Márton Gréta mesélt a nyári szünetéről.

– Hol sikerült elérnem?
– Jelenleg Bukarestben vagyok, itt töltöm a nyári szünet utolsó napjait. Szombaton repülök haza, hétfőn pedig már kezdődik a szezon, pontosabban a felkészülés a következő idényre.

– Bukarest nem az a hely, ami elsőre beugrik, ha nyaralásról van szó.
– A barátom, aki szintén kézilabdázó itt játszik, ez a titok nyitja.

– Mennyi szabadság jutott ezen a nyáron? Sikerült feltöltődni?
– Rengeteg szabadidőm volt, és ezen a nyáron végre azt éreztem, hogy sikerült valóban jól kihasználni a pihenőnapokat. Nem is emlékszem olyan napra, hogy unatkoztam volna, vagy nem lett volna mit csinálni. Igyekeztem utazásokat és családi, baráti találkozásokat is beiktatni a programba. A családdal például Horvátországban, Zadarban voltunk néhány napot, a barátommal pedig Spanyolországban, ahol a családjánál töltöttünk valamivel több mint egy hetet. Minden ott töltött percet nagyon élveztünk, jó idő volt, finomakat ettünk.

– Az élsportolói lét velejárója, hogy ritka az ilyen hosszú és nyugodt nyári szünet, nem?
– Igen, ez így van. Azt persze nagyon sajnáltam, hogy nem lett egy héttel hosszabb a szezon, hiszen az azt jelentette volna, hogy bejutottunk a Bajnokok Ligája Final Fourba.
Az idény végeztével aztán próbáltam ezen túllépni, hogy valóban ki tudjam élvezni a nyári szünetet. Miközben keményen edzettem is, elvégre a következő szezonban is komoly céljaink vannak.

– Egy nagy kalandra is vállalkozott idén, hiszen elrepült a Távol-Keletre.
– Igen, közvetlenül a szezon befejezése után Kínába utaztunk. Ez volt az első hosszabb, komolyabb közös utazásunk. Nagyon vártuk már, több mint egy évet készültünk rá, és nem csupán hozta, amit vártunk, de alaposan túl is teljesítette. Reggeltől estig mentünk, meg sem álltunk, igyekeztünk a lehető legtöbb mindent megnézni. És Kína ugye nem kicsi. Ha valamit látni szerettünk volna, azért utazni kellett, repülni, vonatozni, vagyis egy nagyon aktív kikapcsolódás volt. Tíz napot töltöttünk az országban, jártunk Pekingben, Hszianban, Hangcsouban és Sanghajban.

– A régión belül miért éppen Kínára esett a választás?
– Mindketten nagyon szerettük volna megnézni Kínát. Nekem a válogatottal már volt szerencsém megfordulni Japánban és Dél-Koreában, Kína pedig régóta nagy álmom volt. Szerettem volna látni a kínai nagy falat, ami most megtörtént.

– Milyen benyomásokat szereztek az országról?
– Amellett, hogy hatalmas, szinte sokkoló volt, hogy milyen sok ember van. Ezt persze az utazás előtt is tudtuk, de átélni, testközelből megtapasztalni egészen más. Jókat tudtunk vásárolni, kipróbáltunk sokféle helyi ételt, leveseket, tésztákat, a híres pekingi kacsát, úgyhogy jó kis gasztrotúra is volt egyúttal.

– A keleti gondolkodásmód, keleti filozófiai irányzatok is érdeklik?
– Részben igen, a buddhizmus érdekel, voltunk is buddhista kolostorban. Különleges élmény volt, olyasmi érzés, mint amikor az ember lelke fellélegzik. A kolostorban sokat meséltek nekünk ennek a szellemi hátteréről, ami nagyon nagy élmény volt.

A teljes interjú: Fradi.hu