Az UEFA szavazásán is ausztrál támadónk bombája nyerte a „gólszépségversenyt”, de a meccsnap összefoglalójába Zaki gólja is bekerült.
– Nekünk mind a két gól tetszett. Az egyik trükkös megoldás volt, a másik tökéletesen kivitelezett lövés. Melyik volt a szebb?
– Kristoffer Zachariassen: Ó, nem kérdés, Danielé.– Azért az öné sem volt csúnya…
– K. Z.: Tény, a futballisták általában egyszer találják el így a labdát karrierjük során. Hát még én…
– Daniel Arzani: Zaki egy „állat”! Hihetetlen játékos. A Celtic Parkban is mindenhol ott volt, szerintem nem tud elfáradni, az edzéseken is rendre ez az érzésem vele kapcsolatban. Nézze meg, most is milyen frissen üldögél itt! Pedig két órája ért véget a mérkőzés, tizenkét kilométernél is többet futott, ebben biztos vagyok. A góljáról már nem is beszélve. Kinek jut eszébe háttal a kapunak sarokkal kapura lőni?!– Nagyon elfáradtak?
– K. Z.: Kimerítő mérkőzés volt, de élveztem. Micsoda este!
– D. A.: Hát nem unatkoztunk. Be kellett segíteni a védekezésbe, a támadásoknál pedig olyan területek nyíltak előttünk, amelyeket muszáj volt befutni.– Ahogyan arra számítani lehetett, a találkozó elején a Celtic megpróbálta a kapuja elé szegezni a Fradit, Varga Ádámnak húsz másodperc elteltével máris oldalról érkező beadásnál kellett kiöklöznie a labdát. Nem izgultak ekkor?
– D. A.: A legkevésbé sem éreztem, hogy kikaphatunk, biztos voltam a három pont megszerzésében.
– K. Z.: Valójában én is ezt érzékeltem a pályán.
– D. A.: Tisztában voltunk vele, hogy az első tizenöt perc pokolian nehéz lesz, a szakmai stáb erre tökéletesen felkészített minket. Tudtuk, mi a feladatunk, egyúttal azt is, hogy akkor se pánikoljunk, ha a kapunk elé szorulunk.– Az első félidő végén a skótok egyenlítése után is higgadtak maradtak?
– D. A.: Akkor sem estem kétségbe.
– K. Z.: Mondjuk, a gólom jókor érkezett… Olyan volt, mint az Újpest elleni derbin, csak ott az ellenfél szerzett közvetlenül a szünet előtt gólt.– Daniel Arzani révén pedig rögtön a fordulás után megszületett a harmadik Fradi-gól. Erről álmodott a meccs előtt?
– D. A.: Ez volt az első főtáblás Európa-liga-mérkőzésem, örülök, hogy emlékezetesen alakult. Játszottam a Celticben, még ha csak rövid ideig is, mert rögtön az első meccsemen megsérültem, de most, évekkel később megtudtam, milyen érzés a Celtic Parkban gólt szerezni. Ráadásul nem egy „sima” gól volt, hanem rendkívül fontos, ezt követően a skótok mintha feladták volna a harcot.– Bamidele Yusuf tényleg megjósolta, hogy gólt lő?
– D. A.: A mérkőzés előtti napon odajött hozzám, átkarolt, és azt mondta, holnap betalálsz. Nem tudom, hogy ezért, vagy csupán így jött ki a játék, de azt éreztem meccs közben, hogy rendre engem keres a labdával. A gólom előtt tőle kaptam a hosszú indítást, nagyszerű kiugratás volt. Mondanám, hogy onnan már csak be kellett fejeznem az akciót, de ez így nem lenne teljesen igaz… Mindenesetre ha ő nincs, a gól sincs. Szerintem legalább annyira akarta, mint én – hát ilyen nálunk a hangulat az öltözőben, nagyon együtt vagyunk.– A skót szurkolókat szemlátomást meglepte a Ferencváros ereje és teljesítménye, sokan a lefújás előtt húsz perccel elindultak hazafelé. Észrevették?
– K. Z.: Az tűnt fel, hogy egyáltalán nem olyan harsányak, mint amire számítottunk. Persze így is nagyszerű volt a hangulat, de sokszor hallottam a mi drukkereinket is, több mint kétszázan ismét elkísértek bennünket.
– D. A.: Akkor én már a kispadon ültem, a lelátóra is tudtam figyelni. Tényleg meglepő volt, hogy az utolsó negyedórára gyakorlatilag a fél aréna kiürült.– Milyen érzés legyőzni a Celticet Glasgow-ban?
– K. Z.: Ebben eddig elég jó a mérlegem, háromszor játszottam itt, kétszer győztünk, úgyhogy nincs okom panaszra. Csütörtökön ismét megvolt a konkrét meccstervünk, működött is. Tudtuk, mit miért csinálunk, nagyon jó érzés ez nekünk a pályán.
– D. A.: Ragyogó csapatunk van, örülök, hogy a tagja lehetek. Korábban nem éreztem a bizalmat, nem tudtam ennyire kibontakozni, most a pályán, az öltözőben és edzéseken is sokkal felszabadultabb vagyok. Időnként pedig túl hangos, legalábbis ezzel zrikálnak a többiek.
