Hokisaink támadójával beszélgettek.

Mindig is profi jégkorongozó szeretett volna lenni, vagy volt más álma is gyerekként?
Kanadában felnőve a jégkorong természetesen nagyon fontos és népszerű sport. Szóval igen, mindig is az volt az álmom, hogy hokizzak, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt meg is valósíthatom.

Az AHL-ben is játszott, ami az NHL mögött a világ egyik legerősebb ligája. Milyen volt ezen a szinten játszani, és milyen tapasztalatokat szerzett abból az időszakból?
Nagyon jó élmény volt, és egyben rendkívül motiváló is. Különleges volt látni, hogy a barátaid egyik este még veled játszanak egy sorban, másnap pedig már az NHL-ben szerepelnek. Rengeteg kiváló játékos volt ott, nagyon nagy figyelmet fordítottak a részletekre, és én is sokat tanultam. Nagyon sok tapasztalatot szereztem, és megtanultam, mit jelent profinak lenni. Ezt a tudást pedig azóta is magammal viszem.

Mi volt eddig a pályafutása legemlékezetesebb élménye?
Azt hiszem, minden szezon meghozza a maga emlékeit. Az egyetemi éveim alatt például egészen a nemzeti bajnokság döntőjéig jutottunk, ahol végül kikaptunk Carter Savoie akkori csapatától – ami így utólag elég vicces. Ahogy szó esett róla, megnyertük a konferenciánkat, és a legjobb barátaim közül sokan még mindig abból a csapatból kerülnek ki. Szóval ez az egész időszak nagyon emlékezetes maradt számomra.

Ez az első európai szezonja. Mi a legnagyobb különbség Ön számára az észak-amerikai és az európai jégkorong között? Hogyan alkalmazkodott a különböző játékstílushoz és a nagyobb jégfelülethez?
Szerintem már említette is a legfontosabbat: a nagyobb jégfelületet. Több a hely a pályán, és sokkal több a korongbirtoklás, a koronggal való játék, ami nagyon élvezetes, és szerintem jól is illik a játékstílusomhoz. Az is sokat segít, hogy jó csapattársak vesznek körül, akik megkönnyítik az alkalmazkodást. A sorunkat is szeretném kiemelni, Feri és Savvy is rengeteget segítettek ebben.

Hogy érzi magát a Ferencvárosnál? Könnyű volt beilleszkednie?
Nagyszerűen érzem magam Budapesten. Most járok először Európában, Budapest pedig csodálatos. A general manager, a stáb és mindenki, aki a klubnál dolgozik, fantasztikus. A csapattársak is nagyszerűek, úgyhogy nagyon jól sikerült a beilleszkedés.

Mi lepte meg eddig a legjobban az európai vagy a magyar kultúrában?
Mi lepett meg a legjobban? Talán a szurkolók. Igen, a szurkolók mindenképpen. Meglepett, hogy mennyire szenvedélyesek, és hogy milyen hangulat van a mérkőzéseken. Észak-Amerikában általában sokkal csendesebbek a lelátók, itt viszont hallani a dobokat, a szurkolást, és főleg a mérkőzés utáni hangulatot. Ez nagyon különleges.

Mi volt az első magyar étel, amit kipróbált?
Az első, amit megkóstoltam, a lángos volt. Nagyon finom étel. A feleségem imádja a tejfölt, úgyhogy eddig ez volt a kedvencünk. A gulyást is szeretnénk majd kipróbálni, amikor egy kicsit hidegebb lesz az idő.

Mivel tölti a szabadidejét, amikor éppen nem a jégpályán van?
A pihenőnapokon elég sok időt töltünk Carterrel és a feleségével, felfedezzük a várost. A feleségemmel visszük a kutyánkat is, és próbáljuk bejárni Európát. Eddig nagyon élvezzük. Szeretünk kimozdulni, különböző kávézókat felfedezni – azt hiszem, ez a kedvenc részem.

A teljes interjú: Fradi.hu