A Dózsa korábbi játékosa és edzője óvatosan bizakodó.
Nagy László
Egyértelműen javulást várok az Újpesttől. El kell felejteni az olyan mondatokat, mint hogy „elkerülni a kiesést”. Látom a híreket, és olvasom a szurkolók bejegyzéseit az eddig lejátszott meccsekről, a felkészülésről és az átigazolásokról. Hurráhangulatba ezektől aligha kerültem. Óvatos bizakodás van bennem, de az mindenképpen elgondolkodtató, hogy egy klub, amely a nemzetközi porondra készül, miért mondjuk a Bundesliga II-ből szerződtet játékosokat. A magyar bajnokságban bizonyára erősítés lehet, de a nemzetközi megméretéshez már talán kevés. Úgy vélem, a klub vezetőinek nem új stadionterveken kellene dolgozniuk, hiszen van nekünk pályánk, amelyet szeretünk, megszoktunk, s amely több mint száz éve az otthonunk. Ehelyett inkább a csapat kialakításán és valódi megerősítésén kellene dolgozniuk. A játékosoktól, akik felhúzzák a lila-fehér mezt, azt várom, hogy olyan szenvedéllyel futballozzanak és küzdjenek, mint az argentinok. Az Újpest szurkolótábora megérdemelné. Mint ahogy azt is, hogy végre elkapjuk a Fradit.
