Az Üllői úton búcsúztatták el clubunk korábbi bajnokát.
Szeptember 3-án életének 77. évében elhunyt Martos Győző, a Ferencváros örökös bajnok labdarúgója, Martos Győző. A 34-szeres magyar válogatott labdarúgó búcsúztatására szeptember 21-én került sor a Groupama Arénában, ahol a gyászolók szinte teljesen megtöltötték a létesítmény földszinti auláját. A családtagok mellett számos egykori csapattárs, barátként tisztelt és szeretett ellenfél, klubunk más szakosztályainak egykori sportolói, sőt, még volt szomszédok is megjelentek.
„Életének 77. évében elhunyt Martos Győző, a magyar válogatott, a Ferencváros és a Volán egykori kitűnő hátvédje. Attól az embertől búcsúzunk most, aki családapaként, játékosként, sportvezetőként és barátként is számtalan emléket, maradandó nyomot hagy maga után” – fogalmazott Sipos Jenő a búcsúztató elején. – „Győző sikeres ember volt, teljes életet élt, halála váratlanul érte a magyar futballközösséget. Hitvallása volt: nem kell a legnagyobbnak, a legerősebbnek lenned, de hogy sikeres legyél, a legkeményebben kell dolgoznod. És Győző így élte mindennapjait a pályán és azon kívül is.”
Vági Márton, az MLSZ főtitkára kiemelte, noha a védő csupán 27 évesen került a legjobbak közé, két világbajnokságon is segítette a válogatottat. Hozzátette, a Ferencváros bajnoki címének évében, 1976-ban megkapta a Toldi vándordíjat, ami azért is jelentett óriási megtiszteltetést, mert addig hátvédnek nem ítélték oda. A főtitkár idézte a legendás edző, Dalnoki örökbecsűjét: „Martoskám, vigyed az alapvonalig a labdát, aztán mivel beadni úgysem tudod, gurítsd ki, legalább gyorsan visszazárunk!” A főtitkár felelevenítette, hogy Martos Győző hetvenedik születésnapi gratulációján Nyilasi Tibor felolvasta a nagy ellenfél, a szovjet Oleg Blohin levelét, aki elismerte, mellette nem tudott labdába rúgni az 1977-es Magyarország – Szovjetunió (2–1) világbajnoki selejtezőn. Vági szomorúan tette hozzá, „az utolsó párharcot nem nyerhette meg”.
Klubunk vezetőségéből jelent volt Kubatov Gábor elnök, Orosz Pál az FTC Labdarúgó Zrt. ügyvezető igazgatója, valamint Hajnal Tamás sportigazgató. Klubunk elnöke beszéddel búcsúzott a korábbi bekktől. „Négy kupagyőzelem, magyar bajnoki cím, KEK-ezüstérem, 34 válogatott mérkőzés – egy hosszú és sikeres sportpályafutás számai ezek. A számok mögött pedig mindig, minden esetben hihetetlen teljesítmények, lemondások, emberfeletti küzdelmek állnak. Martos Győző bajnok volt, kupagyőztes és sokszoros válogatott, de nem ezekért, illetve nem csak ezekért lett példakép. Hanem azért, mert megvalósította minden gyermek álmát: magára ölthette szeretett klubja csodálatos mezét” – kezdte beszédét Kubatov Gábor. „Martos Győző már fiatalon a lelátón szurkolt a Fradinak, aztán egy véletlennek, egy baráti beszélgetésnek köszönhetően beajánlották a Ferencvárosba. És megállta a hely a Fradiban, de még mennyire! Jobbhátvédként, Nyilasi, Bálint, Ebedli csapattársaként a bajnokcsapat legjobb játékosának választották. Megkapta a Toldi-vándordíjat, amit azelőtt csak csatárnak osztottak ki. Megtanultuk, és Martos Győző életútja is megtanította nekünk: egy gyermek álma igenis lehet valódi cél. Ha az ember hisz benne, minden nap dolgozik érte, küzd érte, akkor egy napon valósággá válhat. Talán az egyik legfontosabb üzenet, amit ma magunkkal vihetünk az így szól: Soha ne mondj le az álmaidról! Ha futballista akarsz lenni, harcolj érte! Ha a Fradiban akarsz játszani, küzdjél érte. Ha valamit igazán szeretnél elérni, tegyél érte! Úgy, ahogy egykoron Martos Győző tett, aki álmai útját járva a Ferencváros bajnokaként szerzett örök dicsőséget! Isten nyugosztalja!” – emlékezett meg elnökünk elhunyt örökös bajnokunkról.
A család részéről Martos András, egykori játékosunk unokaöccse emlékezett meg elcsukló hangon.
Az egykori kiváló védő hamvait a Belvárosi Szent Anna-templom altemplomában helyezték végső nyugalomra.
