a helyi Szent Péter-vásár, a Feira de Sao Pedro, ez a vásár volt a város legfontosabb bevételi forrása még a 19. században is. Egy helyi kutat, a Chafariz dos Canost még a 13. században építettek, annak fenntartására az iratok szerint a helyi ciszterci szerzetesrend 1302-ben már pénzt ajánlott fel.

Chafariz dos Canos

A település történelmi jelentőségének csúcsára a következő évszázad elején jutott, 1414-ben I. János a lisszaboni udvari intrikáktól ide vonult el, hogy a Királyi tanács dönthessen a hírekben mostanában sokat szereplő Ceuta elfoglalásáról – a portugál történetírás szerint ez volt a portugál kolonializmus kezdete.

Négyszáz évvel később hadászati fontosságot kapott a környék, amikor a napóleoni háborúk során a brit expidiciós sereget vezető Sir Arthur Wellesley, a későbbi Wellington herceg ezen a területen építetett ki 1808-09-ben egy védvonalat, a Linhas de Torres Vedrast, melynek központi eleme a várral szemben álló köfalazatú, csillagformájú Szent Vincent erőd volt. Az itt elhelyezett nehéztüzérség állította meg André Masséna francia marsall seregét 1810 őszén, aki emiatt is vonult vissza – a britek által felperzselt földek miatti élelmiszerhiány mellett.

Linhas de Torres Vedras

Már huszadik századi, de több, mint száz esztendős hagyomány a Torres Vedrasi karnevál, ami Portugália legportugálabb karneváljaként hirdeti magát és szándékosan nem hajaz szokásaiban a brazil felvonulásokra, egy-egy évben így is ötvenezren vonulnak a húszezres városka utcáin.

A SCU Torreense is bő száz éve alakult, egy helyi kőolajkutatáshoz érkeztek az első világháború alatt brit mérnökök, ők hoztak magukkal focilabdákat. A helyi fiatalok 1917-ben alapították meg a Sport Uniao Torreensét, ami 1945-ben tette be a nevébe a Clube kifejezést. Az első évtizedben egy parkban játszották, a Campo da Varzeában, de hétfőnként, mivel a hétvégéken a területen állatvásárokat tartottak. Épp idén száz éve, 1926-ban költöztek be a Estadio Manuel Marques-be, ami 11.000 embert is képes volt korábban befogadni, mai formájában azonban csak 2.500-at.

A klub történetének első 20 évében nem játszott tétmeccseket, mert nem vette fel a lisszaboni szövetség a túl nagy távolságokra hivatkozva. 1937-ben a leirai szövetség fogadta be őket annak ellenére, hogy Leira kétszer olyan messze van, mint a főváros.

A klub az ötvenes évek elején feljutott a másodosztályba, az 1954-55-ös szezonban meg is nyerték azt. Az élvonalba feljutva a hetedik helyen végeztek – a mai napig ez a legjobb szereplésük a bajnokságokat tekintve. Ugyanezen szezonban bejutottak első kupadöntőjükbe, amit a Porto ellen, Hernani duplájával elvesztettek. A következő négy évben az élvonalban szerepeltek. A csapat legjobbja Joao Morais volt, a szélső kétszer is 19 gólig jutott. A Torreense kiesése után a Sportinghoz igazolt, 1964-ben ő talált be a KEK-döntőjében szögletből az MTK ellen, hozzásegítve a portugál focit az első KEK-trófeájához.

A kiesés évében a Braga kapcsán már emlegetett Szabó József volt a klub edzője, aki korábban játékosunk, később portugál szövetségi kapitány is volt. Az 1958-59-es szezonban a Porto edzője Guttmann Béla volt, az utolsó fordulóban a Torreensevel mérkőztek, a kék-fehérek győzelme azt jelentette, hogy a forduló előtt pontegyenlőséggel második Porto megelőzte a Benficát, Szabó azonban kiesett a csapatával. A szezon végén Guttmann átigazolt a Benficához, ahol egymás után kétszer megnyerte a BEK-et.

Szabó József emléktáblája

A Torreense még kétszer, az 1964-65-ös és az 1991-92-es szezonokban szerepelt az élvonalban, mindkétszer azonnal ki is pottyantak. A kilencvenes évek második felétől egészen a 2021-22-es szezonig amatőr csapatként működtek, amikor 24 évnyi szünet után újra a profi másodosztályba verekedték fel magukat, a csatár Mateus vezérletével.

DPM kedvenc másodosztályában, a Ligaproban egyre jobban szerepeltek, egy hetedik és egy ötödik hely után tavaly csak rosszabb gólkülönbség miatt maradtak le a biztos feljutó, második helyről. A harmadik hely osztályozót jelentett, a hazai pályán elért 0-0 után idegenben 2-0-ra kikaptak.

Azt, hogy ma ellenünk játszhatnak az Európa Ligában, azt a kupaszereplésükkel harcolták ki.

Az első párharcukat a második körben egy negyedosztályú csapat, a Tirsense ellen vívták, 2-1-re nyertek idegenben, a harmadik körben tizenegyesekkel jutottak tovább a szintén másodosztályú Oliveirense ellen (1-1, 5-4). A 32 közt szintén egy másodosztályú csapatot kaptak, a Lourosa otthonában 1-0-ra nyertek. A nyolcaddöntőben érték el első bravúrjukat, épp az osztályozón a vesztüket okozó Casa Piát verték idegenben 2-1-re. A negyeddöntőben újra egy másodosztályú csapat jött, a Leira ellen sima, 3-1-es sikert arattak.

Az elődöntőben a harmadosztályú, de az előző körben a Bragát kiütő Fafe jutott ellenfélül, a kétmeccses párharc első meccse idegenben 1-1 volt, hazai pályán aztán két késői góllal 2-0-ra nyertek és bejutottak a döntőbe. Ott a Sporting volt az ellenfél, Zohi révén mai ellenfelünk már a 4. percben vezetett, a Sporting az 54. percben egyenlített, végül a 114. percben a volt fehérvári Stopira tizenegyesből állította be a végeredményt, a 2-1-et – ezzel a torres verdasi alakulat megnyerte első trófeáját.

A kupagyőztes csapat

Augusztus elsején a portugál szuperkupát mindössze egy góllal vesztették el a bajnok Porto ellen. A bajnokságban mindössze egy győzelmük van eddig, a Benfica második csapatát verték idegenben 2-0-ra, hét meccs után hat ponttal a tizenötödik helyen állnak.

Az Európa Ligában azonban remekül kezdtek, első nemzetközi kupatalálkozójukon 2-1-re nyertek a Lillestrom otthonában, az angol élvonalbeli csapattól, a Sunderlandtől pedig csak egy utolsó pillanatos góllal kaptak ki ugyanennyire. A norvégok és az angolok is nagy labdabirtoklási fölényben voltak (60-65%) és sok helyzetet is alakítottak ki, az xG-arány Lilleströmben 1.18 – 3.07 volt a hazaiak javára, míg a Sunderland ellen 0.08 – 3.16.

A csapat edzője, a 48 éves szakembernek ez az első vezetőedzői megbízása felnőtt csapat mellett, 2026 elején Vítor Martinstól vette át a csapatot, amikor a Torreense a 9. helyre csúszott vissza. Tralhao, aki az U23-as csapattól lépett eggyel feljebb, nem vehet részt az UEFA-sajtótájékoztatókon, mert nincs pro licence.

Luis Tralhao

A portugál klub nem igazol pénzért, viszont bőven ad el azért – az elmúlt három nyáron 7 millió euró volt ebből a bevételük. 2025-ben az összes bevételük 9.2 millió eurót tett ki, fizetésekre 4.4 millió eurót fizettek. A klubot jelentős összegekkel támogatja a helyi önkormányzat, több szervezeten keresztül.

A Torreensee négyvédős rendszerben játszik, még a portugál másodosztályban is szívesen adja át a kezdeményezést. A csapat első számú kapusa idén a Gremioból nyáron igazolt Adriel, de az utolsó két meccsen a tavalyi kezdőkapus, a szintén brazil Paes védett. A jobbhátvéd legtöbbször a portugál Bruno vagy a francia jobbhátvéd, Mutumbo, a két belső védő a brazil Volnei és Stopira vagy francia Diadié lehet, míg a balhátvéd a csapat talán legjobbja, a tavaly tizenegy gólpasszig jutó spanyol Vazquez.

A Torreense Sunderland elleni kezdőcsapata

A két középpályás legtöbbször a spanyol Alfaro, illetvea marokkói Oudrhiri. A jobbszélső alighanem a portugál Pozo lehet, a többi poszton a haiti Jean, a gambiai Drammeh és Jatta, a kolumbiai Quintero, a ghánai Abubakari, illetve a portugál Marques osztozhat. Jean és Pozo kétgólos a csapatból, Vasqueznek van két gólpassza. Akit érdekelnek a portugálpercek egy másodosztályú csapatnál: átlagosan 1.4 portugál állampolgár volt az idei tíz meccsükön a csapatban.

Az Európa Liga magazinműsorában is foglalkoztak a Torreensével: