Clubunk úszójával beszélgettek.
– A világkupa sorozat összetett győztesét Betlehem Dávidnak hívják: ez is egy megcélzott, megálmodott mérföldkő volt a pályafutásában?
– Igen, ez is valami olyasmi, amit ki tud pipálni az ember a karrierjében. Rasovszky Kristófnak ez már jó néhányszor sikerült, örülök, hogy én is elértem idáig. Fontos volt, persze, bár az olimpia óta mindenhol, mindenkor elmondom: mindaz, ami Párizs óta történik, csak valamiféle plusz, úgyhogy fontosabb, hogy élvezzem ennek az egésznek minden pillanatát, vagyis amikor nekikezdtem idén a világkupa sorozatnak, nem úgy álltam hozzá, hogy akkor nekem most meg kell nyernem az összetett versenyt, inkább úgy, hogy tényleg élvezzem az úszást.– Nehéz ezt elhinni, kiváltképp azok után, amilyen jól teljesített ezen a négy VK-állomáson.
– Pedig így van. Én már boldoggá tettem a gyerekkori Betlehem Dávidot, akinek az volt az álma, hogy egyszer ott állhasson az olimpiai dobogón. Én már most azt tudom mondani, hogy mindent elértem, amit gyerekként el akartam érni.– És mit akar még elérni a felnőtt Betlehem Dávid?
– A gyerekkori álom mindig különleges, hiszen sokszor mondják, ne álmodozz, vagy hessegesd el, mert kicsi vagy, nem tudsz még reálisan gondolkozni. Felnőttként viszont már akkor is boldog lehetsz, ha netán nem válik valóra az álmod, hiszen beletettél már több mint tíz évet, az olimpiai dobogó is összejött, s ha képes vagy élvezni a versenyeket, az már jó. S ha nem úgy sikerül valami, ahogy szerettem volna, már nem dühöngök, nem pufogok.– Tessék…?
– Na jó, már nem annyira, mint korábban. Amit még szeretek ebben az időszakban, hogy amikor nem sikerül egy verseny, és visszacsúszom az összetettben, és tudom, hogy van másfél hónapom a következő állomásig, képes vagyok mentálisan úgy felkészülni, hogy elhiszem, fizikailag meg tudom újra csinálni. Még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy a setúbali hideg víz nem nekem kedvez, hanem a „húsosabb”, nagyobb darab franciáknak vagy olaszoknak, s nekem ebben a helyzetben kell nyernem az összetett elsőséghez. Másfél hónapon keresztül azzal keltem és feküdtem, hogyan fogom tartani az összetett kupát, egyszerűen nem volt más opció a fejemben, csak az, hogy meg kell nyernem.– Látta maga előtt, ahogyan fogja a kupát?
– Igen. És beszéltem is róla, mert továbbra is hiszek abban, ha látom magam előtt a képet, ha beszélek róla, az tulajdonképpen félig már meg is történt.– Az előbb a húsosabb vetélytársakról beszélt, s bevillant egy emlék a 2021-es Európa-bajnokságról, amelyen az olasz Gregorio Paltrinieri megkérdezte Rasovszky Kristófot, ki lesz a másik fiú a csapatban, s amikor önre mutatott, az ellenfél kicsit gúnyosan elmosolyodott, hiszen egy kisfiút látott maga előtt. Nagyot fordult azóta a világ ezzel a kisfiúval…
– Nagyot bizony, s ahol ez a fiú most tart, már tényleg több, mint amiről valaha álmodott. És itt nem is csak az úszás részére gondolok, mert persze örülök annak, hogy a világ legjobbja lettem, hogy tényleg én fogtam azt a kupát, hogy nekem szólt a Himnusz, de másnap hazajöttem Portugáliából és jöttek a hétköznapok. Inkább arra, hogy a világklasszisok tisztelnek, vagy például arra, hogy Paltrinieri, aki még méregetett a Lupán öt évvel ezelőtt, ma már rám ír egy-egy verseny után, hogy elmegyünk-e vacsorázni együtt. De ugyanezt elmondhatom a német Florian Wellbrockról is – nekem sokkal többet jelent ez, mint az, hogy én nyertem meg a világkupa sorozat összetett versenyét.– A párizsi olimpiát követő szezonban sok minden történt: párjával, Fábián Bettinával kipróbálták az amerikai egyetemi életet, volt egy jól sikerült kontinensviadal, majd egy talán kevésbé sikeres világbajnokság, bár onnan is két éremmel tért haza. Tavaly szeptembertől viszont visszatért Szokolai Lászlóhoz, s úgy tűnik, hazatalált. Ez így kijelenthető?
– Szeretném leszögezni, hogy Kutasi Gergely kiváló edző, hogy mennyire az, látszik Rasovszky Kristóf eredményein is, szerintem a következő évek meghatározó magyar edzője lesz. Én viszont azt éreztem és azt érzem, hogy 2028-ban úgy fogok olimpiát nyerni, hogy Laci bácsi lesz mellettem.– Ez erős mondat…
– Tavaly fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék olimpiát nyerni, s az is, hogy ezt csak Laci bácsi mellett érhetem el. Nagyon monoton, nagyon kemény, amit csinálunk, nem is tervezem, hogy harmincéves koromig úszni fogok, de addig megyek, amíg az álmaimat el nem érem, amíg a céljaim listájáról nem tudok kipipálni minden egyes tételt. Így van ezzel Laci bácsi is, mert látja rajtam, hogy bármit megteszek ezért. Mindegy, mit mond, én csinálom. És nem az anyagiak és a hírnév miatt, ha így lenne, már abbahagytam volna vagy mást csinálnék. Azért vagyok itt, mert szeretem ezt a sportágat. És persze szeretnék visszaadni valamit a klubomnak, Magyarországnak – mellette magamnak is bizonyítani akarok, mégpedig azt, hogy képes vagyok elérni, amit célul tűzök magam elé.
