Clubunk úszójával, Mihályvári-Farkas Viktóriával beszélgettek.

– A férjével több kisállat gazdái, ha jól tudom, négy cicával és három kutyussal teljes a család. Mesélne picit a kutyákról?
– Van egy közepes testű keverék kutyánk, ő mentett, ő volt, aki elsőként érkezett a férjemmel közös családunkba. Ő egy ivartalan szuka kutya, Roxinak hívják. Mellette van két tacskónk is: az egyik egy törpetacskó, a másik normál méretű. Mindketten ivaros kanok, Hardy és Dózi.

– Ők biztosan sok törődést és figyelmet igényelnek, cserébe viszont tartalmas kikapcsolódást adnak. A hangjából kihallik, hogy élvezi a velük töltött időt.
– Nagyon szeretek velük foglalkozni, új dolgokat tanulni együtt. Nekem nagyon nagy mentális pluszt tud adni, amikor velük lehetek, és látom azt, hogy örülnek annak, ha tanulunk valamit, ha sétálunk egy hatalmasat, vagy csak játszunk egy nagyot, ezek nekem tényleg nagyon sokat tudnak adni. Én alapból is sok állat között nőttem fel, és nem tudtam megszokni, hogy felnőttként állatok nélkül éljek – ezért is lett ennyi belőlük. Egyáltalán nem érzem tehernek azt, hogy foglalkoznom kell velük.

– Térjük át az úszásra! Medencében két országos bajnokság, nyílt vízen Világkupa fordulók alkották a tavaszi programját, és mindkét nemben nyert érmeket. Elégedett az év eddigi alakulásával?–
– Összességében azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok, főleg a nyílt vízi részével. Sikerült két Világkupa állomáson is dobogóra állnom 10 kilométeren, ez abszolút előrelépés tavalyhoz képest, és ennek nagyon-nagyon örülök. A medencés része: bár a hosszútávúszó OB-n aranyat és ezüstöt is nyertem, úgy érzem, hogy a felnőtt országos bajnokság sikerülhetett volna jobban is. Talán mentálisan még nem álltam annyira készen a medencében való komolyabb megmérettetésre, az EB-szint teljesítése az még túl nagy teher volt nekem. Ezt igazából már sikerült elengednem, és próbálkozom visszajönni a medencében is egy jobb szintre. A nyílt víz erőteljesen kompenzálta ezt az egészet. Nyugodtabb is vagyok olyan szempontból, hogy nyílt vízen jól ment az úszás az OB után is, és azóta is. Remélem, hogy ott is tudok még fejlődni, de azért reménykedem abban, hogy a medencében is vissza tudok térni arra a szintre, ahol korábban voltam.

– Nyílt vízen Ibizán nyerte meg az első Világkupa érmét, egy bronzot, ezt Setubalban is követte egy. Alig kétévnyi nyílt vízi úszással a háta mögött mit jelent ez a két medál?
– Elég magas polcon helyezkednek el. Nyílt vízen a Világkupa állomások elég nagy hangsúlyt kapnak a versenyzők körében. Pont az ibizai állomás is egy nehéz verseny volt a körülményeket tekintve, ott nagyon-nagy hullámokban úsztunk, emiatt a verseny előtti egy órában húzták át máshova a pályát. A setubali állomásról mindenki tudja, hogy az egy nehéz nyílt vízi helyszín, áramlatok vannak, hidegebb a víz, igaz, én jobban szeretem a hidegebb vizet. Mindkettő viszonylag nehéz volt, bár azért vannak ennél nehezebb versenyek, pályák is. Úgy gondolom, nagyon-nagyon jó előjel, hogy ezeket meg tudtam ugrani.

– Azt tudom, hogy szeret hosszan, sokáig, monoton módon úszni, ám érdekelne: egy nagyjából kétórás verseny idején fejben mivel foglalja el magát?
– Alapvetően én az a típus vagyok, aki el tud kalandozni a gondolataiban, és ha sokáig csak van, akkor nagyon sok gondolata lesz. Viszont amikor ilyen hosszú távokat úszom, egyszerűen azt kell mondjam utána, hogy semmi pluszra nem gondoltam, csak és kizárólag az úszásra koncentráltam. Nem jöttek elő gondolatok, egyszerűen csak úsztam, és csináltam, amit kell. Nyílt vízen nézni kell, hogy hol vannak a többiek, merre lenne jobb úszni, maradjak-e inkább a bollyal, esetleg másik irány lenne-e a jobb? Folyamatos döntések sorozata, és mindig a végén derül ki, hogy jól döntöttünk-e a versenyek során. Elég sok döntést kell meghozni, és az ember elveszik ebben, így egyszerűen csak eltelik a tíz kilométer.

– Korábban azt mondta, hogy új impulzusra volt szüksége a rövidebb távok mellett, így került képbe a nyílt vízi úszás. Ez a szakág megadta azt, amire vágyott?
– Abszolút megadta azt, amire vágytam. Kirángatott – ez egy kicsit furán fog hangzani – a szürke medencéből, és azzal, hogy elkezdtek újra jönni az eredmények, kicsit meg is dobta az önbizalmamat. Megadta azt a pluszt, amire szükségem volt.

– A párizsi EB kapcsán az egyik legfőbb aggodalom ugyanaz, mint az olimpia előtt: a nyílt vízi versenyek helyszínéül kijelölt Szajna vízminősége. Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?
– Örülnék neki, ha úgy döntenének, hogy nem a Szajnában rendezik a versenyeket. Én is félek attól, hogy a Szajna vize az nem a legtisztább a világon, sőt, de itt tényleg azzal tudnánk elérni a legtöbbet, ha minden úszó azt mondaná, hogy nem ugrik be a Szajnába. Összességében szerintem azt kijelenthetjük, hogy ez nem fog megtörténni, mert biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki azt mondja, hogy neki mindegy, milyen vizet mondanak, mert neki ez az egy lehetősége van, vagy egyszerűen csak nem fél tőle. Bízom benne, hogy át fogják tenni máshova a versenyt, azonban, ha azt mondják, hogy be kell ugranunk a Szajnába, akkor én is be fogok ugrani.

A teljes interjú: Fradi.hu