A Dózsa kapusa mellett a piros lapot megúszó Mucsányi Miron értékelte a tegnapi bajnokit.
Mucsányi Miron
Örülünk az egy pontnak, de nem vagyunk teljesen elégedettek. Nem kezdtük jól a meccset, ám a második félidő már jobban nézett ki, benne volt a győzelem is. Az akarat és a koncentráció volt a kulcs a mai napon, de ezt másképp nem is lehet. Ami engem illet, hálás vagyok, hogy kezdhettem a derbin, ám ezt máskor szeretném a pályán még jobban meghálálni. Személy szerint nem úgy kezdődött a mérkőzés, ahogy terveztem, de aztán ahogy a csapat, én is belerázódtam.
Szappanos Péter
Az első félidei eredmény jól tükrözte a játékunkat, akkor kicsit pontatlanok és veszélytelenek voltunk, nem is nagyon emlékszem tiszta helyzetünkre. A csapatunk erejét mutatja, hogy kétgólos hátrányból fel tudtunk állni és onnantól egy ki-ki meccset játszottunk, egyáltalán nem játszottunk onnantól alárendelt szerepet. Ha visszanézzük a meccset, 2-2 után nagy kockázatot nem akartunk vállalni, így egy nagyon értékes pontot viszünk el innen. Butaság lett volna fejjel a falnak rontani, főleg az elmúlt évek eredményeinek tükrében. A második kapott gólunkra is mérges voltam, egy perc volt hátra. Nagyon kinyíltunk védekezésben, könnyen adtuk magunkat, bent elvesztettük az embert. Szerintem Zachariassen az egyik legveszélyesebb játékos Barni távozása óta a tizenhatoson belül fejjel, borsot is tört az orrunk alá. Hogy rögtön góllal tudtunk válaszolni és visszajöttünk a meccsbe, az már pozitivitásra adott okot, úgy is álltunk bele a második félidőbe, hogy valahogy gyűrjünk be egyet. Ez a 2-2 nagyon fontos lépcsőfok. Örülök, hogy nem úgy halok meg, hogy nem játszottam derbit. Fantasztikus hangulat volt, szerencsére nagyon sokan elkísértek minket és buzdítottak, ezúton is köszönjük a szurkolást, reméljük, a küzdeni akarásunkkal meg tudtuk hálálni a biztatásukat.
