A visszavonulását bejelentő Lukács azt is elmondta, ki volt a legjobb játékos csapattársai közül.

– Ha visszatekintesz a pályafutásodra, maradt benned hiányérzet?
– Mindig úgy voltam vele, hogy amit elértem, azt büszkén vállalom, de soha nem voltam teljesen elégedett. Egy mérkőzés vagy egy szezon után is sokszor azt gondoltam: rendben, nem volt rossz, de lehetett volna jobb. Mindig azt kerestem, hogyan lehetne még többet, még jobbat elérni. Próbálom megbecsülni azt, ami megadatott és hálás vagyok érte. Sok minden történhetett volna másképp az életemben, és akkor lehet, hogy ez az egész pályafutás sem adatott volna meg. Utólag könnyű okosnak lenni. Bizonyos döntéseket lehet, hogy máshogy hoztam volna meg, de mindaz, amin keresztülmentem, formált olyanná, amilyen most vagyok.

– Milyen most a mindennapi élet futball nélkül?
– Gyorsan telnek a napok, hiszen a két kisgyermekem igen leköti a figyelmemet. Most, hogy elkezdődött számukra az iskola, valamivel több időm van, így kondizom, vagy biciklizek, minden nap sétálok a kutyával, és a ház körül is rengeteg mindent megcsinálok. Most végre meg tudok csinálni olyan dolgokat is, amelyekre korábban egyszerűen nem volt időm. Emellett van egy vállalkozásom is, amelyre most több időt és figyelmet tudok fordítani.

– A végére jöjjön néhány gyors kérdés. Ki volt a legjobb edző, akivel együtt dolgozhattál?
– Szerhij Rebrov.

– Ki volt a legjobb játékos, akivel együtt futballoztál?
– Gera Zoltán, bár nem játszottam vele sokat, mert amikor a Fradihoz kerültem, ő nem sokkal később visszavonult.

A teljes interjú: Kaposvári Rákóczi