Már a bírózás sem a régi, abban is megosztottak Szulejmán unokái.

A török sajtóban természetesen előkerült a két kiállítás és a játékvezető is a Ferencváros 4–0-s győzelme után, de a komolyabb elemzések ennél jóval tovább mentek. A Fotomaç szerint a Fradi két meccsen szinte hibátlanul védekezett és csapatként működött, a Fanatik pedig egészen odáig jutott: hiába kerül kétszázmillió euróba egy keret, ha a negyvenmilliós ellenfélből sokkal inkább csapat lett. A Hürriyet még keményebb volt: a Trabzon akkor sem jutott volna tovább, ha nincs a két piros lap.

A Trabzonspor úgy érkezett a párharcba, hogy keretértékben, fizetésekben és világsztárok számában finoman szólva nem nekünk állt a zászló. Aztán 180 perc elteltével kiderült, hogy a pénz, meg a keretérték még mindig nem rúg gólt és a Fradi az Fradi.

A török sajtó első reakciója természetesen a budapesti meccset gyakorlatilag eldöntő korai kiállítás volt. De minél több elemzést olvas az ember, annál világosabb: a vereséget magyarázzák vele, a kiesést már sokkal kevésbé.

Fotomaç: „Együtt gondolkodó, együtt mozgó csapat a Ferencváros”

A Fotomaç elemzéseiben visszatérően jelenik meg, hogy a Trabzon tulajdonképpen már az első, hazai mérkőzésen elvesztette a párharcot.

A lap szerint a Ferencváros mindkét találkozón szinte hibátlanul védekezett, a játékosai együtt gondolkodtak, együtt mozogtak, és egy valódi csapat benyomását keltették. Ez azért különösen érdekes megállapítás, mert közben „átlagos” képességű csapatként írnak rólunk.

A Fotomaç szerint a Trabzon az első tíz percben még jól kezdett Budapesten, de Malinovski kiállítása után szétesett. A Fradi átvette a játék irányítását, különösen a Trabzon középpályájának gyengeségét kihasználva, és onnantól szinte akadálytalanul jutottunk el a kapuig. A lap egy másik elemzése külön kiemeli, hogy fizikailag erős, kompakt, összeszokott Ferencvárossal szemben tíz emberrel idegenben szinte lehetetlen helyzetbe került a Trabzon.

És itt jön az egyik legfontosabb török következtetés: nem egyszerűen játékosminőség hiányzott a Trabzonból, hanem csapategység.

Sabah: Yusuf oldalán törtük fel őket

A Sabah is a 13. percet tekinti a visszavágó döntő fordulópontjának, de nem áll meg ennél.

Az értékelés szerint a Ferencváros a kiállítás után gyorsan átvette az irányítást, támadásainak jelentős részét pedig Bamidele Yusuf oldalán vezette. A Trabzon újonnan összerakott belső védőpárosa látványosan nem találta az összhangot, a középpályán pedig túl nagy területek nyíltak.

A törökök támadói nem dolgoztak vissza megfelelően, Salah jobbára egyedül próbált valamit alkotni, miközben a második félidőben is mi birtokoltuk többet a labdát. A Sabah külön kiemeli, hogy a Trabzon labdavesztései után szereztük a második és harmadik gólt.

Van persze egy kis török önérzet is a történetben: a Sabah szerint a Ferencváros nem olyan ellenfél, amelyet egy jó Trabzonnak lehetetlen lett volna kiejtenie, de hát hol volt a jó Trabzon? És azt se felejtsük el, hogy mindenki úgy játszik, ahogy hagyják.

Fanatik: kétszázmillió euróból sem feltétlenül lesz csapat

A Fanatik fogalmazta meg talán a legegyszerűbben az egész párharc tanulságát.

Szerintük a 13. percben gyakorlatilag véget ért a budapesti mérkőzés, mert egy fizikailag ennyire erős ellenféllel szemben tíz emberrel nagyon nehéz bármit kezdeni. De nem álltak meg a kiállításnál, hanem ők is levonták a mindenhonnan visszacsengő tanulságot: lehet kétszázmillió eurós csapatot építeni, ha abból nem lesz valódi csapat, a negyvenmillió körüli értékű Ferencváros két mérkőzésen is megverheti.

A Fanatik másik értékelése arra emlékeztet, hogy a problémák nem Budapesten kezdődtek. A Trabzon már saját pályáján is rosszul játszott, majd a visszavágón a korai piros lap után sem volt látható olyan begyakorolt szerkezet, amelyhez tíz emberrel vissza lehetett volna nyúlni, valóban éppen mi és éppen a Trabzon ellen mutattuk meg 10 emberrel is lehet focizni, ha van taktikai elképzelés és akarat.

Hürriyet: piros lapok nélkül sem jutott volna tovább a Trabzon

A Hürriyet ennél is határozottabb volt.

Az értékelésük szerint nem érdemes mindent a kiállításokra fogni: Malinovski piros lapja nélkül sem volt elég erő a Trabzonban a fordításhoz, így a kiállítások nélkül sem jutottak volna tovább.

A lap alig emlékszik komoly Trabzon-helyzetre, miközben azt írja, hogy a mérkőzés jelentős részében egyszerűen átadták nekünk a terepet.

A Hürriyet számára éppen az teszi igazán súlyossá a kudarcot, hogy a Trabzon két mérkőzésen alig félórányi elfogadható futballt tudott felmutatni, miközben rengeteg pénzt költött a keretére, egy szerintük átlagos ellenféllel szemben.

Valóban nem vagyunk a Real Madrid (szerencsére), de azért kicsit furcsa ez a visszatérő ledegradálása a Fradinak még az 5-0 után is, már csak azért is, mert a Trabzonspor csak abban az évben alakult meg, amikor Albert Flóri Aranylabdát nyert…

Cumhuriyet: a problémák nem Budapesten kezdődtek

A Cumhuriyet összefoglalójának már a címe is beszédes: „A probléma nem Budapesten, hanem a trabzoni első mérkőzésen kezdődött.”

A lap szerint a Trabzon ugyan jól kezdte a visszavágót, de a kiállítás után a Fradi került fölénybe mind játékban, mind lélektanilag. A második félidőre végrehajtott cserék sem változtatták meg a mérkőzés képét.

A Cumhuriyet egyik fő következtetése az, hogy a Trabzon keretének minősége alapján az Európa Ligában lenne a helye – csakhogy a pályán ezt nem sikerült bizonyítania. A kiállítások fontos körülmények voltak, de az egész párharcból komoly tanulságokat kell levonniuk.

Milliyet: nem balszerencse, hogy még nincs kész a Trabzon

A Milliyet is a piros lapok köré építi az elemzés egy részét, ugyanakkor érdekesebb problémát vet fel.

A Trabzon nyáron 14 új játékost szerződtetett, köztük Salah-t, és egy ilyen mértékben átalakított kerettől aligha lehet automatikusan elvárni, hogy augusztus végére már kiforrott csapatként működjön.

A Milliyet szerint tehát nem egyszerű balszerencse, hogy a játékosok még keresik egymást és a rendszerüket: ennyi változás után ez előre látható veszély volt.

A piros lapok pedig csak még látványosabban mutatták meg a problémát. Egy valóban összeszokott csapat emberhátrányban vissza tud nyúlni valamilyen biztos alaphoz. A Trabzonnál ez az alap nem nagyon látszott.

Volt bírózás? Volt. De nem mindenki állt be mögé

Természetesen bírózás nélkül török kupakiesés azért nehezen képzelhető el, és most sem maradtunk nélküle.

A Fotomaç egyik játékvezetői elemzése kifejezetten rossznak tartja Rade Obrenovic teljesítményét. Azt állítják, hogy nem tudta megfelelően kezelni a Fradi kemény, taktikai szabálytalanságait, és túl könnyen adott büntetőt Cabral és Yusuf ütközésénél.

Maga Malinovski kiállítása azonban még ebben az erősen kritikus értékelésben is jogos piros lapként szerepel.

A Fotomaç a címlapon ennél erősebben fogalmazott, „botrányos” játékvezetői döntésekről írt. Az A Spor hasonló narratívát vitt tovább.

De ez nem vált a török elemzések általános magyarázatává.

A Hürriyet ahogy idéztük azt írta piros lapok nélkül sem jutott volna tovább a Trabzon. A Fanatik saját játékosait hibáztatja az értelmetlen kiállításokért. A Sabah pedig Malinovskyi belépőjét szintén értelmetlennek nevezi.

Taka Gazete: 200 millió kontra 43 millió

A trabzoni Taka Gazete külön cikket szentelt annak, hogy egy hozzávetőleg 200 millió euróra taksált Trabzonspor hogyan eshetett ki az általuk 43 millióra értékelt Ferencvárossal szemben.

A helyi lap számára az anyagi különbség azért különösen fájó, mert a pályán ennek éppen az ellenkezője látszott: a Fradi volt összeszedettebb és tudatosabb, a Trabzon pedig a két mérkőzésen összesen öt gólt kapott és egyet sem szerzett.

A Taka Gazete által összegyűjtött török véleményekben is újra és újra előkerül ugyanaz a gondolat: a Ferencváros együtt gondolkodó, együtt mozgó csapat.

Haber61: a számok sem hagynak sok helyet a magyarázkodásnak

A helyi Haber61 inkább a számokat tette az asztalra.

68–32 százalékos labdabirtoklás, 27–6-os lövési arány, 11–2 kaput eltaláló kísérlet, 441 sikeres Fradi-passz 177 trabzonival szemben. A Ferencváros passzpontossága 91 százalék volt.

Nyilván ezeknek a számoknak jelentős részét az emberelőny magyarázza.

De azt már kevésbé, hogy a Trabzon két találkozón keresztül sem talált igazán működő ellenszert ellenünk.

A Haber61 arra is emlékeztetett, hogy a Trabzon európai nyeretlenségi sorozata immár 756 napra nyúlt.

És milyennek látták a Fradit?

Ha az összes török elemzésből kellene összerakni egyetlen mondatot, nagyjából ez lenne:

Nem feltétlenül tartják a Fradi játékosanyagát különlegesnek, a csapatmunkáját viszont nagyra értékelik és a visszatérő kifejezések, hogy fizikailag erős, kompakt, fegyelmezett, jól védekezik, gyorsan bünteti a labdavesztést és mindenekelőtt: együtt mozog.

Ez az utóbbi különösen gyakran visszatérő fordulat.

A játékosok közül az első meccs alapján Dibuszt, a visszavágón Yusufot emelik ki, de egyértelmű az ítélet, a Ferencváros mint csapat győzte le a jóval esélyesebb Trabzont, ami persze a törököknek sem lenne meglepő, ha hallgatnák Bill királyt, hiszen „csapat csak egy van, oh a Ferencváros!” És most ezt a játkosaink meg is mutatták.