A közelgő EB kapcsán is kérdezték Bettit.
– Vegyes volt a tavalyi éved: az Európa-bajnokság 3 km-es távján aranyérmet nyertél, míg a váltóval szintén EB-győztes lettél, a világbajnokságról pedig két éremmel térhettél haza, ugyanakkor fájdalmak mellett úsztál, és több hónapos pihenőre is kényszerültél. Lelkileg mennyire viselt meg mindez?
– Nagyon nehéz időszak volt. Nem volt egyszerű ezt fizikálisan elviselni, de mentálisan sem, főleg akkor, amikor már hónapok óta nem úsztam a világbajnokság után, és még mindig nem javult a helyzet, de még a mindennapjaimban is fájdalmaim voltak. Nem átlagos ember vagyok, hogy úgy fogalmazzak, tehát tudtam, hogy ezen át kell esni, ki kell bírjam, bármennyire megterhelő is ez és idegesítő. A türelem volt itt a legfontosabb tényező, hogy türelmes maradjak, és bízzak abban, hogy el fog múlni a fájdalom. Nagyon nehéz volt, de azt kell, hogy mondjam, ez is dobott a mentális állapotomon, mert tudom, hogy nem mindenki tudott volna ebből úgy kijönni, mint én, ráadásul ennyire gyorsan.– A mentális erőn túl mi az, ami segít átlendülni, ha nehéz időszak van az életedben?
– Mindig próbálom a nagy képet nézni, nem a jelenben megragadni, amikor nehéz időszak van, szóval úgy gondolom, hogy ha a jövőt látjuk tisztán – még akkor is, ha elhomályosul néha –, és tudunk ahhoz ragaszkodni, akkor sokkal könnyebben át lehet vészelni ezeket a nehéz időket.– Míg a felkészülés időszakában szinte „robotként”, feszített tempóban készültél, a sérülése miatt hirtelen hónapokra kiestél a megszokott ritmusból. Hogyan viselted azt, hogy megváltozott a szokásos napirend a kihagyás időszakában?
– Ezt akkor éreztem leginkább, amikor lesérültem, de abszolút nem lehetett semmi érzelmet látni rajtam abban a pár hónapban, amikor a világbajnokságra fel kellett készülni, annak ellenére, hogy nagyon nagy fájdalmaim voltak. A világbajnokság után tört ki belőlem az összes olyan érzelem, amit előtte elfojtottam az edzések miatt, hogy azok jól menjenek. Ironikus, de a világbajnokság után nagyon sokat sírtam, ám azok inkább örömkönnyek voltak a világbajnoki bronzérem miatt, amit egyéniben szereztem, előtte pedig akármennyire fájt az edzéseken a hátam, egy könnycseppet sem ejtettem. Ez nagyon jól leírja ezt a robotüzemmódot, hogy mennyire fókuszba tudunk kerülni. A leállás után bizonytalan volt, hogy mennyit kell kihagynom, hogy mikor fog elmúlni a sérülés, ezért próbáltam a jelenben maradni, és picit a civil életbe is belekóstolni. Egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ennyi volt a pályafutásom, de nem akartam átlagember lenni még, szóval tudtam, hogy szeretnék nagy célokat kitűzni és elérni. Annak ellenére, hogy nem úsztam és edzettem minden nap, ugyanúgy sportolóként éltem, annyiból volt más, jó ez az időszak, hogy akkor keltem tulajdonképpen, amikor akartam, tehát kipihentebb voltam. Az egyetemre is többször be tudtam járni. Mindennek van jó oldala is, de nagyon hiányzott a sportolói élet, ezért is vártam, hogy visszatérhessek.– Mi volt pontosan ez a makacs sérülés?
– Volt egy idegbecsípődés a gerincem mellett, ami begyulladt. Ez nyolc hónapon át nem múlt el, nagyon szerencsétlen sérülés volt.– Még a visszatérésedet megelőzően, 2026 januárjában jelentették be, hogy az európai szövetségnél a 2025-ös nyílt vízi úszónőjének választottak. Ez milyen visszajelzést adott neked a nehézségek közepette?
– Nagyon elismerő ez a cím, jólesett, hogy az emberek úgy gondolták, hogy én vagyok az, aki megérdemli ezt. Ki merem mondani, volt, aki jobb eredményeket ért el nálam Európában, de biztosan nagyon sok emberhez eljutott az, hogy miket éltem át, hogy hogyan értem el ezeket az eredményeket, és nagyon örülök, hogy úgy gondolták, hogy megérdemlem ezt az elismerést.– Meséld el, kérlek mi történt Setúbalban? Mikor érezted, hogy valami nincs rendben?
– Két napot versenyeztünk Portugáliában és a második napon, vasárnap leúsztam még a 3 km-es knock out versenyem és éjjel utaztunk is haza. Hajnali negyed ötkor értem haza Veszprémbe és azonnal mentem is aludni, mert nagyon fáradt voltam. Viszont reggel kilenckor iszonyú hányingerre ébredtem, reggeltől délutánig hánytam, nem maradt meg bennem semmi, egy korty víz sem. Próbáltam persze folyadékot pótolni, de egyszerűen semmi nem maradt meg bennem. Délutánra egyre rosszabb lett a helyzet, a testhőmérsékletem is megemelkedett, egyre rosszabbul lettem, olyannyira, hogy 14:00-kor be kellett vinni a sürgősségire a kórházba, ahol megkaptam a szükséges ellátást, de ezt sem volt zökkenőmentes.– Mi történt?
– Mielőtt kiengedtek volna a kórházból, megint rosszabbul lettem, felment a testhőmérsékletem, ismét infúziókat és gyógyszereket kaptam, újabb négy órát töltöttem a kórházban. Végül este 22:00-kor engedtek haza, de még mindig alig álltam. A lelkemre kötötték, hogy próbáljak minél többet inni és szedjek probiotikumot.– Volt egy posztod az Instagram-oldaladon az egész történetről. Tudjuk jól, nem először történt veled hasonló…
– Nagyon kiakasztó és kiábrándító ez az egész, hogy ilyen rövid időn két, ennyire botrányos helyzetbe kerültem, de nem csak én. Ezt muszáj elmondanom, hogy több mint 15 lány lett beteg, volt olyan, akit a portugál reptérről kellett mentővel kórházba szállítani, sokan oda kerültek a verseny után. A lányok versenyén történt valami olyan szennyeződés-beáramlás, amit alig úsztak meg páran a mezőnyből. Az a legnagyobb probléma az egészben, hogy pontosan lehetett tudni, hogy ez a setúbali, ez egy nagyon veszélyes pálya, többször előfordult már itt hasonló eset, de ugyanúgy megrendezték a világkupát. Most elege lett az úszóknak, fiúknak és lányoknak egyaránt, muszáj volt felszólalnunk, bojkottálnunk, mert továbbra sem akarja a nemzetközi szövetség az egészségünket szem előtt tartani.– Sok sportolótársad megosztotta ezt a posztot, akár itt, a Fradin belül is. Hozzád milyen visszajelzések jutottak el?
– A civil emberek támogatnak abszolút, nagyon jólesett, hogy sokan írtak, jobbulást kívántak és támogatnak, illetve valóban sportolók is kiálltak mellettem, ezek mind jólesnek, de ezzel nem lehet előre lépni. Itt arra van szükség, hogy a nagyobb képet lássuk, hogy a World Aquatics és a European Aquatics, a politikusok és a vezetők rábólintsanak arra, hogy ez nem mehet így tovább, szigorúbb mérések kellenek, vízminőség, illetve vízhőfok-ellenőrzésre van szükség. Nincs könnyű dolgunk, de rajta vagyunk az ügyön, nem vagyok egyedül és ez biztonságérzetet ad, hogy többen kiállnak az ügy mellett.– Személyesen hogy gondolod, miért nem próbálja meg a nemzetközi szövetség a jól bevált, biztonságos helyszíneket előnyben részesíteni?
– Az biztos, hogy már tavaly a szingapúri világbajnokságon is volt gond, de nemcsak a vízminőséggel, hanem a hőfokkal is. Az idei VK-sorozatban sok volt a panasz, négy állomáson háromszor is iszonyatosan hideg vízben kellett úsznunk, ennyi úszónak még sosem kellett feladnia a versenyt. Picit azt érzem, hogy a szövetségben a sajtóbotrányra próbálnak rámenni, ez nyilván nem lehet az oka az egésznek, de az tény, hogy egy botránnyal sokkal több emberhez el lehet jutni sajnos. Most jutottunk el oda, hogy betelt a pohár a sportolók körében és változtatni akarunk.– Mik a tervek rövid távon, augusztus elején a Szajnán tartják az EB-t. Olvasni lehetett, hogy nem fogsz indulni, mi az igazság?
– Minden számban be vagyok nevezve, abban állapodtam meg az úszószövetséggel, hogy csak akkor léptetnek vissza az egyéni számoktól, ha a szervezők nem teszik át a Szajnából a tóba a versenyt. Korábban indítottam egy petíciót, írtam egy levelet, amihez sikerült több mint 30 aláírást szerezni, köztük Európa és a világ legjobbjainak támogatását, a franciákat kivéve, mert nekik megtiltotta a helyi szövetség, hogy ezt aláírják. Ezt benyújtottam az European Aquaticshoz, illetve a helyi szervezőbizottsághoz, utána egy internetes beszélgetés keretében egyeztettünk néhányan az elit úszók közül. Ezzel még egyszer kifejeztük az aggodalmainkat, és azt, hogy senki nem szeretne a Szajnában úszni, mindenkinek az az érdeke, hogy áttegyék a tóba a versenyeket. Nem úgy tűnik, hogy a szervezők meghallgatták volna a véleményünket, mi legalábbis azt szűrtük le a reakciójukból, hogy az első versenyeket nem fogják áttenni máshova. Ugyanakkor benne van – remélem, nem lesz ilyen –, hogy valaki lebetegszik vagy nem lesz megfelelő a vízminőség, ebben az esetben áttehetik a versenyt a tóba. Bárhogy is lesz, legrosszabb esetben csak a váltóban fogok elindulni, akkor hajlandó leszek beugrani a Szajnába, ám ha minden egyéni versenyszám is a Szajnában kerül megrendezésre, akkor azokat nem vállalom.– A versenyek és a felkészülések miatt járod a világot, de Szegedről származol, viszont már Veszprémben élsz. Hol érzed magad igazán otthon?
– Nekem az otthon az inkább személyekhez köthető. Szegeden születtem, ott éltem 16 évig, szóval az első számú otthon az oda fűz engem, a családomhoz, de nem mondom, hogy visszaköltöznék Szegedre, ha egyszer abbahagynám az úszást. Nem maga a város köt oda, hanem a családom. Budapesten éltem 16 éves koromtól, és az is nagyon meghatározó része volt az életemnek. Nagyon szeretem a nagyvárosokat, pont azért, mert nagy a nyüzsgés, nagyon sok a különböző ember, bárhova lehet menni, amikor új helyre vágyunk. Minden városnak megvan a szépsége, de most Veszprémben a nyugodtságot érzem, ami már hiányzott az életemből nagyon rég óta. Most már ezt is az otthonomnak hívom.– Mi jelent kikapcsolódást, mi okoz örömöt neked abban a kevés szabadidőben, ami az élsport mellett megadatik?
– Szabadidő az nagyon kevés van a sport és az egyetem mellett, de szerencsére sikerült megtanulni, hogy hogyan kell beosztani az időt. Amikor van egy szabad napom vagy néhány szabad órám, akkor a pihenésen kívül általában olyan dolgokkal szoktam elfoglalni magam, ami kreatív, legyen szó akár a tartalomgyártásról vagy a festésről. Nemrég újra nekiálltam festeni. Régen nagyon sokat festettem, csak nem nagyon hagytam rá időt az elmúlt években. Most erre is jobban fókuszálok, illetve olvasni is nagyon szeretek.
