Borbély Imre „Jimi”, a CUBE adatelemzője és a SportTV szakértője elemezte Naby Keitát és a Fradi játékát.
Az elmúlt 7 szezon során mindössze egyszer fordult elő (2021/22 – Liverpool), hogy Naby Keita 1000 percnél többet töltött a pályán a bajnoki meccseken, legutóbb pedig a 2016/17-es idényben érte el a 2000 percet, még az RB Leipzig játékosaként. Az 58-szoros guineai válogatott középpályás Robbie Keane alatt csupán kiegészítő szerepet kapott, Borbély Balázs azonban megadta neki a bizalmat a Vojvodina ellen, amit Keita egy egészen elképesztő teljesítménnyel hálált meg.
A párharc során 152 passzából 139 pontosnak bizonyult (91%-os hatékonyság), ezenkívül 18/32 sikeres párharc (56%), 10 megelőző szerelés, illetve 27 labdaszerzés az összesített mérlege, ami jól jelzi, hogy mennyire sokat tett hozzá a Fradi továbbjutásához. Labdabirtoklás során az eredetileg 6-os poszton szereplő Keita gyakran lépett vissza a két belső védő (Raemaekers-Gómez) mellé jobb oldalra, hogy onnan támogassa az építkezést akár passzokkal, akár progresszív labdavezetésekkel, és gyakorlatilag mindig igyekezett elérhető passz-opciót nyújtani a társaknak.
Ha nyomás alatt kell felvenni a játékszert, ha kis területen kell megtartani a labdát, ha diktálni kell a tempót a pálya tengelyéből, akkor aligha találunk az FTC keretében hozzá hasonló kvalitású, illetve profilú játékost. Egy biztos, a Twente elleni soron következő Európa Liga selejtezőn támadásban és védekezésben is kulcsfontosságú szerep hárulhat majd a Liverpool korábbi klasszisára!
Amennyiben a lövések számát (12-10), az xG-t (1.5-0.9) vagy éppen a tizenhatoson belüli labdaérintések számát (15-19) vesszük alapul, akkor összességében egy meglehetősen kiegyenlített meccset játszott a Ferencváros Szerbiában a Vojvodina ellen, a helyzeteit azonban iszonyatosan hatékonyan kihasználva mégis sikerült idegenben előnyt szerezni Borbély Balázs együttesének, hogy aztán a visszavágón Szűcs Kornél korai kiállítása után még az első félidőben eldöntsék a továbbjutás kérdését a zöld-fehérek. Ebben a párharcban megfigyelhető taktikai elemek, személyi változtatások (Keita illetve Zachariassen kezdetése, csak hogy néhányat említsünk) és az előző évadhoz képesti látványos formációváltás (3/5 védős rendszer helyett 4 védős formáció) azonban számos érdekességet szolgáltatott, amelyekből talán levonható néhány következtetés a megújult Fradi játékára vonatkozóan.
Míg Robbie Keane jellemzően 3-5-2-ben küldte pályára csapatát a 2025/26-os szezonban, addig Borbély Balázs lényegében hozta magával a Győrben jól megszokott 4 védős rendszert: a Vojvodina elleni Európa Liga odavágón a 4-3-3-at, a visszavágón pedig a 4-2-3-1-es hadrendet próbálta ki, összességében sikerrel. Az előző idényben megszokhattuk, hogy az európai kupaporondon kifejezetten óvatos, pontosabban fogalmazva reaktív, második szándékból történő futball jellemezte a Fradit, melynek célja a támadó átmenetek maximalizálása volt, akár mélyről indulva, akár magasan szerzett labdákat követően.
Az Európa Liga 2025/26-os kiírásában 45.9%-os labdabirtoklást átlagolt Keane csapata, mindezt úgy, hogy négyszer is (Genk, Fenerbahce, Ludogorets, Sporting Braga) 40% alatt maradt ez a mutató. Ez a taktikai elképzelés a magasabban jegyzett csapatok elleni mérkőzéseken meglehetősen hatékonynak bizonyult, a bajnokságban azonban sokszor kiütközött a hiányossága ennek a fajta megközelítésnek. Ehhez képest Borbély Balázs érkezésével már rögtön az első tétmeccsen olyan változtatást húzott meg, ami merőben más filozófiát mutat: a Vojvodina elleni idegenben meccsen egy rendkívül proaktív és kezdeményező hozzáállás jellemezte a Fradit, ami egy 55.9%-os labdabirtoklásban nyilvánult meg (a visszavágón elért 68.4% a kiállítás miatt erősen torzít). Természetesen önmagában véve a magasabb arány még nem feltétlenül jelent fejlődést vagy egyértelmű előrelépést, kezdésnek ugyanakkor mindenképpen az új edző bátorságát támasztja alá.
Több taktikai aspektust is érdemes kiemelni. Egyrészt látszik, hogy a Ferencváros labdabirtoklási fázisa némiképpen aszimmetrikus volt, ugyanis Dibusz szinte mindig vagy a tengelyben helyezkedő és a centrális területeken labdát kérő belső védőket (Raemaekers, Gómez) vagy a stabil meccset hozó Osváthot találta meg a jobb oldalon. Naby Keita labdajáratásban betöltött kulcsfontosságú szerepét a passz-hálózat szintén alátámasztja, hogy milyen sokszor keresték őt a társak és hogy mennyire sokat volt játékban az 58-szoros guineai válogatott középpályás. Keita, Kanichowsky és Corbu kifejezetten közel játszottak egymáshoz és remekül funkcionáló középpályás triót alkottak, a szélességet pedig mindkét oldalon a szélső bekkek (Cadu, Osváth) adták. Egészen látványos volt, hogy a 2025/26-os idényben sokat mellőzött Zachariassen mennyire felszabadultan futballozott a pálya jobb szélén, az ő ragyogó játékára még nagy szükség lesz, amennyiben vérmes európai célokat tűztek ki a zöld-fehérek.
A Twente elleni meccs vitán felül jóval nagyobb erőfelmérőnek ígérkezik, az eddig látottak alapján ugyanakkor aligha kell félteni a Fradit. A jó kezdés megvan, így joggal bízhatnak a szurkolók egy még jobb folytatásban az Eredivisie tavalyi szezonjának 4. helyét megszerző csapata ellen.
