Az első BL-csoportkörös csapatunk kapusával beszélgettek – Dibusz Dénes is szóba került és Attila arról is beszélt, hogy szerinte miért tudjuk felvenni a versenyt a papíron nálunk erősebb csapatokkal is.
A Ferencváros – Trabzonspor Európa Liga selejtező első mérkőzésén Kristoffer Zachariassen góljával 1–0-ra győztek a zöld-fehérek Törökországban, így kedvező helyzetből várhatják a párharc budapesti visszavágóját – Hajdu Attila szerint az első mérkőzés ismét megmutatta, hogy a játékoskeretek értéke és a költségvetés önmagában nem feltétlenül dönt el egy nemzetközi párharcot. „Ha a játékosok értékét nézzük, márpedig ezt általában nézni szoktuk, a Trabzonspor kerete több mint négyszer annyit ér, mint a Ferencvárosé. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy jobb csapat. A Fradi azonban az elmúlt években nagyon sokszor került hasonló helyzetbe, és mégis sikerült átgyúrnia magát az ellenfelén két mérkőzésen keresztül. Ennek szerintem az lehet az oka, hogy bár ezek értékesebb csapatok, a Fradi sokszor jobban funkcionáló együttes” – mondta Hajdu Attila.
A Ferencvárost 1995 és 1998 között erősítő egykori kapus úgy érzi, a Trabzonspor játékosai az első találkozón nem készültek fel megfelelően a Ferencvárosból, sőt talán valamelyest le is becsülték Borbély Balázs együttesét. Ez azonban a visszavágón biztosan nem ismétlődik meg. „A Fradi évek óta folyamatosan ott van a nemzetközi kupákban, ezért számomra érthetetlen, de szerintem a törökök otthon nem készültek fel kellőképpen, egy kicsit lenézték a Ferencvárost. Az ember azt gondolná, hogy hazai pályán, a saját közönség előtt könnyebb lesz, én viszont arra számítok, hogy ez nehezebb mérkőzés lesz a kintinél. A Trabzonspor most már sokkal alaposabban fel fog készülni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a Fradi megoldja a feladatot, hetven százalék esélyt adok a továbbjutására.”
A Ferencváros az utóbbi években rendszeres szereplője lett az európai kupák őszi és téli szakaszának, miközben a Trabzonspor az elmúlt évtizedben jóval ritkábban jutott el idáig. Az 1995-ös BL-csoportkörbe jutás egyik főszereplője szerint a nemzetközi rutin nehezen megfogható fogalom, de a kiélezett helyzetekben valódi előnyt jelenthet. „Sokak számára ez közhelynek vagy megfoghatatlan dolognak tűnhet. Tizenegy a tizenegy ellen játszik, ugyanúgy zöld a pálya, ugyanakkora a kapu, mégis létezik a nemzetközi rutin. Ezeket a helyzeteket nem lehet tanítani vagy edzésen modellezni. Már a meccset megelőző sajtóvisszhang, a kupa himnusza, a stadion európai arculata és az egész körítés más élethelyzetet teremt. Ebben nehezebb teljesíteni, de aki sokszor átéli, megtanul hozzá alkalmazkodni. Ez végül nüanszokban, gólokban és győzelmekben is megmutatkozhat.”
A Fradival és az MTK-val is magyar bajnok egykori futballista maga is átélt egy, a mostanihoz hasonló párharcot. A Ferencváros 1995-ben a Bajnokok Ligája selejtezőjében idegenben 1–0-ra legyőzte az Anderlechtet, majd a budapesti visszavágón megőrizte az előnyét, és története során először bejutott a sorozat csoportkörébe. „Belgiumban üzemi csapatként írtak rólunk, majd idegenben nyertünk. A kinti mérkőzés könnyebb volt számunkra, az itthoni pedig nehezebb, ezért most is valami hasonlóra számítok. Trabzonban a Fradinak nemcsak egyetlen lehetősége volt, Onana lábbal hatalmas bravúrral is védett. Nem arról volt szó, hogy a Ferencváros egyszer átment az ellenfél térfelére, majd végigvédekezte a találkozót.”
A korábbi tízszeres válogatott kapus szerint a visszavágón ugyanakkor várhatóan jóval többet támad majd a Trabzonspor, ezért a Fradinak meg kell találnia az egyensúlyt a visszafogott és az aktív játék között. „Fel kell készülni arra, hogy a törökök többet támadnak, de nem szabad annyira magunkra húzni őket, hogy az utolsó fél órában már a saját tizenhatosunkról se menjünk ki. Abból sokkal nagyobb eséllyel születik kapott gól. Ugyanakkor a túlzottan támadó felfogás is veszélyes lehet, mert Onana rendkívül gyorsan és pontosan indítja el a kontratámadásokat. Nem egyszerű feladat, de a teljes betömörülést mindenképpen el kell kerülni.”
A Trabzonspor legnagyobb sztárja a nemrég szerződtetett Mohamed Szalah. Az 55 esztendős egykori labdarúgó szerint az egyiptomi támadóhoz hasonló klasszisok ellen éppen azért rendkívül nehéz védekezni, mert nincs egyetlen, előre kiszámítható megoldásuk. „Az ilyen képességű támadókra nem lehet igazán felkészülni, mert nincs ellenük biztos séma. Egy kevésbé jó csatárnak általában van valamilyen jellegzetessége: valamelyik irányba szívesebben cselez, vagy egy bizonyos helyről mindig ugyanúgy szeret lőni. Erre a védő és a kapus is készülhet. Szalahnak azonban rengeteg megoldása van, és ezek jelentős része ösztönös, tanulhatatlan képesség.”
A Fortuna Kölnnél 1998 és 2000 között légióskodó egykori kapus Lionel Messi példájával érzékeltette, mi választja el a legjobbakat a többi futballistától. „Messiről készítettek olyan elemzést, amelyen századmásodpercekre bontva vizsgálták a mozgását. Azért tud szinte mindenkit kicselezni, mert megvárja a védő utolsó reakcióját, és még utána is képes irányt váltani. Ha a védő nem mozdul, akkor ő választja ki az oldalt. Szalah is ilyen: bármit csinál a kapus, képes az utolsó pillanatban reagálni. Megvárja, hogy a kapus elvetődjön, állva maradjon vagy kilépjen elé, és azonnal megtalálja a megfelelő megoldást.”
Hajdu szerint Dibusz Dénesnek ezért elsősorban az alapelvekhez kell ragaszkodnia. „Én a biztosra mennék, és Dibusz is hasonló típusú kapus. Le kell zárni a megfelelő szöget, és az alapvető dolgokat kell jól megcsinálni. Nem szabad brahírozni, és főleg nem szabad előre kitalálni, hogy Szalah mit akar. Ha megpróbálod kitalálni, biztosan túljár az eszeden.”
Az 1996-ban az év kapusának megválasztott Hajdu szerint a mai Ferencvárost nem lehet közvetlenül összehasonlítani az 1995-ös Bajnokok Ligája csoportkörbe jutott együttessel, hiszen azóta alapjaiban változott meg a futball. A jelenlegi klub azonban eredményesen alkalmazkodott a nemzetközi trendekhez, és közben megőrzött valamit abból, amit korábban Fradi-szívnek neveztek. „A Fradi azt a modern modellt követi, amelyet Európa legtöbb klubja, és az eredmények azt mutatják, hogy jól csinálja. Sok külföldi játékos szerepel a csapatban, akik közül többen csak néhány évet töltenek itt, mégis valahogy át tudnak szellemülni. Nem tudom mással magyarázni, hogy a Ferencváros miért képes ennyiszer legyőzni nagyobb múltú, drágább vagy magasabb költségvetésből működő csapatokat.”
Úgy látja, a szakmai munka mellett a klub egészének van szerepe abban, hogy az újonnan érkezők is gyorsan megértik, mit jelent a Ferencvárosban futballozni. „Nevezhetjük Fradi DNS-nek vagy a régi kifejezéssel Fradi-szívnek. A klubvezetés, az edzők, az utánpótlás, az öltöző és a közönség együtt adja át ezt a külföldi játékosoknak. A Fradi ugyanazokat a modern szakmai sémákat használja, mint rengeteg más európai klub, mégis képes hozzáadni valami pluszt. Ettől különlegesebb sok hasonlóan felépített csapatnál.”
Hajdu ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a hagyomány és a különleges klubidentitás csak megfelelő szakmai és gazdasági háttér mellett jelenthet valódi előnyt. „Ezt a sajátosságot csak akkor lehet érvényre juttatni, ha mellette minden rendben van. Jó a vezetőség, rendben működik a klub, megfelelő az edző, jól válogatják össze a játékosokat, és az utánpótlásból felkerülő fiatalok is tudják a dolgukat. Hiába van Fradi-szív, ha a klub működése több sebből vérzik. A kettőnek együtt kell működnie.”
Hozzátette, a Ferencváros valószínűleg nem tudja anyagilag utolérni Európa gazdagabb klubjait, ám éppen ez a többlet adhat neki esélyt velük szemben. „A játékoskeret értékében talán sosem tudja megugrani ezt a különbséget, de az elmúlt években is sok nála drágább ellenfelet győzött le. Ha a szakmai alapok rendben vannak, és ehhez hozzáadódik a Fradi különleges közege, akkor a csapatnak a nemzetközi porondon és az Európa Liga alapszakaszában is mindig lesz esélye. Szerintem most is továbbjut, még akkor is, ha a budapesti visszavágó sokkal nehezebb lesz, mint az első mérkőzés volt” – zárta szavait Hajdu Attila.
