Korábbi gólkirályunkat kérdezték a válogatottról.
Igor Nicsenko
Imponál, hogy látszik, mennyire egyben van a társaság. Minden meccsen odateszik magukat a játékosok, harcolnak egymásért és a csapatért, és ezt a szurkolók értékelik – nem véletlenül telik meg rendre a Puskás Aréna. Játékban is látom a szándékot, próbálnak futballozni, uralni a mérkőzést akkor is, amikor több kulcsember hiányzik. Lehet, hogy időnként nem meggyőző, amit a magyar válogatott a pályán nyújt, a hozzáállás azonban megkérdőjelezhetetlen – nekem ez a legfontosabb. Marco Rossi elképzelését akkor is követni akarják a futballisták, amikor nem működik a játék. Azt mondanám, Magyarországnak van csapata. A merítési lehetőséghez képest ez nagy érték, és erre a mentalitásra lehet építeni. Jó benyomást tett rám az is, hogy az újoncokon ugyanazt az akaraterőt láttam, vagyis a közeg láthatóan magával ragadja őket.
Elöl Varga Barnabás hiánya most nagyon érződik, márpedig a csapatnak jól áll, ha van egy centere, akire fel lehet lőni a labdát. Ha visszatér, illetve sikerül mögötte vagy mellette találni még egy csatárt, aki gólveszélyes és váratlan húzásokra képes, sokkal több variációja lesz a csapatnak. Rossinak meg kell találnia azokat, akik amellett, hogy tehetségesek, nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Észak-Írország ellen célravezető lehet visszatérni régebbi sémákhoz, a nagydarab bekkek ellen érdemes olyasvalakit előrevezényelni, aki megbirkózik a feladattal – de legalábbis a védőkkel. Szalai József szerepeltetése szerintem jó húzás lenne, mert ő meg tudja tartani, játszani a labdát. A legnagyobb lehetőséget abban látom, ha a mostani fiatalok közül néhányan eljutnak arra a szintre, hogy Szoboszlai Dominik mellett valódi pluszt tudjanak adni. Sok tehetséges labdarúgó került a keretbe, Vitális Milán, Tóth Rajmund, Tóth Milán vagy Szalai József is ilyen, de nekik még fejlődniük kell.
A támadójáték nem győzött meg, kevés volt a kidolgozott helyzet. Szoboszlai Dominik akkor tudja leginkább irányítani a játékot, ha sokszor találkozik a labdával, ám az első félidő nagy részében elöl helyezkedett, ezért kevés támadást tudott indítani – nem véletlen, hogy később mélyebbre lépett vissza. Be kell látni, ő egyedül kevés ahhoz, hogy minden támadás rajta menjen át és ő fejezzen be, szükség van a többiekre is. A második félidő összességében még kevésbé győzött meg. Beálltak a friss csatárok, Bárány Donát és Tóth Milán lehetőséget kapott, mégsem helyezték nyomás alá az ukrán kaput. A küzdés, a csúszás-mászás alap, ám ezen a szinten jó képességekre is szükség van. Furcsa volt az is, hogy többször magas labdával kerestük Bárányt vagy az első félidőben Lukács Dánielt, miközben a fejjáték nem a legerősebb tulajdonságuk.
Bővebben: NSO
