Labdarúgóink sportigazgatójával, Hajnal Tamással beszélgettek.

Borbély Balázzsal, a csapat júniusban a bajnok Győri ETO-tól igazolt vezetőedzőjével Németországban, Kaiserslauternben ismerkedtek össze. Hogy alakult ki és mélyült el ez a barátság?
A Kaiserslauternnél találkoztunk, és ugyan csak egy közös szezonunk volt, sok időt töltöttünk együtt az edzéseken kívül is. Az is gyorsan kiderült, hogy bár különböző személyiségek vagyunk, nagyon hasonlóan gondolkodunk a labdarúgásról. Ez a barátság aztán később is megmaradt, évekkel később, 2019-ben pedig Balázs a kezdeményezésemre csatlakozott a Fradihoz, és a korosztályos csapatok mellett kapott munkát.

Ha önön múlik, lehetett volna már korábban is az FTC vezetőedzője?
Amikor a Dunaszerdahelytől megkeresték, és előnyös ajánlatot kapott, törtem a fejem, hogyan tudnánk az első csapat stábjába integrálni. Megvolt bennünk a szándék, láttuk az erényeit, de neki pont kellett ez a kitérő, hogy felnőtt csapat mellett is dolgozzon, képezze magát, tovább alakítsa a tudását. Sokkal felkészültebb edzőként tudtuk visszahozni. Úgy gondolom, Balázs jókor, megfelelő időben került vissza hozzánk. Kevés olyan kivétel van, mint például Matthias Sammer, aki szinte rögtön bajnok tudott lenni egy felnőttcsapattal, de általában nem ez a bevett út a sikerhez.

Mit gondol, várta már az ön hívását a szezon végén? Ha minden igaz, volt a győri szerződésében egy opció, hogy bizonyos feltételekkel távozhat, még ha bajnokcsapatot is kovácsolt össze.
Rendszeresen beszéltünk egymással. Azt tudtuk a bajnokság végén, hogy az országon belüli áprilisi változások a sportra és így a focira is hatással lesznek. Robbie-val őszintén beszéltünk ezekről, ő kis gondolkodási időt kért, majd jelezte, a következő szezonban már nem látja magát a Fradinál. Ekkor vettem fel konkrétan ez ügyben a kapcsolatot Balázzsal. Nem volt könnyű helyzetben, neki is végig kellett gondolnia, hogyan képzeli el a folytatást. Transzparensen, őszintén felvázoltuk neki, mi várja, milyen lehetőségei lesznek, szűkebb kerettel számoljon, lesznek távozók, és nem hallgattuk el, hogy kisebb lesz a költségvetés is, de már akkor is mindketten úgy gondoltuk, lesz itt olyan minőség, amelyből sokat ki lehet hozni. Kemény döntést kellett meghoznia a nyáron, de 3-4 hónappal később elmondhatjuk, mindkét fél elégedett lehet, hogy így alakult.

Nagyobb siker ez az Európa Liga-főtábla, mint mikor 2020-ban bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe?
Nem szeretek és nem is szerencsés hasonlítgatni. Való igaz, hogy a BL-be jutás a pandémia időszakában történt, fordulónként csak egy meccs volt, úgy könnyebb meglepetést okozni és továbbjutni a Celtic vagy a Dinamo Zagreb ellen, hogy 90 perc a játékidő, és nem 180. Összességében egy szintre emelném a két teljesítményt. A mostani négy fordulóban szinte mindig a legkeményebb ellenfelet kaptuk a sorsoláskor, ennek ellenére veretlenek maradtunk a nyolc meccsen, sőt még hátrányba sem kerültünk egy percre sem, ami óriási eredmény. Külön öröm, hogy csak a Twente elleni itthoni meccs vége volt szoros, a többi meccsen inkább mi domináltunk.

A nagyobb siker alatt arra gondolok, hogy most Borbély az eredményesség és a jó játék mellett folyamatosan építi és csiszolja a csapatot, mégis élvezhető a játék, és nem maradt el az eredményesség sem.
Balázs és stábja intenzíven látott neki a fizikális és a taktikai felkészítésnek egyaránt. Új játékrendszert alakított ki, a 4-2-3-1-es vagy a 4-3-3-as felállásban a szélsőjáték hangsúlyosabb, látszott, hogy az egy az egy elleni játékban erősödhetünk. Lépésről lépésre alakul ki az új stílusunk, ezt a fejlődést nagyra értékeljük, és szerintem a közönség is. Balázs olyan játékosokat épített fel, akiket az elődje mellőzött, így például a Celtic ellen gólt szerző Daniel Arzanit, de Bamidele Yusufnak is talált egy másik posztot, ahol jobban érzi magát. Eközben növekedtek a magyar játékpercek is, Nagy Olivért például bedobta Trabzonban, Lisztes Krisztián is új impulzusokat kapott, és további fiatal játékosok is lehetőséget kapnak. Az EL-főtáblára jutással nagyon szép sikert érünk már el a szezonban, és bízunk benne, hogy irányításával a másik nagy célunkat is el tudjuk érni, mégpedig visszaszerezni a bajnoki címet.

A klub koefficiense rekordon van: 51,250. Ez egy objektív mérőszám, amibe az UEFA az elmúlt öt év eredményességét sűríti bele. Igen sokat megmutat a klub kultúrájáról, de még egy ország focijáról is árulkodó. Egy évtizeddel ezelőtt sóvárogva néztük a kazah Asztanát, amikor 20 fölé jutott, de még a ciprusi bajnok is elérhetetlen látszott. Számított ekkora ugrásra?
Szűk tíz éve a 340. hely környékén álltunk, a koefficiensünk pedig egy számjegyű volt. Az a cél lebegett a szemem előtt, hogy ezen lényegesen javítsunk, hogy magasabb szintre helyezzük vissza a klubot, erősítsük a szakmai pozíciónkat. Az európai rangsorban elfoglalt 36. helyünk azért már nagy tiszteletet vívott ki, arra már odafigyelnek, hiszen épphogy a Juventus mögött (34.) és az RB Leipzig előtt (37.) állunk. De mindig van miben fejlődni. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy páros lábbal a földön maradjunk, nem szabad túlértékelni a sikereket. Ugyanazzal az alázattal, okos, kreatív és szakmailag megalapozott munkával kell megtartanunk ezt a szintet, amellyel idáig jutottunk, hiszen itt már olyan klubokkal versenyzünk, amelyek anyagilag több szinttel felettünk állnak.

Miközben a Fradi futballcsapata sikereket ér el, a Fradiváros ügye gyakrabban került be a hírekbe. A játékosok szintjére, az öltözőbe eljutott ez?
A játékosok csak a szakmai feladatokkal foglalkoznak, a gazdasági vagy politikai ügyek nem az ő asztaluk.

Ön azért figyelemmel követi, hogy mi az elszámolási vita alapja? A feljelentést tevő Belügyminisztérium szerint felmerül a gyanú, hogy az előző kormány utólagos döntéseivel és a támogatói okiratok módosításával megpróbálták legalizálni a pénz korábbi más célú felhasználását. A támogatói okirat módosítása előbb vagy utóbb történt, mint hogy az állam által a klubnak adott pénzt játékosok vásárlására fordították?
Természetesen követem az eseményeket, mint mindenki más, akinek szívügye a Ferencváros. Nekem a szakmai munka a feladatom, ezen van a fókuszom. Bízom a klub gazdasági szakembereiben, hogy minden rendben van. Én a labdarúgó szakosztály azon bevételi oldalára látok rá, amelyet közvetlenül a szakmai munka által elért eredmény generál. A játékospiacon jól teljesítettünk az elmúlt években, és emellett a kiemelkedően sikeres nemzetközi szereplés több mint 100 millió euró bevételt hozott az UEFA-tól. Az európai porondon elért eredményeinkből a többi NBI-es klub is jelentős mértékben profitált az elmúlt években.

Mi most a célkitűzés az EL-ben?
Nagyon szép rajtot vettünk a Celtic elleni idegenbeli győzelemmel, bízunk a jó folytatásban, és szeretnénk ott lenni a februári playoffban, még akkor is, ha még kemény ellenfelek várnak ránk. Még megyünk a Milanhoz, a Hoffenheimhez, fogadjuk a Juventust. Könnyű azt mondani, hogy a hazai meccseken a tíz pont elérhető, de én ennél nagyobb tisztelettel beszélnék az ide érkező riválisokról, még a portugál Torreenséről is, noha a másodosztályban szerepel, már rögtön az első fordulóban 2-1-re verte idegenben a norvég Lilleströmöt, és a norvég foci erejét nem kell különösebben bemutatnom. Ugyanakkor kishitűek sem lehetünk, és a maximumot szeretnénk kihozni az idei európai szereplésünkből is. Nem követhetjük el azt a hibát, hogy a bajnokságban nagy ponthátrányba kerüljünk. Alapvető cél, hogy ismét bajnoki címet ünnepeljünk, szóval fontos az EL, de nem kizárólag az van a célkeresztben.

A sportigazgatók szerepe itthon is felértékelődött az utóbbi időben. Hogy látja, fontosabb már a szerepe, mint a vezetőedzőé? Vagy ugyanazon a szinten van a kettő?
Amikor Németországba igazoltam, már a kilencvenes évek végén nagy tekintélyű szakemberek dolgoztak ebben a szerepkörben, elég csak a bayernes Uli Hoeneßre vagy a Schalkénál éveken át így dolgozó Rudi Assauerre gondolni. Magyarországon tíz évvel ezelőtt még nem látták igazán fontosnak ezt a szerepkört, mára jobban felismerték a fontosságát. Ami a vezetőedzőt illeti, szintén nagyon nagy a felelőssége, de a legfontosabb, hogy az edző és a sportigazgató egységben, kitűnő csapatként működjenek együtt, és a felelősségi körök az első pillanattól le legyenek fektetve. Az edzők jönnek-mennek, a nemzetközi kimutatások is arra világítanak rá, hogy átlagban nagyjából egy szezont töltenek a kispadon, de a klubnak ettől még folytonos elvek és évtizedek alatt kialakított értékek mentén kell működnie.

A Ferencvárosnak a mostani a nyolcadik főtáblás szereplése, az első épp azután jött, hogy kinevezték sportigazgatónak 2018-ban. Lehet összefüggés?
Ha valaki így látja, annak örülök. A jövőben is ugyanolyan hittel és alázattal fogok tovább dolgozni, ahogy eddig is.

A teljes interjú, amiben pályafutásáról, valamint tanulmányairól is olvashatsz érdekességeket: Telex