A szurkolói értékelések kapcsán látható, hogy Törökországban alapvetően változott meg csapatunk megítélése, az okokról persze megy a vita.

A Trabzonspor szurkolóinak jelentős része nem a játékvezetőben keresi az 5–0-s összesített vereség okát. A fórumokon sokkal többet írnak taktikai káoszról, fegyelmezetlenségről, mentális szétesésről és arról, hogy a Fradi egyszerűen sokkal inkább csapat volt. Fatih Tekke lemondása viszont kettészakította a tábort.

A Trabzonspor fórumain a meccs után a „rezalet”, azaz szégyen, katasztrófa különböző szinonimái jöttek szembe, az egyik legtöbbet támogatott hozzászólás pedig egyszerűen Malinovski ostobaságát emelte ki. Más szerint a korai kiállítás után a játékosok fejben már feladták a mérkőzést.

De az igazán érdekes az, hogy a török szurkolói reakciók többsége most már nem próbálja kizárólag a két piros lap mögé elrejteni azt, ami Budapesten történt.

A vereség már Trabzonban elkezdődött

A visszatérő vélemény az, hogy a párharcot valójában már az első mérkőzésen rossz irányba vitte Fatih Tekke.

Az első meccs után rengetegen értetlenkedtek a kezdőcsapat, a középpálya és az első 45 perc miatt. Visszatérő mondat volt, hogy „elvesztegettünk egy félidőt”, és sokan már akkor azt írták: a második félidőben látott csapatnak kellett volna kezdenie, de egyre többen emelik ki, hogy a Fradit bármilyen összeállításban is nagyon nehéz lett volna kiejteni, mert szerényebb lehetőségekből építkező, de okosan, szervezetten és taktikailag fegyelmezetten futballozó csapatként írnak rólunk.

Az egyik legtalálóbb török reakció a bíróvita közben érkezett, nagyjából így:

„Hagyjuk már a bírózást. A Fradi sokkal készebb, frissebb és jobb csapat. Ha húszszor játszottunk volna velük, húszszor kikapunk.”

Nyilván a húszból húsz túlzás, de jól mutatja, milyen messze jutott a török közvélemény egy része az egy héttel korábbi „ezt a csapatot meg kell vernünk” állapottól.

Egy másik komment pedig még tömörebben fogalmazott:

„Remélem, a Ferencváros levette a kötést a szemünkről.”

Bírózás azért van

Természetesen Törökországban megtalálták a játékvezetőt is Meglepődtünk volna, ha nem.

Van egy jól látható kisebbség, amely szerint Malinovski kiállítása túl szigorú volt, a Cabral elleni büntető és második sárga pedig különösen vitatható. Akad olyan hozzászóló is, aki már az UEFA-t sejti a háttérben, illetve azt sérelmezi, hogy Salah ellen elkövetett szabálytalanságokat másképpen ítélték meg.

A kommentfolyamok összképe alapján azonban ez a kisebbségi vélemény.

Sőt, rengeteg Trabzon-drukker saját szurkolótársait inti le emiatt. Az egyik hozzászóló szerint a játékvezető döntéseinek „98 százaléka” rendben volt, és sokkal célszerűbb lenne szembenézni azzal, milyen rosszul futballozott a Trabzon.

A piros lapoknál pedig még erősebb az önkritika a többségnél.

Malinovski belépőjét sokan egyszerűen felelőtlenségnek tartják. Cabralnál visszatérő kritika, hogy sárga lappal már látszott rajta az idegesség és az agresszivitás, ezért Tekkének le kellett volna cserélnie. Többen külön kiemelik: két mérkőzésen három kiállítás nem balszerencse, hanem fegyelmezési probléma.

Onana sem úszta meg a kritikát. Több helyen felróják neki a reklamálást, a gesztikulálást és általában azt, hogy egy ilyen helyzetben a rutinos játékosoktól éppen nyugalomra lenne szükség.

Ebben egyébként Borbély Balázs meccs utáni értékelése és a török szurkolók véleménye szépen összeér, hiszen a Fradi edzője is az érzelmek jobb kontrollját nevezte az egyik döntő különbségnek.

„Ezek a játékosok túl kényelmesek”

Talán ez a Trabzon-tábor legkeményebb kritikája.

Nem egyszerűen azt kifogásolják, hogy rosszul játszottak. Sokaknak a játékosok viselkedése fájt igazán.

A kommentekben rendre előkerül a taktikai fegyelem hiánya, a túlzott lazaság, a reklamálás, az értelmetlen szabálytalanságok és az az érzés, hogy bizonyos futballisták nem fogták fel, milyen európai mérkőzést játszanak.

Az egyik kommentelő szerint nincs megfelelő tekintély és következménye sincs a hibáknak; mások azt kérdezik, miként fordulhat elő ennyi rutinos, sokat látott játékossal, hogy egy párharcban ennyiszer elveszítsék a fejüket.

A leggyakrabban felmentettek között Salah neve szerepel, és néhány hozzászólás Aralt is azok közé sorolja, akik legalább megfelelő hozzáállást mutattak.

De az általános vélemény az, hogy a Trabzon azért került emberhátrányba, mert fejben nem volt felkészülve arra a mérkőzésre, amelyre a Fradi igen.

Tekke lemondása: itt tényleg kettészakadt Szulejmán utódai

Fatih Tekke a meccs után érzelmileg felfokozott állapotban bejelentette lemondását, a Trabzonspor vezetése azonban ezt nem fogadta el, így az edző maradt, és az Amedspor elleni bajnokin is ő vezeti a csapatot.

Na, itt aztán nincs egység.

A fórumokat nézve, talán meglepő módon, de a maradását támogatók vannak többen, de csak nagyon szűken:

47 százalék marasztalná Tekkét, 40 százalék elfogadta volna a távozását, 13 százalék pedig nem foglalt egyértelműen állást.

A Tekke-pártiak fő érve, hogy egyetlen súlyos vereség miatt nem lehet kidobni egy hosszabb távú projektet, ráadásul Tekke „Trabzon gyermeke”, akinek időt kell adni. A repülőtéren külön csoport várta és biztosította támogatásáról.

A másik oldal viszont azt mondja: nem maga a 0–4 a legnagyobb baj, hanem hogy Tekke az első igazán súlyos válsághelyzetben összeomlott és élő adásban lemondott.
A Trabzonspor fórumán is megjelent az a vélemény, hogy az eredeti lemondás helyes döntés volt, most pedig a visszatérés inkább árt a tekintélyének. Más úgy fogalmazott: lehet szeretni Tekkét, de abból még nem következik, hogy minden döntése jó, és a következő rossz sorozatnál óhatatlanul előkerül majd, hogy egyszer már ő maga is távozni akart.
Tekkét továbbra is szeretik Trabzonban, Tekke, de munkájában azonban már korántsem bíznak ennyire egységesen.

Törökországban már elismerik a Fradit, ha már itthon nem

A meccs utáni első reakciókban természetesen dominált a kritika, de elég hamar egy érdekesebb vita indult el: miért volt jobb a Ferencváros?

És a válaszok között ritkán szerepelt az, hogy azért, mert szerencséje volt.

Sokkal gyakrabban az, hogy együtt volt a csapat, tudta mit akar játszani, fizikailag erős volt, fegyelmezett maradt, nem veszítette el a fejét, és amikor lehetőséghez jutott kíméletlenül kihasználta.

Ezzel szemben a Trabzonspor drága játékosokat vásárolt, de még nem lett belőlük csapat. Egy helyi értékelés ezt különösen fájdalmasan fogalmazta meg: hiába építesz sokmillió eurós keretet, ha nem vagy csapat, meghajolsz egy olyan együttes előtt, amelynek akár egyetlen játékosod árából kijön a kerete.

Az első meccs után egy török futballfórumon is megjelent: ilyen kerettel a Trabzonnak hazai pályán egyszerűen meg kell vernie a Ferencvárost.

És 0–5-ös összesítés után is akad, aki „köy takımıként”, falusi csapatként emleget minket, miközben azon háborog, hogyan lehetett egy sokkal olcsóbb együttestől ennyire kikapni.
A komolyabb hozzászólásokban viszont éppen ellenkező folyamat látszik. A Fradit most már sokan összeszokottabbnak, fizikailag frissebbnek, szervezettebbnek és mentálisan érettebbnek, európai rutinnal felvértezett csapatnak látják.

Az egyik török fórumon találóan fogalmaztak:

„A Ferencvárost nálunk falusi csapatnak neveznék. Aztán amikor játszol velük, rájössz, hogy nem az, nagyon nem.”

Mindez nemcsak Trabzonban a többi török fórumon is megjelent, ahol gúnyolódtak a trapezuntiakon, de közben elismerték a Ferencvárost. Összességében elmondhatjuk, hogy a Fradi nem akármilyen nyáron van túl, ahogy bemutattuk, világszerte is felfigyletek eredményeinkre, Törökországban, Hollandiában, Lengyelországban és Szerbiában közvetlenül is megtapasztalták, hogy mi az a Ferencváros.

Különösen jólesik ez akkor, amikor a sportért felelős államtitkár egy állítása szerint is folyamatban levő vizsgálat alapján folyamatosan vádolja, állítja be negatív színben a Ferencvárost, miközben egyetlen elismerő posztot nem szánt az eredményekben az utóbbi évtizedekben oly szegény magyar fociéletben páratlan Fradi-sikersorozatnak.

És megoszolhatnak a vélemények politikailag vagy hogy mit hiszünk a Fradiváros ügyről (mivel információval csak néhány ember rendelkezik, ezért itt tényleg csak hitről beszélhetünk), azért ezt nehéz nem negatív elfogultságnak látni, főleg, amikor Kálnoki-Kiss még egy BMX verseny magyar helyezettjének is külön gratulál…