Korábbi játékosunkkal, fiókcsapatunk, a Soroksár jelenlegi ügyvezetőjével beszélgettek.
Szűcs Mihály
Nagyon fontos volt, hogy megmaradt a Fradival való együttműködésünk. A mostani szereplésünkhöz nagyban hozzájárul, hogy a kooperációs szerződéssel játszók minőséget hoznak a csapatba. Az is kulcs volt, amikor leültünk közösen a stábbal, és azonnal átláttuk, hogy lehet siránkozni, meg várni a csodára, de villámgyorsan hozni kell szakmailag és anyagilag is egy döntést. Húztunk egy nagyon éles vonalat az anyagiak terén, rengeteg tárgyalás következett a játékosokkal, de soha nem mentünk egy forinttal se följebb annál, mint amit meghúztunk. És emiatt váltunk meg könnyes szemmel játékostól. Nem azért mentek el egyébként, mert csak a pénzt nézték, mindenkinek megvolt az az egyéni élethelyzete, ami miatt így döntött. Az más kérdés, hogy utána az élet talán minket igazolt, és jobban jártak volna, ha elfogadják az ajánlatunkat. Gabi mondta meg a legjobban. A legelső edzésen a futótesztek után felállt a Népligetben a lelátóra, és elmondta a játékosoknak, hogy tudjuk, hogy kevesebbet fog keresni mindenki, de ezzel ma foglalkozunk utoljára. És holnap csak az jöjjön az edzésre, aki ezen túltette magát, mert ez itt már senkit sem fog érdekelni. Gyakorlatilag azóta ez egyszer sem volt téma.
Én azért lettem sportvezető, mert nem hittem el, hogy ezt nem lehet másképp csinálni. Hogy ezt nem lehet korrektül végezni, csak úgy, ahogy velünk viselkedtek, hogy sokszor hetekig az arcunkba hazudtak. Pedig a játékos mindent megért, csak őszintének kell lenni vele. A rosszat is megértik, erre jó példa volt a szezon eleje. Volt olyan játékos, akinek olyan alacsony számot mondtunk a tárgyalásnál, hogy hetekig nem hitte el. Azt gondolta, hogy ez nem lehet igaz, biztos lesz ennél jobb. Mondtuk neki: tisztában vagyunk vele, hogy alacsony, de nem tudunk mást ígérni. És milyen az élet, mire azt válaszolta volna, hogy rendben van, akkor mégis elfogadja és marad, addigra abból a pénzből három játékost hoztunk, és már az az összeg sem volt meg, így eligazolt. Abból az érkező három játékosból kettő most kezdő. Van olyan labdarúgónk, aki nettó 100 ezer forintért van itt NBII-ben. Anyukám nyugdíja 128 ezer, ami még mindig nagyon kevés, de több, mint ennek a játékosnak a fizetése. Ennek egy üzenete volt, hogy ez az ember beleteszi ezt az évet azért, hogy jó futballista legyen. Mi ezt néztük.
Az egész fiatalszabály megerőszakolja a természetes kiválasztást. Azok a fiatalok, akik befutottak, a fiatalszabály nélkül is tudtak volna játszani. Az is fontos, hogy minden játékos érési folyamata más. A legjobb példa erre Nagy Olivér. Évekkel ezelőtt az NBIII-as csapatból Soroksárra került, ahol mindenki tudta, hogy tehetséges, de hol játszott, hol nem, mert nem ütötte meg a szintet. Aztán beleöregedett az NBI-es fiatalszabályba, ezért a Kecskeméthez került, de csak epizódszereplő lett. Majd visszajött ide, két évig meghatározó játékos tudott lenni. De még így is kellett az a szerencse, hogy azt a Borbély Balázst nevezték ki a Fradinál, aki kiskora óta ismeri őt. Ha ez nincs, most lehet, hogy ugyanígy itt, vagy valahol más alsóbb szinten játszana. Miközben látjuk, milyen teljesítményt nyújtott, amikor bedobták 40 ezer ember előtt Törökországban. És milyen magabiztossággal játszik azóta.
Itt az egésznek az üzenete fontos. Mit mutat az, hogy a Trabzonspor ellen az EL-playoffban kezdő vagy? Azt, hogy bíznak benned, és hogy felkészítettek. Beszéltem Balázzsal, hogy mi zajlott meccs előtt. Volt, aki megkérdezte tőle, hogy biztos-e a döntésében. Azt mondta rá, “úgy érzem, igen, aztán lehet, hogy meccs után elküldtök a fenébe”. De látjuk, mi lett, mindenki Nagy Olivérről beszélt. És ő már 23 éves, külföldön középkorosztálynak mondanák. Az a lényeg, hogy úgy eddzél, hogy ha megkapod a lehetőséget, akkor állj készen, hogy megugord a lécet.
A stábunkban egyikünk sem volt sztárjátékos, mindannyian, amit elértünk a futballban, azt csak az alázatunknak, a szorgalmunknak, a következetességünknek köszönhettük. És ezt tudjuk átadni, mert van egy befogadó fél a másik oldalon. Eljutottunk oda, hogy a játékosok tudják, ha üvölt a Gabesz az edzésen, akkor az nem azért van, mert otthon be volt fogva a szája, hanem mert ezzel jobbá akarja tenni őket. És teljesen mások a reakciók is most. Ha nézem az edzést, azt látom, hogy már a játékosok is ugyanúgy üvöltenek egymással, mert mindenben versenyeznek és nyerni akarnak. Tavasszal csendes edzések voltak, akkor tényleg csak a Gabesz hangját hallottad, most pedig mindenkiét. A Csákvár elleni 6-0 egy jó sztori volt. Mentünk be 3-0-nál az öltözőbe, azt hittük, mindenki nyugodt lesz, erre leesett a csempe a falról. De utána beszéltük, hogy ennek is volt köszönhető az a második félidő. A Hévíz elleni kupameccsel kapcsolatban is az volt az egyik legpozitívabb, hogy a játékosok úgy örültek a győzelemnek, mintha NBI-es együttest vertünk volna meg. Az ilyen közösségépítés is nagy siker.
