Laura nemrég Budapesten járt, a BL-meccsünket is a helyszínen nézte meg.

– Igazi meglepetés volt, hogy felbukkant az érdi csarnokban. Elmeséli, mi, vagy pontosabb ki hozta ismét Magyarországra?
– Jó barátnőm, Angela Malestein meghívására érkeztem Budapestre. Szeretett volna megmutatni nekem egy új, számára kedves helyet. Egyébként is szeretek Budapestre jönni, gyönyörű város, kedves emberek, könnyen mondtam igent a meghívásra.

– Furcsa érzés volt, hogy egykori csapattársai közül már csak Böde-Bíró Blankát és Márton Grétát láthatta a pályán?
– Nem annyira [nevet]. Tényleg nagyon régen volt már, hogy itt játszottam, így igazából nem ért váratlanul a dolog. De rajtuk kívül voltak azért más ismerősök is a csarnokban, például Vilde Ingstad, akit az Esbjerg csapatából ismerek, vagy éppen Hársfalvi Juli.

– Mivel töltötte a budapesti hétvégét?
– Egy kicsit átmentem igazi turistába. Megnéztem rengeteg gyönyörű épületet, jókat ettem, nagyon szeretem a magyar ételeket. És persze nagyon jó volt visszatérni a régi csarnokba, találkozni újra a fantasztikus szurkolókkal. Ők nem változtak semmit, ugyanolyan lelkesedéssel buzdítják a csapatot, mint mindig.

– Később akartam rákérdezni, de, ha már szóba hozta: milyen volt, amikor először találkozott a nyugat-európaitól jelentősen eltérő szurkolói kultúrával?
– Imádtam őket! Az első pillanattól kezdve, ahogy megérkeztem a Fradihoz, rögtön megszerettem a szurkolókat. Tényleg mindig a csapat mögött állnak, és szurkolnak az elsőtől az utolsó percig, nem számít nekik, hogy éppen mi az eredmény, ők soha nem adják fel. Szerintem ez egy nagyszerű sport és szurkolói kultúra.

– Egyetlen szezont töltött csak a klubunknál, az viszont drámaira sikerült. Hogy emlékszik vissza arra az idényre?
– Az egyes mérkőzésekre már nem emlékszem, de az tisztán előttem van, hogy nem sikerült megnyernünk a bajnokságot, mert egyetlen góllal lemaradtunk az aranyéremről. Emlékezetes volt… És persze emlékszem arra is, hogy mindig fantasztikus volt a hangulat a csarnokban. Szerettem azt a csapatot, és az edzőnket Gábort is. Jó időszakként gondolok vissza az itt töltött idényre.

– Angela Malestein Bietigheimben volt a csapattársa. Jó nyomon vagyok, ha azt gondolom, hogy önnek is volt köze, hogy a Fradit választotta?
– Nem egészen. Angelát nagyon-nagyon régóta, talán 11-12 éves kora óta ismerem, a nővérével csapattársak voltunk még Hollandiában, amikor még én is csak 14 éves lehettem, vagy akörül. Nem javasoltam neki semmit, mindenkinek magának kell meghoznia ezeket a döntéseket. De, ha bárki megkérdez, mindig csak jókat mondok a Fradiról.

– Már visszavonult az aktív játéktól. Mivel telnek most a napjai? A sporthoz van köze?
– Futok, konditerembe járok, ennyi az aktív sport. De van egy heti 40 órás munkám is: az Euro-Sporting nevű cégnél nemzetközi kézilabda és futball eseményeket szervezünk. Szóval, valamennyire azért maradtam a kézilabda világában. Sokat kell utazni Európa-szerte, de imádom ezt a munkát.

A teljes interjú: Fradi.hu