Női kéziseink korábbi játékosa második gyermeke születése után már újra besegít edzőként az utánpótlásban.

Mennyivel nehezebbek a mindennapok két gyermekkel?
A logisztika picit bonyolultabb, de már Marci mellett is meg kellett terveznünk a napjainkat mindig. Persze, amikor mindketten itthon vannak, akkor nehezebb jönni-menni, de amúgy a meglévő tapasztalat miatt meg már kevesebb az újdonság. Marci már négy éves, meg is lehet már vele beszélni, hogy mivel tud segíteni, de másra van szüksége, mint Mírának.

Ennek is köszönhető, hogy gyorsan visszatért az akadémiára?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy maradjak-e még otthon, vagy ne. November végén született Míra, és februárban hívtak először, hogy ütközik az egyik forduló a két csapatnak. Van segítésünk, akkor épp feljött anya, és megcsináltam a két meccset, a tavasz további részében pedig egy-egy fordulóra vagy edzésre benéztünk. Aztán májusra odáig jutottunk, hogy Orosházán ott aludtunk egy kétnapos kupa idején – Miki és Míra is, Marci pedig a nagyszülőknél. Ősztől Szari mellé kerültem, ő tartja nagy részben az edzéseket, de amikor Míra nincs ott, akkor én is aktívabb tudok lenni.

Míra ragaszkodó típus?
Igen, nagyon, ő Marcival ellentétben nem igazán bírja, ha nem vagyok vele. Marci mellett még aktív játékos voltam, három hónapos korától másfél-két órákra nélkülözött, aztán egyre hosszabban, de Mírának nagyobb a hiánya, amikor nincs velem.

És önnek mennyire hiányzott a kézilabdapálya, amíg nem tartott edzést?
Hiányzott… Nyilván azt választottam, hogy otthon leszek a gyerekekkel, amikor dönteni kellett, de most már belefér, megszokták, és én is töltődöm. Sokat jelent, mentálisan is segít, amikor nem csak otthon ülök egész nap, és egyébként nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Jó kis korosztályok vannak, egyre inkább visszakerülök a körforgásba, olykor besegítek az U20-nál is, egyre jobban belelátok az egész felépítésbe.

A munka melyik részét szereti legjobban?
A gyerekekkel való foglalkozást. Sokszor talán nehezebb is, mint a felnőttekkel, de itt kezdődik minden, fontos, hogy megszeressék a sportágat és lerakjuk az alapokat. Korábban volt olyan tervem, hogy óvónő leszek, de már nem váltanék, örülök, hogy a kézilabda mellett vagyok.

A teljes interjú: Fradi.hu