Ma 20 éve jelentette be a szemét újpesti vezette MLSZ, hogy annak Riklik Anett-bizottsága – mint utólag bebizonyosodott: törvénytelenül – kizárta a Fradit az élvonalból.

Kubatov Gábor, az FTC elnöke

Az akkori döntés célja egyértelmű volt, meg akarták törni, össze akarták roppantani a Ferencvárost. Kizárhattak minket az élvonalból, de megtörni sosem tudták a klubot. Nem sikerült ez akkor sem, amikor az ‘50-es években elvették címerünket és klubunk színeit, és nem sikerült 2006-ban sem! De van egy rossz hírem azoknak, akik hasonló ármánykodáson törnék a fejüket, a Ferencvárost a jövőben sem fogják soha, de soha megtörni!

Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője

Mindenekelőtt visszakanyarodnék a május 10-től elindult folyamatra: először nem kaptuk meg a licencet, másodfokon igen, de hiánypótlással, aztán jött a fegyelmi bizottság, amely kizárta a Fradit, majd a másodfok, amikor azt mondták, valamilyen hibát követtek el, és visszavonták a kizárást. Ekkor lépett közbe az MLSZ, feloszlatta a fegyelmi bizottságot, helyette egy újat nevezett ki. Kicsit olyan volt ennek az egésznek az íze, hogy mindenképpen bűnösnek akarták kihozni a Fradit. Lógott a levegőben a kizárás, és abszolút azt lehetett érezni, hogy a Fradival példát akarnak statuálni. Folyamatosan anyagi problémákkal küzdött a klub, de az egész magyar futball ingoványos terület volt, mindenhol anyagi gondok, csődközeli állapot volt, nem úgy nézett ki a magyar futball, mint manapság. Olyan volt, mint amikor az igény és a vágy találkozik egymással. Egy jelentősen meggyengült magyar futballközegben volt egy baloldali kormányzás és egy Fradival nem szimpatizáló MLSZ, ők ketten pedig fogást találtak, mert fogást akartak találni a Ferencvároson. Amikor májusban, elsőre nem adták meg a licencet, senki nem vette komolyan, hiszen a korábbi években többször megtörtént hasonló. Amikor először jött a hír, hogy nem indulhat a Fradi, már lehetett hallani olyan hangokat, hogy ezt most nagyon komolyan gondolják, és végig is fogják vinni az illetékesek. Amikor közeledett a bajnoki rajt ideje, és még mindig nem született döntés, a szurkolók, baráti közösségek között egyre többször terjedt a hír, hogy menjünk ki a stadionhoz, szinte minden nap volt valami az Üllői úton. Ezeket nem tüntetéseknek, inkább csendes demonstrációknak nevezném. Hasonló játszódott le a kizárás éjszakáján is. Nem volt durva, sőt, békés, de feszült volt a hangulat. Később, már az NBII nyitónapján is volt egy nagy szurkolói megmozdulás a stadionnál, emlékszem, mások mellett Springer Miklós bácsi és Lipcsei Péter is beszédet mondott egy IFA platóján. Ami nekem meglepő volt, hogy bár óriási harag volt a vezetőkkel és az MLSZ-szel szemben, az nem volt kérdés, hogy az NBII-ben is kiállunk majd a csapat mellett

Lipcsei Péter, az akkori csapat kapitánya

Én is a hírekből tudtam meg 2006. július 25-én, hogy kizárták a csapatot. Emlékszem, aznap este a csapattársakkal folyamatosan egymást hívogattuk. Nem tudatosult bennem azonnal, hogy az NBII-ben fogunk futballozni. Szerintem nem is tudtam aludni azon az éjszakán, mert folyamatosan csörögtek a telefonok, mindenki arról érdeklődött, hogy tényleg igaz-e a hír, és ha igen, akkor most mi lesz… Másnap, amikor mentünk edzésre, még akkor sem volt bennünk az, hogy visszaküldtek minket az NBII-be, el kellett telnie pár napnak, mire megbarátkoztunk a gondolattal. Nem gondoltuk volna, hogy lesz egy olyan pillanat a Fradi történelmében, hogy a futballcsapatot kizárják. A felkészülés heteiben végig hittünk abban, hogy NBI-esek maradunk, mi úgy készültünk, hogy az élvonalban szerepelhetünk. Utólag kiderült, hogy mellettünk nyugodtan ki lehetett volna még négy-öt másik csapatot is zárni anyagi problémák miatt. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy eligazoljak. Voltak megkeresések, de nem is foglalkoztam ezekkel. Én azt gondoltam, hogy a kapitánynak kell elhagynia utolsóként a süllyedő hajót, illetve az is igaz, hogy végig bíztam abban, hogy minden meg fog oldódni.

Gellei Imre, az akkori csapat vezetőedzője

Derült égből a villámcsapás volt számunkra, amikor a bajnokság megkezdésének hetében kizártak bennünket. Az a helyzet, hogy mi, a csapat tagjai nem igazán foglalkoztunk ezzel az eshetőséggel, mert el nem tudtuk képzelni, hogy a Ferencvárost kizárják. A céljaink megvoltak, és bár a lehetőségeink fogytak, egészen a bejelentésig úgy készültünk, hogy az NBI-ben fogunk szerepelni. A kizárás után megszűnt a játékosok szerződése, 8-10 labdarúgó is elhagyta a klubot. Megértettem a helyzetüket, abban a pillanatban érezte az ember, hogy ezek a játékosok joggal lépnek tovább, és építik máshol a karrierjüket. Én szerettem volna helyi erőkkel megerősíteni a stábot, így került mellém ifjabb Albert Flórián és Simon Balla István is, akikkel vállvetve támogattuk egymást a nehézségek idején. Az első meccsen Laczkó Zsolt góljával nyertünk 1-0-ra, és akkor még úgy nézett ki, hogy visszakerülünk egy év alatt, ám rettentő sok probléma volt. Előfordult, hogy nyolc hónapig nem kaptunk fizetést, a fiatal gyerekeket segélyprogramokkal igyekezetünk támogatni. Egykori barátom, a volt badacsonytördemici polgármester, Vollmuth Péter segítségével segélyakciót is indítottunk a megsegítésükre. Megemlíteném Peller József Oscar-díjas galambászt is, aki többször is az otthonában látta vendégül ebédre a csapatot, a fiatalokat rendszeresen támogatta étkezéssel, valamint László atyát, aki több esetben is buszt biztosított nekünk. Mások mellett ők is jelen voltak a mindennapjainkban, és hozzájárultak ahhoz, hogy talpon tudjunk maradni. Egyszer kaptunk ki az NBII-ben, több döntetlenünk is volt, mégis úgy gondolom, hogy emelt fővel jöttem el. Én akkor úgy éreztem, hogy eddig bírja az ember lelkileg, mentálisan azt a helyzetet, amit nem tudtunk úgy feldolgozni, ahogy szerettük volna. A Ferencváros azóta nemhogy visszajutott, komoly magasságokba, a helyére is került, ennek rettentően örülök.

A 2006-os törvénytelen kizárás részletes bemutatója: Fradi.hu