Hrutka János, volt játékosunk, a Facebookon hívta fel magára a figyelmet egy kis Fradi-történelemhamisítással – az akkori elnök, Dámosy Zsolt is reagált rá.

Hogy ezt miért érezhette fontosnak, annak eldöntését az olvasóinkra bízzuk, mi maradunk a tényeknél. A sajátnevelésű Hrutkát volt csapattársa, Szeiler József hozta haza 2000-ben Németországból, akkor hallatlan, 93 millió forintos fizetésért (3 évre), ez mai értéken 310 millió forintnak felelne meg, abszolút kiemelkedő összeget jelentett ez akkor az NBI-ben. Hogy ebből az akkor is elterjedt visszaosztásos rendszerben jutott-e valakinek és ha igen, kinek, azt nem tudjuk, de nem is érdekes.

Egy évvel később a Fradit megvette Várszegi Gábor, akit a 2002-es szocialista választási győzelem után kormányzati körökből „eltanácsoltak” a Fraditól (erről maga beszélt a klub elnökségének, miután 2003 nyarán lelépett). A lelépést eleinte a Debrecen elleni 2003-as balhéval indokolta, egy olyan balhéval, amelyben finoman szólva is felvethető a klubvezető Szeiler felelőssége, sőt még a provokáció szót se tartjuk feltétlenül erősnek. A 0-0-ra végződő meccs alatt kisrepülő hirdette a pálya fölött a bajnoki címet, a lelátón azt a hamis hírt is terjesztették többen, hogy jól áll a másik meccs, a menekülőkapukat a pálya felé pedig a lefújás előtt megnyitották („ünneplésre számítottunk” – mondta Szeiler, vajon mennyire hihető, hogy egy utolsó meccsen elbukott bajnoki cím után ünneplésre számítottak?). Mindenesetre Várszegi távozott, Szeiler pedig igazgató lett Várszegi egyik érdekeltségében, a Sugár Üzletközpontban.

Várszegi olyan szerződéssel vette meg a Ferencvárost (azt az ő, illetve a Fotex ügyvédje, dr. Sárközy Tamás szövegezte), amelybe számára erős biztonsági garanciák épültek – így gyakorlatilag a teljes, 2.4 milliárdos vételárat visszakövetelte a klubtól. Így érkezünk el 2004 februárjába, a pénzszűkében lévő, még Furulyás vezette klubot megkereste a „Ferencvárosi Sportmarketing Kft”, hogy bevételt generál, havi- és 8%-os sikerdíjért cserébe. A cég három embert jelentett, az időközben a Vasast és a Honvédot is megjárt, majd visszavonult Hrutka mellett Szilágyi Györgyöt (Sziszi, II-es szektor, később politikus) és Tömör-Tones Zsoltot (az FTC korábbi szertárosa, a „szép emlékű” Hunnia KSK női kézilabda csapat és a Jobbik sportkabinet vezetője). 2006-ban egy szurkolói fórumon a Fradi akkori vezetése által tartott beszámoló szerint: a cég először a 15 milliós bevételi összeghatárt nem érte el az Rt. felé, utána azonban történt két dolog: Furulyás János a szerződésüket a teljes klubra kiterjesztette, illetve született egy önkormányzati rendelet, amely szerint az iparűzési adót elengedik az adott cégnek, ha annak összegéig a helyi utánpótlást támogatják. Ezek után – szintén a Fradi akkori vezetésének elmondása szerint – a Sportmarketing megkereste a helyi cégeket, akiknek megígérte a támogatás felének visszacsorgatását. A Fradi szakosztályainak utánpótlása a visszacsorgatás után 76 millió forint valós támogatáshoz jutott.

Ez a kor közállapotai közt nem volt kirívó, a Fradi egy kis pénzhez hozzá is jutott, mindenki jól járt, gondolhatnánk, de Hrutkáék a teljes, névleges, a Fradihoz valójában el nem jutó összeg után kérték a 8%-os sikerdíjukat, az, illetve a havi 1.2 millió + áfás „napi munkaköltség” után összesen 32 milliót, azaz a bejövő, valós összegnek a 42%-át követeltek. Hogy milyen feltételekkel állapodtak meg Furulyásékkal, azt a 2006. december 21-én a Kempinskiben tartott sajtótájékoztatójukon Hrutkáék maguk is elmondták: „A szerződés szerint ha a cég az évad alatt legalább tizenötmillió forintot hoz a Ferencváros kasszájába, 8%-os jutalékot kap az összeszedett pénzből, illetve havi egymillió-kétszázezer forint plusz áfát kasszírozhat a napi munkáért” – írta másnap a Kálnoki-Kiss Attila szerkesztette Nemzeti Sport. A lap idézte Szilágyit is a sajtótájékoztatóról: „Két alkalommal találkoztunk Dámosy Zsolttal, de az elnök olyan ajánlattal állt elő, amely nevetséges. Azt javasolta, mondjunk le a járandóságunk egyharmadáról, a másik részt pedig úgy fizeti ki, hogy egy összeget kézhez kapunk most, a többit pedig majd később rendezi. Ez vicc! Miért kellene lemondani olyan pénzről, amelyért megdolgoztunk?! Ennek ellenére olyan megoldást találtunk ki, amely előnyös lehet a klub számára: azt javasoltuk, fizessenek ki tízmilliót, s a többi tartozást, huszonkétmillió forintot, öt-hat hónap múlva rendezzék, így addig van ideje az elnöknek pénzt szerezni, mi pedig szüneteltetnénk a felszámolási eljárást. Ám Dámosy Zsoltnak ez nem felelt meg. Csütörtökön továbbmentünk, újabb ötmilliót elengedtünk volna, és kijelentettük, ha megkapjuk a tízmillió forintot előre, utána csak tizenhetet kell kifizetni. Balogh Ákos elnökségi tag hangsúlyozta, nem alkudozik velünk. Nem akarjuk, hogy a futballisták miattunk kerüljenek nehéz helyzetbe karácsony előtt, így újabb ajánlattal álltunk elő: egyelőre nem kérünk pénzt, s ma a felszámolási eljárást is felfüggesztjük. Tessék, most bebizonyíthatja az elnök, hogy nem a levegőbe beszél, azaz kifizeti a labdarúgókat.”

Ezt már csak azért is érdemes kiemelni, mert Hrutka tegnapi bejegyzésében más számokat emlegetett: 900.000 forintos havi díjat és azt, hogy tizenegy millió forint feletti bevétel után kell fizetni, valamint magát idézi (egy, a sajtótájékoztatót megelőző interjújából): „nem is kértük és most sem kérjük az egész összeg kifizetését, csak legalább egy kis százalékot, hogy a cég többi tagja egyáltalán meg tudjon élni”. Ez természetesen sem akkor, sem később, sem most nem volt igaz. Hogy az összegeket képbe helyezzük. 2004-ben az átlagfizetés 146.000 forint volt, ehhez viszonyul az 1.2 millió + áfa a „napi munkáért”. Tömör-Tonesék esetén a diplomás átlagbérrel természetesen nem kell foglalkoznunk.

A Fradi körül Várszegi távozása után két fajta embertípus jelent meg, az egyik az elkeseredetten a klubért tenni akaró fradista, a másik az azt marcangolni kívánó keselyű. A 20 év után Hrutka által megtámadott Dámosy Zsolt és dr. Balogh Ákos az előbbire, Hrutkáék galerije az utóbbira remek példa. A keselyűk évada, úgy fest, megint eljött.

Miután képbe helyeztük az akkori állapotokkal kevésbé tisztában lévő olvasóinkat, idézzük Hrutka posztját, de ami még fontosabb, Dámosy Zsolt reakcióját arra:

Rudikám, hogy nem ég le a bőr a képedről???

Előre bocsátom, hogy nem is követem a jelenlegi erőviszonyokat a Ferencváros táján, azt sem tudom, ki kivel van, ki kit támad és így még csak azt sem tudnám megmondani, hogy melyik oldalnak szurkolok. Egyszerűen passzív külső szemlélője vagyok a dolgoknak immáron 19 éve.

De ha leírsz egy ilyen szemen szedett hazugságot, ha – azok után, hogy pár éve egy aligai fesztiválon te kértél elnézést tőlem a múltban történtekért és nyújtottál kezet – befeketíted Balogh Ákost és jómagamat, akkor kénytelen vagyok reagálni. Nem eresztem bő lére. Elég legyen annyi, hogy amikor 2006 szeptemberben elnökké választott engem az FTC, akkor a labdarúgás helyzete a következőképpen festett. Az üzleti terv alapján 750 millió forint kiadással terveztek, ami ugyebár már nem csak terv-, hanem egyben tény-adat is volt, hiszen minden egyes tétel érvényes szerződéssel volt alátámasztva a szezon végéig. Ehhez a 750 millió forintos kiadáshoz 500 millió forint bevétel szerepelt a tervekben. Magyarul, úgy futott neki az FTC Zrt. a bajnokságnak, hogy a tervek alapján is hiányzott 250m ft. De ez a problémák csak kisebbik része volt. A nagyobb bajt az jelentette, hogy a tervezett bevétel 95%-át már elhasználta a Fradi a mi szeptemberi színre lépésünkig. Tette ezt akként, hogy egyrészt kikönyörögte a szponzoroktól 2005-ben, hogy hozzanak előre minden 2006-ra esedékes szponzori pénz kifizetését annak érdekében, hogy a Fradi egyáltalán be tudja fejezni azt a bajnokságot. Másrészt pedig a kizárás okozta sokk hatására 10.000 bérletet vásároltak a szurkolók július, augusztus folyamán és a mi hadba lépésünkre ennek a pénznek is hűlt helye volt. A képlet 2006 szeptemberében tehát úgy festett, hogy a szezon hátralévő 10 hónapjára az FTC labdarúgó Zrt. működtetéséhez százmilliós nagyságrendben hiányzott forrás és reményünk maximum mintegy 20-30 milliós forintos bevételre lehetett (a 10.000 bérlet fölött esetleg eladott jegyekből).

És akkor itt, most, ma 20 év távlatából megismétlem az ott elhangzottokat: „A leghalványabb fogalmunk sincsen, hogy hogyan lehet ezt a helyzetet orvosolni. Az egész szezonban egy őrületesen vékony jégen mozog a Fradi, a sok munka mellett hatalmas szerencsére is szükségünk lesz, hogy akárcsak a játékosok fizetését, a meccsek rendezési költségeit előteremtsük, hogy ne váljon mindenki szabadon igazolhatóvá, hogy ne essen szét az egész keret, ne szűnjön meg a Fradi. Elfogadom, hogy jogos a követelésetek, de meg sem fordul a fejemben, hogy egy forintot is nektek fizessünk addig, amíg egyáltalán a működés fenntartását nem oldottuk meg. Egyszerűen türelmet kérünk. Értem, amit mondotok, ha felszámolási kérvényt nyújtotok be, akkor az lesz. Nem tudjuk megakadályozni, mert nem a fizetés szándékával, hanem a képességgel van baj, így nem tud célba érni a fenyegetés. De ha megteszitek, a lelketek rajta!”.

Azaz, pont, hogy fordítva volt ugyebár, ti zsaroltátok a Ferencvárost. És én annyit mondtam akkor is és mondok most is, ha ti nem látjátok át a helyzet szinte reménytelenségét, ha neked a saját X millió forintod fontosabb, mint az FTC túlélése, akkor ám legyen, induljon a felszámolás. Kíváncsi vagyok, hogy a szurkolók hogyan reagálnak. És mit ad Isten, a szurkolók hihetetlenül negatívan reagáltak a felszámolás ötletére. 20 éve is és ma is. És az egyetlen pozitív gondolat ebben a posztodban az, hogy mára te is belátod, hogy milyen ostoba voltál akkor és ma már, a bölcsebb fejeddel megérted az akkori reakciókat. És nem Rudi, nem kellett senkit felbujtanunk, nem kellett semmivel fenyegetni benneteket. A Fradi szimpatizánsok nem voltak gyengeelméjűek, hogy egy elnök felbujtása kelljen ahhoz, hogy fel kelljen őket bármire „ültetni” ahhoz, hogy meggyűlöljék azt, aki – állítólagos Fradistaként – fel akarta számoltatni a Fradit. Rudikám, amint látod, ez még 20 év után is kitart, úgy, hogy 90%-uk a Dámosy nevet sem hallotta talán.

A másik meg, az még nagyobb. Oscar díjat érdemel. Te most hirtelen úgy állítod be, hogy nem is önös érdekből akartad a felszámolást, nem is azért, mert – ahogy írod – a társadat behajtók fenyegették, hanem azért, hogy te megmentsd a Fradit tőlem, meg a balos ingatlanspekulánsoktól. Te atyaég, hogy ez eddig senkinek volt világos? Azonnal szobrot Hrutka Janinak a Groupama elé. Ez valóban az FTC 127 évének az egyik legönzetlenebb, felemelőbb tette volt. Bravó.

És az ugye azért megvan neked, hogy „higgadtan, kedvesen, nagy tapasztalattal” úgy, azért és abból lett kifizetve a követelésetek, hogy a terület el lett adva balosoknak. Oh, te szegény, hát akkor mégsem érted el a nemes célodat a felszámolási eljárással? Csak eladták a területet, ugye? Még szerencse, hogy fájdalomdíjként megkaptátok a követeléseteket.

Egy jó tanács: ne azzal próbálj nagynak látszani, hogy másokat befeketítesz!

További sportsikereket!

Dámosy Zsolt