Csapatkapitányunk, Dibusz Dénes értékelt a Twente elleni győzelem után.

Dibusz Dénes

Nehéz volt, mindenki láthatta, hogy egy nagyon jó ellenfelünk volt. Úgy kezdték a meccset, ahogy hazai pályán kezdeni kell. Gyakorlatilag levegővételig is alig jutottunk, nagyon komoly nyomás alatt voltunk. Aztán egy pár perc után ez egy kicsit enyhült és sikerült megszerezni a vezetést, ami azért nagyon fontos egy ilyen párharcban, főleg idegenben, tud adni egy kis megnyugvást. És utána nagyon jól helytálltunk, küzdöttünk, azokat a taktikai feladatokat, amiket a vezetőedző ránk bízott, többé-kevésbé jól meg tudtuk oldani. De nyilván látni kell, hogy egy nagyon jó ellenfélről van szó, labdával nagyon jól tudtak kombinálni, egészen jól tudtak kijönni a védőzónájukból. Egy-két olyan passzal át tudták játszani az első vonalunkat, ami után hátrálásra kényszerültünk és alakultak is ki előttük lehetőségek. Az első félidő vége felé sikerült egyenlíteniük, de ez nem tört meg minket, nem változtatott a hozzáállásunkon és szerencsére az energiaszintünkön sem. A második félidőt sokkal jobban kezdtük, mint az elsőt, voltak lehetőségek itt is, ott is. Volt olyan időszak, amikor azért elég nagy nyomás alatt volt a kapunk, aztán szerencsére sikerült Lenny révén egy újabb gólt szereznünk egy nagyon jó akció után. Látható is volt, hogy azért a bal oldalunk jóval aktívabb volt és szerettünk is volna ott veszélyt kialakítani, meghúzni, a szélről beadásokkal veszélyeztetni. Utána meg sikerült kivédekezni, de nagyon nehéz volt, és én azt gondolom, hogy egy hatalmas fegyvertény a Twente otthonában győzni. A hazai csapat előtt is bőven adódott lehetőség, nyilván nagyon jó lett volna, ha már a második vagy harmadik lehetőségét be tudja fejezni Lenny, de azért mindegyik olyan szituáció volt, hogy ide-oda pattogott a labda, egy gyors reakció és egy nagyon pontos befejezés kellett volna, nem teljesen rajta múlt. De a mérkőzés vége felé nagyon szépen érkezett, és amit már be kellett rúgni, azt berúgta. Szokták mondani, hogy akkor kell gólt és vezetést szerezni, amikor az ellenfél már nem tud reagálni. Ha ez a 65. percben van, akkor még jóval több ideje lett volna a hazai csapatnak, így viszont már csak néhány perc maradt hátra, mondhatjuk, hogy még jobban is jöttünk ki ebből… Weghorst esetében egy olyan csatárról van szó, aki a védők figyelmét magára tudja vonni, nyilvánvalóan készültünk erre, hogy azért őt kereshetik a beadásokkal vagy laposan belőtt labdákkal, amiket ő majd lekészít, illetve azt is tudtuk, hogy ezekből a passzokból a 16-os környékére mennek vissza a labdák a második hullámban érkező középpályásoknak, ebből elég sok helyzetet szoktak kialakítani. Volt, hogy ezt meg tudtuk akadályozni, sajnos volt olyan is, hogy nem, az első félidőben ebből sikerült a hazai csapatnak egyenlítenie is. De ha megnézzük, akkor egy 16-20 méteres lövés még mindig kisebb várható góllal kecsegtet, mint egy 6 méteres fejes, tehát a kockázata annak talán kisebb. Egyébként néha azért kicsit túl is biztosítottuk Weghorstot, ezáltal nagyon behúzódtunk és kicsit zónáztunk. De ezt majd meg fogjuk nézni, ki fogjuk elemezni, és ha lehetőség van rá, akkor a második mérkőzésen majd erre másként kell reagálni. Nagyon nagy munkát tett bele mindenki, ilyenkor egy kicsit a túlzott lelkesedésnek, kompenzálásnak, segítségnek is talán betudható, hogy egy picit túlvédekezzük magunkat.